• A pirost gyakorlatilag csak az egy X-es, egyfordulós rendszer választaná ebben az esetben, illetve néhány ehhez nagyon hasonló rendszer esetleg. Ide tartozna az eset is, ha a 15%-ot elérő zöld is továbbjuthatna egy második fordulóba és senki nem lép vissza vagy szavaz át.

• A kéket a szokásos (top 2 jelöltes) kétfordulós szavazáson kívül az azonnali többfordulós szavazás is győztesnek választaná, valamint ehhez a kettőhöz hasonló rendszerek.

• A zöldet választaná a legtöbb alternatív rendszer, például:

  • Minden általános egyszerű többségi (Condorcet) módszer, hiszen van ilyen jelölt

    • pl. a rangsorolt párok módszere (Ranked Pairs), a Schulze módszer, a MinMax Condorcet módszer stb.

    • Ide tartoznaak az azonnali többfordulós szavazás általános egyszerű többségivé módosított változatai, pl. "Condorcet//IRV", "Smith//IRV", Benham módszere, "BTR-IRV" stb.

  • A Borda-féle pozíciós szavazás (itt: 1. preferencia 2 pontot és, 2. 1-et, harmadik 0-át)

    • ugyanígy az a pozíciós szavazás, amiben az első és a második preferencia 1-1 pontot ér (ez gyakorlatilag ugyanaz, mintha kötelező lenne 2 jelöltet X-elni)

  • A fokozatos jóváhagyás módszere (Bucklin voting)

    • és vélhetően a pontozós szavazólapos legmagasabb medián szabályok, pl. a többségi ítélet is

  • A "legkevésbé elutasított jelölt" módszere, pontosabban, a "relatív többségi" (kisebbségi!) egy X-es elutasító szavazás

  • Az azonnali többfordulós szavazás olyan módosításai, mint amikor

    • Az utolsó preferenciák relatív többségét szerző jelölt esik ki (Coombs módszere)

    • A Borda-féle pozíciós pontozás szerinti kiesés módszere (Nanson/Baldwin módszere)

Amit nem tudhatunk ezekből a rangsorokból, hogy ki nyerne, ha a szavazók pontozhatnák a jelölteket, ide tartozik a több X-es szavazás is:

• Ha egy szavazó akárhány jelölt mellett X-elhet, ebben az esetben logikusan vagy egy vagy kettő jelöltet támogatna, hiszen mindhármat támogatni (a győztest kiválasztó folyamat tekintetében) semmi értelme, hiszen ugyanaz lenne ha hatása, mintha senkire nem szavazott volna. Így el kell tehát döntenie, hogy az első preferenciája mellett a másodikra is ad-e egy X-et. Ha mindenki úgy dönt, hogy csak a kedvencre szavaz, akkor a piros nyer, mint az egy X-es szavazáson. De minél többen szavaznak a második preferenciájukra is, annál valószínűbb, hogy a kék vagy zöld nyer. Ha piros jelöltet utoléri a kék, mert a zöld szavazók a kéket is elkezdik támogatni, akkor lehet, hogy a pirosak inkább, látva jelöltjük népszerűtlenségét, az általuk is elfogadható zöldet kezdik el támogatni. De csak a rangsorból nem tudjuk megmondani biztosan az eredményt, mert többféle őszinte szavazás is lehetséges, ha csak X-elni vagy üresen hagyni lehet.

• Hasonló a helyzet ha a szavazók pl. 10-es skálán értékelhetik a jelölteket. Bár ez a több X-esnél is hasonló kimenetelt jelentene, itt különösen látjuk, hogy akár az is elképzelhető, hogy az egyik jelöltet azok  a se kifejezetten utálják, akik utolsónak rakták. Pl. lehet, hogy a pirost a többi jelölt szavazói is egy 7-esre értékelik, míg a piros szavazók nagyon rossz véleménnyel vannak a többiről. Ebben az esetben a piros úgy is nyerhet, hogy többség minden jelölthez képest kevésbé kedveli, de nem sokkal kevésbé, míg a többi jelölt megosztó. A preferenciaprofilból azonban inkább azt lehetne gondolni, hogy a zöld a kompromisszumos jelölt, de elméletileg a pontozós logika ezt felülírhatja. A probléma ott van, hogy itt sem csak egyfajta őszinte szavazás van. A pontozás szubjektív, és amíg a rangsoron nem változtatunk, ennek tekintetében bármilyen ennek megfelelő pontozás még "őszinte". Így például a kék és zöld támogatóinak érdekében állhat lepontozni a pirosat az előző példában, és ezen a sorrenden se kell változtatniuk, csupán a mércéjüket "normalizálják" (hogy a legkevésbé jelöltnek mindig a lehető legrosszabb, a kedvenc jelöltnek mindig a legjobb értékelés adják). Adott esetben ez oda is vezethet, hogy pl. mindenkinek csak 1-eseket és 10-eseket adnak és az pedig már gyakorlatilag olyan mint a több X-es szavazás.