Közösségi költségvetések

A közösségi költségvetés, más néven részvételi költségvetés egy viszonylag új demokratikus innováció. Bár többféle formája létezik, általában a direkt demokrácia és a részvételi demokrácia elveit próbálja gyakorlatba ültetni azzal, hogy az állampolgárok közösen dönthetnek egy pénzösszeg felhasználásáról. A közösségi költségvetést önkormányzati szinten szokták használni, gyakran a részvételi program zászlóshajójaként.

A közösségi költségvetésnek két fő fajtája van. A közvetlen módszer, amikor minden polgár részt vehet a szavazásban és így döntenek, hogy melyik ötletek valósulhatnak meg: ez a direkt demokrácia elvén alapul (mint egy népszavazás). A közvetettebb formája amikor állampolgári tanácsok (citizen's assembly-k, azaz nem választott, hanem sorsolt testületek) döntenek az ötletekről. Ezt van, ahol több szintes rendszerben alkalmazzák és ez a módszer inkább a deliberatív, akár konszenzuális (részvételi) demokráciára épít.

Európában szinte minden közösségi költségvetés használ közvetlen szavazást, de ezeknél is gyakran állampolgári tanácsok szűrik a rengeteg beérkező ötletet. Kisebb településeken előfordul, hogy a közösségi költségvetést inkább pályázatszerű, kisebb tanács általi elbírálással valósítják meg. A közösségi költségvetésnek azonban mindig eleme az állampolgári részvétel, tehát túlnyúlik a sima képviseleti, azaz közvetett demokrácián. Magyarországon kifejezetten része a koncepciónak közvetlen szavazás, míg az állampolgári tanács fázis nem szükségszerű, például Budapest nemrégiben eltörölte ezt a szűrőt és minden megvalósítható ötletet a szavazólapra engedett. Más országokban (akár helyi adottságokra tekintettel) nem a közvetlen szavazásra teszik a hangsúlyt, hanem az ötletek közösségi megvitatására és személyesebb részvételre (ami vagy sorsolt, reprezentatív állampolgári tanácsot, vagy több szintű döntéshozatalt szokott igényelni).

A Választási Tudásbázison lesz szó részletesen közösségi költségvetési szavazási rendszerekről és azt ezt körülvevő kérdésekről.

• Szavazásokon bármiféle szavazólapot használhatunk, ez így van közösség költségvetéseknél is. Lehet egy X, lehet több X, akármennyi X, rangsorolós, pontozós, stb.

  • Közösségi költségvetésnél felmerülhet az is, hogy ne egy adott számú ötletre lehessen szavazni (hiszen az ötletek nem egyenlő költségűek), hanem összeghez legyen kötve, hogy hány ötletet lehessen X-elni. Pl. minden szavazó max a 100 milliós költségvetés egészéig támogathat ötleteket. Így a megadott összegből mindenki maga válogatja be az ideális költségvetésébe a projekteket. Nevezzük ezt magyarul zsákszavazásnak (angolul: knapsack voting).

• Kell egy döntési módszer, azaz hogy a szavazólapokat hogyan értelmezzük, összesítjük, illetve hogyan választjuk ki a győzteseket.

  • Előzetes része lehet a közösségi költségvetési döntési módszernek is, ha például rangsorokat (a pozíciós szavazás mintájára) pontokká konvertáljuk. Szokásos része a döntési módszernek, hogy az egy ötletre leadott szavazatokat/pontszámokat összegezzük, de helyette akár nézhetjük az átlagokat vagy a mediánt is. 

  • A szűk értelemben vett döntési módszer, a többgyőzteses választásokhoz hasonlóan lehet egy (túlzottan leegyszerűsítő kifejezéssel élve!) "többségi" szabály, azaz amiben a legmagasabb pontszámmal rendelkező opciók győznek. Közösségi költségvetésnél ez kicsit bonyolultabb, hiszen vannak különböző forrásokat igénylő ötletek, így ha egy nagyobb ötlet már nem fér bele, attól még egy kevesebb pontszámmal rendelkező kisebb ötlet még beférhet a keretbe. Ezt ez a fajta győztesválasztást, ami nem feltétlenül "győztes mindent visz" típusú, de nem is arányos, mohó (angolul: greedy) algoritmusnak nevezzük.

  • A több győzteses választási rendszerekhez hasonlóan közösségi költségvetésnél is lehet használni arányos módszereket (amikhez nem kellenek listák). Ilyen módszer például az egyenlő részvétel módszere (Method of Equal Shares).