Egy vagy több forduló?

A klasszikus kétfordulós szavazást sokszor pontatlanul vagy akár tévesen abszolút többséginek szokták nevezni, kontrasztba állítva az egyfordulós relatív többségivel. Annyiban valódban abszolút többségi, hogy az első fordulóban csak úgy tud nyerni egy jelölt, ha megszerzi az érvényes szavazatok abszolút többségét (az egy X-es logikában). Viszont sokkal több szempontból nem pontos abszolút többséginek nevezni:

• Ha második fordulóra kerül sor, akkor ez azért szokott lenni, mert nincs olyan jelölt, akinek abszolút többsége volt az első fordulóban (az érvényes szavazatok között). Ha pedig volt ilyen jelölt, akkor ő az egyfordulós szavazás szabályai szerint is nyert volna, tehát ez nem teheti ezzel szemben abszolút többségivé a kétfordulós szavazást.

• A második fordulóban, ha két jelölt jut tovább, itt már elég az egyszerű többség. A második forduló érvényes szavazatai között természetesen az egyszerű többség abszolút többséget jelent, de az első forduló összes érvényes szavazatainak számához képest ettől még nem feltétlenül lesz meg az abszolút többség.

• Ha az egyszerű többséget itt el is fogadjuk abszolút többségként, akkor viszont az a probléma, hogy ez csak a továbbjutó két jelölt tekintetében áll fenn. Nem tudhatjuk, hogy volt-e olyan jelölt a kiesők között, aki egyszerű, azaz "abszolút" többséggel legyőzte volna mind a második forduló győztesét, mind az összes többi első fordulós jelöltet. Ha volt ilyen jelölt, de a kétfordulós választás nem mindig őt választja meg, akkor a kétfordulós szavazást aligha nevezhetjük abszolút többséginek, de egyszerű többséginek sem.

• Magyarországon amikor kétfordulós szavazást tartottak az országgyűlési választásokon, nem csak 2 jelölt juthatott tovább, hanem akár 3. Ha például minden 15% feletti jelölt továbbjuthat és nem lépnek vissza elegen, akkor a második forduló ugyanúgy egy szimpla, egy X-es relatív többségi szavazás, semmiképp sem abszolút többségi. Hasonlóan, vannak olyan országok ahol ugyan két jelölt juthat tovább, de az első fordulóban elég például 40%-ot szerezni, és/vagy mondjuk 10%-al vezetni a második előtt, ahhoz, hogy ne is legyen második forduló. Természetesen az ilyen még annyira sem abszolút többségi, mint a szokásos kétfordulós szavazás.

Az egyik legfontosabb dolog a kétfordulós szavazásban az egyfordulóshoz képest, hogy a kisebbik rosszra való szavazás kényszerét gyakran valóban kitolja a második fordulóra. De akkor már csak két jelölt van versenyben, tehát nincs kisebbik rossz, csak "jobb" és "rosszabb". Ha több jelölt jutna tovább, akkor pedig pont, hogy a második fordulóban is - az egyfordulóshoz hasonlóan - kényszert érezhet a szavazó, hogy a kisebbik rosszra szavazzon. A hagyományos, 2 jelöltes második fordulóban viszont nincs szó valódi taktikus szavazásról szó a második fordulóban. Mindenki őszintén szavazhat arra, akit jobbnak lát a kettő közül. Nem lehet taktikázni a szó szűk értelmében, hiszen más jelölt már nem is jön szóba.

Az első fordulóban viszont annál inkább! Egyrészt, nem feltétlenül érdemes őszintén szavazni az első fordulóban. Ugyanúgy, mint az egyfordulós, egy X-es relatív többségi szavazáson, ahol csak egy jelölt nyer, az esélyes jelöltekre érdemes szavazni, különösen a második fordulóba jutás határánál (második és harmadik helyezett jelölt). Ez általában az jelenti, hogy a várhatóan "kisebb támogatottságú" (pontosabban kevesebb X-es jelöltekre) leadott szavazat helyett érdemes egy esélyes (számunkra) kisebbik rosszat segíteni a második fordulóba, ha fennáll a veszélye, hogy a) két "nagyobbik rossz" lesz a második fordulóban b) a kisebbik rossz le tudja győzni a nagyobbik rosszat a második fordulóban, de a nekünk nagyobbik jó "úgyis kikapna". Egyébként bár egyéni szinten (érthetően) nem gondolnánk rá, de a kisebbik rosszra szavazás nem mindig jelentené azt, hogy az őszinte szavazatok szerint rosszabbul álló (kevesebb X-es) jelölt helyett kellene egy másikat választanunk. Az is előfordulhat, hogy egy látszólag nagyobb támogatottságú (relatív többségi) jelölt szavazóinak lenne érdemesebb átpártolnia egy kisebb, kevésbé megosztó jelölthöz, mert ő nagyobb eséllyel tud nyerni (akár egy, akár kétfordulós rendszerben) egy nagyobbik rossz ellen. A gyakorlatban viszont még ha nem is jó stratégia, "az erősebbhez" (relatív többséghez) húzás jellemző, gyakran a szavazók kárára.