Az egyik módja, hogy egy többfős testületet válasszunk, hogy visszavezetjük a problémát egy győztes választására, csak többször:
A szavazókat választókerületekbe osztjuk, így minden szavazó csak egy kerületben ad le szavazatot, és minden kerületben csak egy győztest választanak. Ez azt jelenti, hogy az egy győzteses választási rendszerek minden kérdése felmerül újra, de még több is: ugyanis nem mindegy, hogyan osztjuk a szavazókat az egyes kerületekbe.
Kezdjük is rögtön egy példával: az alábbi 3 képen ugyanazt a 24 szavazót osztjuk be 3 egyenlő kerületbe (vagyis minden kerületben 8 szavazó lesz). Akár ezt vakon tesszük (azaz még nem tudjuk, hogyan fognak szavazni), akár van sejtésünk előre, ez most mindegy is. A lényeg, hogy hiába egyenlő minden kerület, ha végül különböző csoportokba osztjuk be őket, az eredmény nagyon más lehet. Gondolkodjunk el, mit mondanánk a 3 különböző megoldásokról, pl. melyik tűnik igazságosabbnak és miért?
Függőleges vonalak: talán nem is lehet ennél látszólag semlegesebb formájú vonalakat húzni, egyszerű és kompakt kerületeket látunk, de nemcsak a kék, hanem a szürke szavazótábort is külön kerületbe darabolja.
Eredmény: a piros párt jelöltjei minden kerületet megnyernek.
Furcsább vonalak: Az egyik kerület hosszúra, a másik kettő vizuálisan elég kompaktra sikerült. Mintha jobban tisztelné különböző csoportokat, pl. a 2 szürke szavazót egy kerületbe rakja, a kékeket se osztja meg 3 kerület között.
Eredmény: a kék párt jelöltjei 2 kerületet nyernek, a piros párt csak egyet.
Összevissza, gyanúsabb vonalak: az egyik kerület egészen elegáns formájú, de a másik kettő nagyon kusza. De még az előzőhöz mépest is homogénebb saját kerületet ad a különböző csoportoknak, amennyire lehet.
Eredmény: a piros párt 2 kerületet nyer, a kék párt pedig egyet.
Az első esetben, amikor éppen "szép, kompakt" kerületek voltak, a piros jelöltek győztek minden kerületben. Ugyan a 24 szavazó között egyértelmű többségük van, de ez azt jelenti, hogy háromból az összes helyet ők érdemlik? Az igazságérzetünk szembeszállhat ezzel, mondván, hogy 54%-ból ne legyen 100%. Sokkal korrektebbnek tűnne, ha 2-1 lenne a piros és kék közt az eloszlás, még ezzel is a piros állna jobban (67%).
A második esetben viszont hirtelen a kék nyer 2 kerületet, a piros egyet. Ez olyan szempontból akár még igazságtalanabbnak tűnhet, hogy az egyértelmű kisebbségből lett többség, a többségből pedig kisebbség.
A harmadik esetben teljesül a fairnek tűnik 2-1 arány a piros javára, de vegyük észre ezek a legfurább alakú kerületek. Lehet, hogy a kerület igazságosságát nem az mutatja, hogy mennyire kuszák a határok? Vagy hogy akár a "természetes határok" és a "pártok szerinti igazságos eredmény" néha egymással szemben álló érdekek? Persze ez egy fiktív, egyszerűsített példa, de tartsuk szem előtt ezeken a továbbiakban is.
Tudunk-e valamit elmondani a szürke szavazók helyzetéről? Úgy tűnik, a példában éppen, hogy döntetlenre tudják csak kihozni adott esetben az eredményt, ha pl. a piros mellé állnak, de a saját jelöltet aligha tudnak győzelemre vinni. De mi lenne, ha kicsit többen lennének, és tegyük fel, ők nem is egy párt, hanem egy etnikai kisebbség lennének? A kerületeket úgy kellene megrajzolni, hogy legyen olyan, ahol ők vannak többségben? Vagy egy olyan körzetet, ahol ők a mérleg nyelve?
Folytatás hamarosan
Ez a választókerületekről és azok manipulációjáról szóló összefoglaló 2025.03.18-i állapota a Választási Tudásbázison, ami még nincsen kész. Ajánlók további tájékozódáshoz.