Embedded Files
Mi az az egyszerű többség?
Mi az az egyszerű többség?
Az egyszerű többséget két alternatíva között értelmezzük (például: igen/nem). Mindössze annyit jelent, hogy az egyik alternatívát jobban kedvelik, mint a másikat. Például ha az "igen"-ek száma több, mint a "nem" szavazatoké, akkor az igen győzött. Nem nézzük, hogy kik nem szavaztak egyikre sem, kik szavaztak mindkettőre, kik nem voltak jelen, stb. Így egyszerű többséget mindig meg tudunk állapítani, kivéve döntetlen esetén.
Hasonlítsuk össze például az abszolút többséggel: ha a szavazatok abszolút többségét követeljük meg, akkor, ahhoz, hogy az egyik alternatíva nyerjen, az összes szavazat legalább felét meg kell szereznie. Tehát ha olyan szavazatokat is érvényesnek tekintünk, ahol a kettő között nincs preferencia (semleges szavazatok, például ahol valamiért egyiket se támogatták, vagy mindkettőt ugyanannyira támogatták), akkor a szavazás gyakran lehet eredménytelen. Például ha az "igen"-ek száma 45, a "nem" szavazatoké pedig 40, viszont 15 szavazó nem választott a kettő közül ("tartózkodott", nem szavazott, érvénytelenül szavazott stb.): az igen nem nyer egy olyan abszolút többségi szabály alatt, ami nem csak az igen/nem opciókat nézi (pedig nem döntetlen a helyzet). Az egyszerű többség lényegében egy olyan abszolút többségi szabály, amit csak két alternatívára értelmezünk (bármiféle "semleges" szavazatokra, választópolgárokra nem).
Hasonló a helyzet a szupertöbbség (minősített többség) különböző verzióinál, például ha megköveteljük, hogy az "igen" vagy "nem" szavazatok száma legalább a másik kétszerese legyen (ez egyfajta "kétharmados" szabály). Még ha a semleges szavazatokat nem is nézzük, ez is könnyen lehet eredménytelen, ha egyik alternatíva sem "nyer eléggé". A szupertöbbség speciális fajtája az egyhangúság, ami azt jelenti, hogy egy opciót csak akkor választunk meg, ha minden választó egyetért (természetesen itt is számít, hogy csak azokra szavazatokra nézzük, amelyek nem semlegesen, vagy egy tágabb halmazra). Az érvényességi (pl. részvételi) küszöb is olyan hatással lehet, mint egy abszolút vagy szupertöbbségi szabály. Például, ha csak egyszerű többséget nézünk, de a szavazás csak akkor érvényes, ha a választópolgárok legalább fele részt vett a szavazáson, akkor hiába van meg egy egyszerű többség az egyik opció mellett, a szavazás érvénytelensége miatt egyik sem nyerhet.
Nem esett még szó a relatív többségről (amire egyes nyelvekben, mint az angolban sokszor más szót használnak: plurality - majority helyett). Ez azért van, mert a relatív többség két választható alternatíva esetén ugyanaz, mint az egyszerű többség. Ha viszont már több alternatívát vezetünk be, a relatív többség nem párosával hasonlítja össze az opciókat (ahol a szavazat lehet "egyik", "másik" vagy "semleges"), hanem egy megadott logika szerint azt mondja meg, hogy ki szerezte a legtöbb szavazatot. Ezzel egy másik síkon vizsgálja a szavazatokat, és erről lesz szó a következő fejezetben, de előbb vonjuk le a tanulságokat két alternatíva esetén.
Példa, ahol az "igen" egyszerű többséggel győz a "nem" felett. Nincs jelentősége, hogy több a semleges szavazat mert a "semleges" nem egy alternatíva. Egyik opciónak nincs abszolút többsége az összes szavazatot számolva. Ha a módszer egy ilyen abszolút többséget, csak egy ennél nagyobb szupertöbbséget követelne meg, akkor eredménytelen lenne a szavazás.
Ebben a példában az "igen" opciónak abszolút többsége van az összes szavazat tekintetében: 7 szavazat a 12-ből az több, mint a fele. Ez erősebb, mint az egyszerű többség (tehát ezzel az egyszerű többsége is megvan), de gyengébb, mint például egy "kétharmados" szupertöbbség mind az összes szavazó, mind a két alternatíva között.
Itt az "igen" oldalán az egyszerű többség láthatóan megvan, viszont az összes szavazat között az abszolút többség már nem (6 "igen" nem több, mint a 12 fele). Ha viszont szupertöbbséget várunk el, meg kell mondanunk, mire nézve várjuk a szupertöbbséget. Ha a bemutatott abszolút többséghez hasonlóan az összes szavazatra nézve várunk el pl. egy kétharmados többséget, természetesen ez sem teljesül: a 6 "igen" kevesebb, mint a 8 (a 12 kétharmada). Egy ilyen kétharmadot elváró szupertöbbségi szavazás eredménytelen lenne. Ha viszont az egyszerű többséghez hasonlóan csak az igen/nem szavazatok vonatkozásában nézzük a szupertöbbséget, akkor ez teljesül: a 6 "igen" a 8-nak több, mint kétharmada. Ez mutatja, hogy amikor "minősített többségi" szabályt definiálunk, nagyon fontos, hogy mihez viszonyítunk.
Mi ennek a jelentősége?
Mi ennek a jelentősége?
Az egyszerű többségnek van néhány kiemelt tulajdonsága, bizonyos szempontból ez azt is jelentheti, hogy ha a többségi elv mentén szeretnénk dönteni egy győztesről, akkor az egyszerű többségi elv az egyetlen "igazságos" módszer. Ugyanis az egyszerű többség az egyetlen módszer ami egyszerre:
Semleges (neutrális): minden alternatívát egyenlően kezel: például az "igen" és a "nem" egyikének se kedvez a szabály. Ha például az "igen" győzelméhez több szavazat kellene, mint amivel a "nem" győzhet, ez egyértelműe sérti ezt a követelményt.
Anoním: minden szavazatot egyenlően kezel - ez az egy "ember - egy szavazat" elv szűk értelmezése: nincs előre eltérően súlyozott szavazat, köznyelvies értelemben "minden szavazat ugyanannyit ér"
Eldönthető: Ha döntetlen lenne, de hozzáadunk egy szavazatot (amely nem semleges), ez feloldja a szavazást. Például egy szupertöbbségi rendszerben ez nem így van: Ha 10 szavazatból 7 szükséges egy kérdés eldöntésére, és 5-5 döntetlenre áll a két opció (pl. igen/nem), akkor hiába adunk hozzá akár egy "igen", akár egy "nem" szavazatot, továbbra is eredménytelen lenne a szavazás. Ehhez hozzátartozik, hogy a döntetlent (szavazategyenlőséget) leszámítva nem áll elő olyan eset sem, hogy "mindkettő opció nyer". Ha egy győztes akarunk választani, vagy valamit el akarunk dönteni (igen/nem), akkor nem lehet az, hogy mindkét opció győz. Ennek nem felelne meg például egy olyan szabály, ami az olyan jelöltet, amely, több, mint 40%-ot szerzett győztesnek nyilvánítja, hiszen lehet, hogy akár a két opció 44%-42% százalékot szerez, ami azt jelentené, hogy mindkettő nyer, de egy győztesre ez is egy eredménytelen választás lenne.
Nincs negatív hatású szavazat: akármelyik alternatívára szavaz egy választó, a szavazata sosem ront az eredményen a választó preferenciája szemszögéből. Ha egy szavazó megváltoztatja a szavazatát a másik opcióra, akkor a rendszer sosem "dolgozik a szavazata ellen". Vagy az az opció nyer amire a szavazó váltott, vagy az eredmény nem változik, de olyan nem lehet, hogy akit a szavazó eddig támogatott nem nyert, ha amikor a szavazó az egyetlen ellenfelére váltott, hirtelen nyer. Képzeljük el, hogy egy igen/nem népszavazás érvényességéhez a szavazók legalább felének érvényes szavazatot kell leadnia, de a választópolgárok 20% biztos nem megy el szavazni. Akkor hiába támogatja a szavazók 55%-a az "igen" opciót, ők csak választópolgárok 44%-t teszik ki. Ha a "nem" inkább nem vesznek részt a szavazáson, az eredménytelen lesz. Viszont ha részt vesznek, akkor az "igen" nyerne, vagyis ha érvényesen "nem" szavazatot adnak le, azzal valójában az "igen" eredmény esélyeit növelik.
Ez azt jelenti, hogy a mindig az egyszerű többség a legjobb szavazási módszer két opció között?
Ez azt jelenti, hogy a mindig az egyszerű többség a legjobb szavazási módszer két opció között?
Nem, ez már egy értékítélet, ami azzal a feltételezéssel él, hogy az előző rész "igazságossági" követelményeknek mindig meg kell felelni. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy más cél érdekében ezek közül egyet vagy többet feladunk, akkor lehet, hogy más szabály az ideális számunkra. Például:
Ha szeretnénk figyelembe venni, hogy vannak, akik még nem döntöttek a két opció között, ahol arra a következtetésre is juthatunk, hogy jobb, ha nem zárjuk le a vitát egyszerű többségi döntéssel, hanem inkább eredménytelen szavazást hirdetünk például meghatározott abszolút többség hiányában. Ez természetesen nyitva hagyja a lehetőséget, hogy sosem fog eldőlni a kérdés, aminek olyan szempontból van jelentőse, hogy ha az egyik opció egy újítás, a másik lényegében a mostani állapot (status quo), akkor a mostani állapotnak kedvezünk és az újítást tesszük nehezebbé. Ilyen esetben mindenki aki látszólag semlegesen szavaz (pl. "tartózkodik") valójában olyan, mintha "nem" szavazatot adna le.
Ugyanez érvényes, ha szupertöbbségi (minősített többségi) döntéshozatalról van szó, ez megnehezítheti a változtatásokat (ami lehet kifejezetten a célunk), illetve eredménytelen választásokhoz vezethet. Ilyenkor újra és újra lehet ismételni a szavazást, de ha a következő fordulókkal nem enyhítjük a többségi követelményt egyszerű többségig, nincs garancia rá, hogy valaha eredményes lesz a választás. Ha ez egy vállalható hátrány egy nagyobb támogatottságú jelölt választásához, akkor a szupertöbbségi szabály jó lehet. Ha viszont későbbi fordulókban kisebb többséggel is lehetővé tesszük a győzelmet, akkor egy olyan szavazói csoportnak, akik jelöltje az enyhébb feltételt már teljesíti, nem érdeke tágabb támogatottságú jelöltet találnia.
Lehetnek más okaink arra, hogy nem többségi elvvel akarjuk választani a győztest, de ez vagy furcsaságokat okozhat (például negatív hatású szavazat), vagy eltávolodik a szavazatok összesítésének elvétől. Például ha egy szavazólapot kisorsolunk és azalapján hirdetünk győztest, ez nem semleges módszer, mert a sorsolt szavazólapot kiemelten kezeli, a többit nem veszi figyelembe.
Összességében azt kell szem előtt tartanunk, hogy hogyan szeretnénk értékelni a nem szavazók (távolmaradók), érvénytelenül szavazók (akár szándékosan, akár véletlenül), a tartózkodók, a két opciót egyaránt támogatók/elutasító semleges szavazók, vagy akár szavazójoggal nem rendelkezők szerepét. Ha úgy ítéljük meg, hogy a döntés azoké, akik érvényesen szavaznak és döntenek is a két opció között, akkor az egyszerű többség a megfelelő szabály. Ha a döntést szándékosan meg szeretnénk nehezíteni, akkor általában annak a módja, hogy abszolút, vagy szupertöbbségi szabályt alkalmazunk egy másik szavazói halmazon. A döntést az egyszerű többséghez képest "megkönnyíteni" már nem igazán lehet, legfeljebb valamiféle sorsolással, ami a döntetlen lehetőségét teljesen elkerüli.
A következő részben arról lesz szó, hogy mi lehet a megfelelője az egyszerű többségi szabálynak több, mint kettő alternatíva esetén.
Az egyszerű többség kiterjesztése 3 opciós (jelöltes) választáson: továbbra is egyszerre két alternatívát hasonlítunk össze. Ha a világoskéket egyszerű többség támogatja mind a sötétkék, mind a piros ellen, akkor logikus, hogy a választási rendszer a világoskéket hozza ki győztesnek.
Vajon az egyfordulós vagy kétfordulós szavazás mindig a világoskéket választaná meg ilyen helyzetben?
Általánosított egyszerű többség
Általánosított egyszerű többség
Az előzőekben azt láttuk, hogyan működik az egyszerű többség két alternatíva között, és hogy ennek milyen tulajdonságai vannak. De hogyan terjeszthetjük ki ezt az elvet kettőnél több alternatívás választásra? Erre tágan értelmezve sok lehetőség van, például mondhatnánk, hogy a "klasszikus" kétfordulós választás is ezt csinálja: két jelölt jut a második fordulóba, ahol az egyszerű többség elve érvényesül. De ez már egy-két csúsztatást feltételez: egyrészt nem tartanak második fordulót, ha egy jelöltnek "abszolút többsége" van - de ez nem is feltétlenül baj, mert ezt vehetjük csak egyszerűsítésnek. Mint látni fogjuk, ez a fajta abszolút többség azt jelenti, hogy mindenféleképp megvan az egyszerű többség minden jelölttel szemben és relatív többség is. (de ezek már a konkrét szavazási rendszer egyéb tulajdonságaiból adódnak!) Másrészt, és ez sokkal fontosabb: hogyan választjuk ki azt, hogy ki kerül a második fordulóba? Általában relatív többségi szabállyal, de még nem állapítottunk meg, hogy ez az egyszerű többség több alternatívás megfelelője lenne. Sőt, ha az lenne, akkor nem is tartanánk második fordulót!
Az egyszerű többség logikus megfelelője több választható alternatívára az, amikor azt az alternatívát választjuk, amely minden másikkal szemben egyszerű többséget élvez. Ezt szokták "felfedezőiről" Condorcet-győztes (néha Llull-győztes) alternatívának nevezni, nevezzük magyarul általános egyszerű többségi alternatívának. De hogyan nézne ki egy ilyen szavazás? És mi a viszonya ennek a fajta többségnek az abszolút, relatív és egyéb többségekkel? Vajon mindig van egy ilyen általános egyszerű többségi győztes jelölt?
A szavazólap
A szavazólap
Ha az egyszerű többséget több, mint két jelöltre nézzük, akkor előbb meg kell tudnunk, a szavazók hogy döntenének két tetszőleges jelölt között. Ezért ott kell kezdenünk, hogy egyáltalán hogyan tudnak a szavazók szavazni egy ilyen rendszerben? Minden jelöltet minden jelölttel össze kell hasonlítaniuk? Nem. Egyrészt, mert ez túlságosan megterhelőnek tarthatjuk, így ha nem szükséges, szeretnénk elkerülni. Másrészt, mert ez elkerülhető, ha szavazókat eléggé következetesnek tartjuk. Ha egy következetes szavazó azt mondja nekünk, hogy a körtét jobban szereti mint a banánt, és a banánt jobban szereti, mint az almát, akkor feltételezhetjük, hogy a körtét jobban szereti, mint az almát (matematikaibb nyelven ezt hívják a preferenciák tranzitivitásának). Emiatt elég bekérnünk a szavazóktól egy rangsort, ami pl. így nézne ki:
Körte
Szilva
Banán
Alma
Annak nincsen akadálya, hogy a szavazó egyes alternatívák között semleges legyen. Pl.
Körte és Szilva
Banán
Alma
Itt is meg tudjuk állapítani, hogy a szavazó jobban szereti mind a szilvát, mind a körtét a banánnál és az almánál, és azt is, hogy a banánt preferálja az almához képest. Ez pedig elég is ahhoz, hogy a szavazatát figyelembe vegyük minden páros összehasonlításban, mindössze annyit jelent, hogy a körte és szilva közti versenyben semlegesnek tekintjük majd. De ez nem baj, mert a semleges szavazatok nem zavarnak be az egyszerű többség megállapításánál.
Nincsen akadálya annak sem, hogy a szavazók rangsorolás helyett egy skálán értékeljék a jelölteket. Ebből is le tudjuk szűrni a rangsort, de a preferencia megállapításánál nem lesz jelentősége, hogy valaki az körtét 9/10-esnek értékelte és az almát 2/10-esnek, vagy ha a körtét 6/10-esnek és az almát 4/10-esnek: ugyanúgy a körtét preferálja. Ha egyenlő pontszámot adna kettő alternatívának, akkor ezt semlegesnek számolnánk. Az értékelős szavazólap használatának csak annyi a korláta, hogy ha kevesebb fokú skálán lehet értékelni, mint ahány jelölt van (pl. 3 fokú skálán lehet értékelni, de 4 jelölt van), azzal rákényszerítjük a szavazót, hogy egyszer jelölteket egy szintre tegyen, akkor is ha tudna dönteni a kettő között.
Ha a szavazó így szavaz, ebből egyértelműen kiolvasható a szavazó véleménye az alábbi páros összehasonlításokhoz:
Mindig van-e általános egyszerű többségi jelölt?
Mindig van-e általános egyszerű többségi jelölt?
A rövid válasz, hogy nem mindig van egy ilyen jelölt, de ha nincs is egy ilyen jelölt, van több olyan jelölt, akik együtt egy olyan halmazt alkotnak, ami megfelel egy ilyen jelöltnek. Legrosszabb esetben az összes jelölt benne van ebben a halmazban, ami azt jelenti, hogy általános egyszerű többség helyett más, kiegészítő elvvel kell dönteni. De ha az egyszerű többség, pont arra jó két jelölt estén, hogy szinte mindig eredményes, akkor miért nem mindig ilyen egyszerű több jelölt esetén? A döntetleneket is leszámítva van egy érdekes jelenség, amit Condorcet-paradoxonnak is hívnak. Nézzük egy példát egyszerűen 3-féle szavazóval:
A képen látjuk a 9 szavazó rangsorolt preferenciáit. Ebből mindig egyértelműen meg tudjuk állapítani két jelölt között az egyszerű többségi győztest:
Piros egyszerű többséggel győz Kék ellen (4+2=6 szavazó 3 ellen)
Kék egyszerű többséggel győz Zöld ellen (4+3=7 szavazó 2 ellen)
Zöld egyszerű többséggel győz Piros ellen (3+2=5 szavazó 4 ellen)
A probléma csak az, hogy ha Piros legyőzi Kéket, aki legyőzi Zöldet, aki legyőzi Pirost... akkor körkörös a kollektív preferencia. Nem tudunk EGY általános egyszerű többségi jelöltet választani. Vegyük észre, a "paradoxon" itt az, hogy egyenként minden szavazó preferenciája racionális (egyik sem körkörös), de a kollektív preferenciáról ez nem mondható el. Később lesz majd szó arról, mit lehet ilyenkor tenni, hogyan tudjuk feloldani ezt a döntetlent, vagyis inkább eredménytelen választást.
Az általános egyszerű többség vs. abszolút és relatív többség
Az általános egyszerű többség vs. abszolút és relatív többség
Azt már láttuk, hogy (a döntetlen leszámítva) egyszerű többségi győztes két jelölt között mindig van, ellentétben például azzal ha a semleges szavazatokat is számoljuk és abszolút többséget várunk el. Ha már három jelölt van, akkor ugyanígy el tudjuk képzelni, hogy egyik jelöltnek sincsen abszolút többsége, ha például minden szavazó csak egy jelöltre szavaz(hat). Attól, még, hogy egyik jelöltnek sincsen abszolút többsége, általános egyszerű többséggel többséggel bíró jelöltet még találhatunk. Például:
40 szavazó kedvence a Banán, második preferenciája a Körte (harmadik az Alma)
35 szavazó kedvence az Alma, második preferenciája a Körte (harmadik a Banán)
25 szavazó kedvence az Körte, második preferenciája az Alma (harmadik a Banán)
Első preferenciák (kedvencek) között Banánnak relatív többsége van (ő kapná a legtöbb szavazatot egy X-es választáson, ha mindenki őszinte), de nincs abszolút többsége (nincs több szavazata, mint a szavazatok fele, azaz 50). De melyik opciónak van általános egyszerű többsége? Akármilyen meglepő, de a Körtének (aki a legkevesebb szavazónak a kedvence), hiszen 40+25=65 szavazó preferálja az Almához képest, és 35+25=60 szavazó preferálja a Banánhoz képest. Ha jobban megnézzük, ez talán mégsem olyan furcsa, hiszen az Alma és a Körte szavazói egymás kedvencét jelölték meg másodiknak, a Banán szavazók pedig a Körtét. Így nemcsak az egyszerű többség elvével juthatunk arra a következtetésre, hogy a Körte az ideális választást, hanem például mondhatjuk, hogy a győztes mindenképp vagy az Alma, vagy a Körte kell, hogy legyen, hiszen 60 szavazó ezek egyikét szeretné a Banán helyett (csak megosztják a szavazatokat azzal, hogy a kedvencükre szavaznak, és közben elhúz mellettük a Banán). Ezen belül viszont már egyes rendszerek más választanának győztesnek, de erről majd bővebben az utolsó részben. Annyit még észrevehetünk, ha mindenki nem csak egyet X-elhetne, hanem muszáj lenne kettőt bejelölni (őszintén!), akkor Banán 40, Alma 60 és Körte 100 szavazatot kapna. Ebben az esetben Körtének nemcsak, hogy abszolút és relatív többsége, hanem egyhangú támogatottsága lenne, sőt mellette még az Alma is abszolút (de nem relatív) többséget szerezne a 100 szavazóhoz viszonyítva. Ez is arra mutat rá, hogy az abszolút, relatív és egyszerű többségek különböző síkon értelmezhetők:
Az abszolút többséget mindig egy (abszolút) mércéhez képest nézzük, és azt jelenti, hogy egy alternatívára leadott, valamilyen módszer szerint összeszámolt szavazatszám (vagy pontszám) több, mint ennek a mércének a fele. A mércétől függően lehet nulla, egy vagy több opciónak is abszolút többsége, attól függetlenül, hogy van-e relatív többsége - csak plusz feltételek bevezetése után mondhatjuk, hogy az abszolút többség "erősebb" a relatív többségnél. Ha csak az első preferenciákat nézzük, akkor az abszolút többség erősebb, mint relatív többség és az általános egyszerű többség: Ha egy jelöltet a szavazók, több, mint felének a kedvence, ez a jelölt szükségszerűen legyőz minden más jelöltet egyszerű többséggel is. Viszont, ha nincs abszolút többségi jelölt az első preferenciák alapján, attól még közös egyszerű többségi jelöltet találhatunk. Másképp fogalmazva: egy közös egyszerű többséget jelöltet választó szabály mindig megválasztja a kedvencek szerint abszolút többségi jelöltet, de léteznek olyan szabályok, amik az ilyen abszolút többségi jelöltet megválasztanák, de a közös egyszerű többségi jelöltet nem mindig.
A relatív többséget ugyanúgy mindig az a már valamilyen módon összegzett szavazatszámok (pontszámok) tekintetében értelmezzük, de itt nem egy előre megállapított mércéhez viszonyítunk, a hanem az alternatívák pontszámait egymáshoz. Így alapesetben egy relatív többségi jelölt van, de természetesen kiterjeszthetjük a fogalmat úgy, hogy az első valahány (n) relatív többségi jelöltre vagyunk kíváncsiak, és akkor döntetlenek hiányában pont annyi "relatív többségi" alternatíva lesz, ahányat keresünk. Ha csak az első preferenciákat nézzük, akkor a relatív többségi jelöltnek nemhogy nem mindig van abszolút többsége, de általános egyszerű többsége sem. Egy olyan rendszer, ami csak a a kedvencek közötti relatív többséget választja meg, mindig megválasztja az abszolút többségi jelöltet (ha van ilyen), de nem mindig választja meg a közös egyszerű többségi jelöltet, akkor se, ha van ilyen.
Az egyszerű többséget mindig két alternatíva vonatkozásában nézzük, általános egyszerű többségi jelöltet pedig akkor tudunk megállapítani, ha egy jelöltnek minden más jelölttel szemben egyszerű többsége van. Ilyen jelöltet könnyebb találni, mint olyat, aki az abszolút többségnek a kedvence, de ez azt is jelenti, hogy egy erősebb feltétel (elvárás) egy választási rendszerrel szemben, hogy mindig ezt a jelöltet válassza. Ahogy már az előzőekben láttuk, attól még, hogy egy rendszer mindig az abszolút többségi jelöltet választja meg, még nem mindig választja meg a közös egyszerű többségi jelöltet.
Melyik rendszerek választanak mindig általános egyszerű többségi jelöltet?
Melyik rendszerek választanak mindig általános egyszerű többségi jelöltet?
Az előzőekben láttuk, hogy az egy X-es, egyfordulós relatív többségi rendszer, ahol a mindenki csak az első preferenciáját jelöli és a legnagyobb pontszámot szerző jelölt nyer, nem mindig választja meg a általános egyszerű többségi jelöltet. Ha viszont van abszolút többségi győztes, ezt mindig megválasztja, ahogy természetesen az egyhangú győztest is.
A kétfordulós rendszerrel kapcsolatban nagyon hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy HA az általános egyszerű többségi rendszer a második fordulóba jut (és csak kettő jut tovább), akkor jogosan várhatjuk, hogy a második fordulóban ő nyer akár a relatív többségi jelölttel szemben. De ha nem jut a második fordulóba, semmi garancia nincs rá, hogy az általános egyszerű többségi jelölt nyer. Ugyanez a helyzet az azonnali többfordulós szavazással, ahol szintén csak akkor nyer a Condorcet-győztes, ha nem esik ki a relatív kisebbségi elven történő szűrő miatt. A kétfordulós rendszert gyakran téves egyszerűsítéssel szokták abszolút többségi típusú szavazásnak nevezni. Ezzel az a baj, hogy ha úgy értjük, hogy ha van abszolút többségi jelölt, akkor őt választja meg, az igaz, de az egyfordulóstól ebben nem különbözik. Viszont ha nincs az első fordulóban abszolút többség, akkor csak a top 2 jelölt közül választ egyszerű többségi győztest (ha pedig több jelölt jut tovább, még ez se igaz), nem pedig az össze jelölt közül választ általános egyszerű többségi elv szerint. Ha pedig úgy értjük az abszolút többséget, hogy a második fordulóban mindenképp ezzel nyer az egyik két jelölt esetén, ez csak akkor van így, ha a második fordulóban érvényesen szavazókat nézzük, ez pedig egyszerű többség. De ha ez egyszerű többséget tartjuk "abszolút többségi típusnak", akkor a kétfordulós nem túl speciális, egyrészt mert nem mindig választja meg azt aki mindig egyszerű többségi győztes, másrészt, mert ennyi erővel két véletlenszerűen sorsolt jelöltet a második fordulóba juttató jelöl is "abszolút többségi lenne".
A Borda-féle pozíciós szavazás (amikor a rangsorokat egyenlő távra levő pontokká konvertálják, pl. 1. hely 3 pont, 2. hely 2 pont stb...) az egy és többfordulós (első preferenciás) szavazásokhoz képest még az abszolút többségi jelöltet se választja meg mindig. Ebből azt is tudjuk, hogy az általános egyszerű többségi jelöltet se választhatja meg mindig, mivel az abszolút többségi jelölt mindig általános egyszerű többségi jelölt is. Egy másik fajta pozíciós szavazás, amikor csak mindenkinek a legkevésbé kedvelt jelöltjét nézzük csak, természetesen "mínusz" szavazattal (ez ugyanaz mintha egy kivételével minden jelöltre kéne szavazni, és a legtöbb ponttal rendelkező jelölt nyer vagy ha mindenki egy jelöltre szavaz és a legkevesebb ponttal rendelkező jelölt nyer). Ez a fajta szavazás még az egyhangúság követelményét se teljesíti: ha minden szavazó kedvence is egy jelölt, még nem biztos, hogy nyerne, ugyanúgy, ahogy ha sima egyfordulós relatív többségi szavazásnál ha minden szavazó (szigorúan) utolsó preferenciája egy jelölt, még nem biztos, hogy (holtverseny nélkül) utolsó helyezett lesz a ez a jelölt.
Azon rendszerek csoportját, ami az általános egyszerű többséget megválasztják (és ha nem ilyen egyszerű, gyakorlatilag különböző "döntetlen" szabályt használnak), Condorcet-módszereknek is szokták nevezni. Ezek mindig páros összehasonlítást igényelnek, de nem mindig kell minden jelöltet mindegyikkel összehasonlítani (vannak egyszerűsítések).
Megjegyzések
Megjegyzések
Ez az egyszerű többségi és általános egyszerű többségi választási rendszerekről szóló összefoglaló 2024.11.25-i állapota a Választási Tudásbázison. Terv szerint a tartalom még bővülni fog elsősorban illusztrációkkal és ajánlókkal további tájékozódáshoz.
Google Sites
Report abuse