Választási rendszerek országok szerint

Európa javarésze arányos, azon belül is nyílt listás szavazást használ a parlament megválasztására. Ezekben az országokban a nyílt lista elve a részletszabályok különböző mértékben érvényesül. Luxemburg és Svájc engedi a különböző listákon való átszavazást, a panachage-t (szabad listás rendszer). Írországban és Máltán pedig listák sincsenek, a szavazók maguk állítják össze a rangsorolt listájukat az egyszeres átvihető szavazat (STV) rendszerében. Az egyéni jelölteket is engedő nyílt listás vagy egyéni típusú arányos rendszerek alól elsősorban a legnagyobb országok alkotják a kivételeket a kontinensen.

Németországban úgynevezett "személyesített" (pontosabban: "helyiesített") arányos rendszert használnak (németül Personalisiertes Verhältniswahlrecht), ami lényegében egy zárt listás rendszer, amiben van egy egyéni ág, mint a vegyes rendszerekben. Ezt a rendszert korábban "vegyes arányos" rendszernek is nevezték, azonban a legújabb módosítással már nem garantált az egyéni "győztesek" bejutása, így fogalmilag ez már nem egy "többségi" (győztes mindent visz) és egy arányos rendszer keveréke. A zárt listát Németországon kívül leginkább a déli (dél-nyugati, illetve balkán) országokban használják, itt egyéni jelöltekre egyáltalán nem lehet szavazni. Zárt listákat találunk gyakran a vegyes rendszerekben is, ezekben a jelöltekre szavazás általában külön ágon történik.

Vegyes aránytalan (vegyes "többségi") rendszert használnak Olaszországban, Litvániában és Magyarországon. Ezen a kategórián belül nagyon nagy különbségek lehetnek, így például nem szerencsés az olasz vagy litván rendszert a magyarhoz azonosként kezelni, mert például Olaszországban a helyek túlnyomó többsége listás, Litvániában pedig az egyéni ág kétfordulós. Közös az ilyen rendszerekben az, hogy az egyéni ág aránytalanságát, nem - vagy csak minimális mértékben -  kompenzálja aktívan a listás ág.

A ritkább rendszerek közé tartozik Görögországban és San Marinoban is használt győztes-bónusz típus (a két országban nagyon eltér a konkrét rendszer), és Gibraltár területén a korlátozott blokkszavazás (limited voting).

Sima, csak egyéni és "győztes mindent visz" típusú rendszert használnak Franciaországban (módosított kétfordulósat) - és az Egyesült Királyságban  (egyfordulós).

Közvetlenül választott államfők esetében világszerte messze a leggyakoribb a kétfordulós szavazás használata. Egy X-es egyfordulós módszert Európában jóformán sehol nem használnak, kivéve

• Izlandon és

• Bosznia-Hercegovinában, ahol azonban egy háromfős államfői testületet választanak 3 "választókerületben"

Írországban nem kétfordulós, hanem azonnali többfordulós szavazást használnak - azaz a törvényhozáshoz hasonlóan rangsorolós-preferenciális szavazással választják az államfőt is.

Közvetetten választhatják az államfőt

• külön választó testület (elektori kollégium) által - ennek összetétele sokféle lehet, pl. Németországban a szövetségi gyűlés a Bundestag és a tagállamok delegáltjaiból áll (egyenlő számban). Ez Európában csak 

• a törvényhozás tagjai által, pl. Magyarországon, Olaszországban és Görögországban. Ez is ritkább, mint a közvetlenül választott államfők Európában. Svájcban az államfő nem egy személy, hanem egy testület, ami egyben a kormány funkcióját is betölti.

Monarchiák esetén (pl. Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Dánia, Norvégia, Svédország) általában nincs választás, a pozíció öröklődik.

• A Vatikán esetében bár abszolút monarchiáról van szó, a pápát, aki az államfő, a konklávé választja, ez egyfajta elektori kollégium.

Andorra esetében két államfő (társherceg) van, akik közül az egyik a mindenkori francia elnök, a másik egy püspök.