Hollandia

Alsóház

A hollandiai alsóház ("Tweede Kamer der Staten-Generaal", azaz a parlament második háza) 150 képviselőjét közvetlenül választják nyílt listás arányos képviseleti rendszerben. A pártok között a mandátumallokáció a D'Hondt módszerrel történik, így valamennyire a nagyobb pártok felé torzít a rendszer. A (mesterséges) választási küszöb 0,67%, ami pontosan egy mandátumnak felel meg a Hare kvóta (egyszerű kvóta) szerint. A gyakorlatban ez eddig tisztán az eredményeket tekintve (nem nézve a esetleges hatását a szavazói viselkedésre) olyan kicsi küszöb, mintha nem is lenne: legutóbb 1986-ban volt szabad szemmel látható hatása, emiatt esett ki a kommunista párt a parlamentből. A nyílt listás szavazás értelmében a szavazók egy jelöltre szavazhatnak (ezt preferenciaszavazatnak nevezik).

Mind az aktív választójog (szavazójog), mind a passzív (választhatóság) alsó korhatára 18 év. A külföldön elő (belföldi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok) külön regisztráció nélkül szavazhatnak.

A szavazás (1967 óta) nem kötelező, sem levélszavazásra és meghatalmazásos (proxy) szavazásra van lehetőség, külképviseleti vagy online szavazás nem lehetséges. A szavazásra általában egy szerdán kerül sor.

Tévhitek: nincsenek kerületek, nincsen küszöb, csak listás a szavazás

A holland rendszerről viszonylag közismert, hogy milyen arányos, de mégis túlzott egyszerűsítés miatt gyakori az a három tévhit, hogy egyáltaltalán nincsenek választókerületek, hogy nincsen bejutási küszöb és hogy csak pártlistákra lehet szavazni. Nezzük meg részletesebben, hogy mi a baj ezekkel az állításokkal, ebben a sorrendben.

Választókerületek olyan értelemben valóban nincsenek Hollandiában, hogy nem ezekben történik a mandátumkiosztás a pártok között. A listás mandátumallokáció országos szinten történik, így első ránézésre tényleg olyan a rendszer, mintha csak egy nagy választókerület lenne. De a pártok nem egyszerűen egy országos listát állíthatnak és a szavazólap sem egységes. Valójában van 20 választókerület, ahol a pártok listákat állítanak, nem minden párt állít minden körzetben listát. A pártok használhatják ugyanazt a listát minden körzetben, de különböző neveket is rakhatnak minden régióban. A 20 választókerület gyakorlatilag ugyanaz 1918 óta. A 19 hollandiai körzet mellett a 20. a karibi térségben levő 3 közigazgatási egységnek van fenntartva.

Választási küszöb nemcsak azért van, mert mindig van egy természetes küszöb (amit a 150 mandátum és a választási formula együtt határoz meg), hanem ezen felül jogi küszöb is van. Egészen pontosan ez a jogi küszöb az egyszerű kvóta szerint egy mandátumra jutó szavazatok száma, azaz az összes szavazat száma leosztva 150-nel, ami 0,67%. Ezalatt nem szerezhet egy párt mandátumokat, akkor se, ha a D'Hondt módszer szerint jogosult lenne rá. Egészen konkrétan a pártok közötti mandátumelosztást úgy definiálják, hogy elsősorban minden párt annyi mandátumra jogosul, amennyiszer megvan a szavazatszámában a választási kvóta egésze. A választási kvóta ez a 0,67%, hiszen ennyi kell egy mandátumhoz 150 mandátum esetén. Így viszont a (törtszámokban szereplő) maradékok miatt még nem sikerül mint a 150 mandátumot kiosztani. Hollandiában az a szabály, hogy ilyenkor 19 mandátum felett (150 az 19-nél nagyobb, ezért itt is) a legnagyobb maradékok szabálya helyett a maradékmandátumokat a D'Hondt módszerrel osztják ki. Ezt itt egy "legnagyobb átlagok szabályként" fogalmazzák meg, de gyakorlatilag ugyanaz az eredmény, mint ami a D'Hondt táblázatban lenne. A különbség ahhoz képest, mintha csak sima D'Hondt szabállyal osztanák ki az összes mandátumot, hogy maradékmandátumokra a kvótát el nem érő pártok a törvény szerint nem jogosultak. Így a kvóta egyben küszöb is. Mivel a sima D'Hondt szabály is mindenképp adna minden pártnak annyi mandátumot, amennyiszer egészében elérte az egyszerű kvótát (sőt, az alatt is lenne esélye a pártoknak, ha nem lenne a küszöb), ezért a maradékmandátumok feltöltésével soha nem jön ki olyan eredmény, amiben egy párt többet vagy kevesebb mandátumot kapna, mint a holland megfogalmazásban. Ezt könnyű belátni a D'Hondt módszer eredeti, Thomas Jefferson által megfogalmazott módja alapján is.

Végül, hogy csak pártlistákra lehet szavazni, ez azért téves, mert Hollandiában, ahogy Európa nagy részében, a listás szavazás nem jelenti, hogy ne szavazhatnának a szavazók kifejezetten jelöltekre (is). Hollandiában a szavazólap úgy néz ki, hogy a szavazók egy jelöltre szavazhatnak, és az, hogy melyik párt jelöltjére szavaznak határozza meg, hogy melyik listára szavaztak. A mandátumelosztás szempontjából vagyis a pártszavazat a legfontosabb, de látszólag a szavazók elsősorban jelöltekre szavaznak. Mi a szerepe tehát a jelöltekre leadott szavazatoknak? Ezeket preferenciaszavazatoknak hívják, és arra szolgálnak, hogy a szavazók felülírhassák a pártjuk listájának sorrendjét. Ezen a választáson az a szabály, hogy országosan a választási kvótának a 25%-át kell megszerezni egy jelöltnek, hogy a lista elejére ugorjon. A lista élén a szavazatszám a döntő, ahogy abban is, hogy a több régiós listán is szereplő jelölteket melyik régióban tekintik megválasztottnak. A többi jelölt egymáshoz képest marad a helyén a listán, de természetesen annyival hátrébb, amennyien beelőzték őket a preferenciaszavazatos ugrásukkal.

Győzteskompenzáció?

Mivel egymandátumos, egyéni kerületek nincsenek Hollandiában, ezért a magyarhoz hasonló "győzteskompenzáció" fel sem merül. Többségi bónusz sincs, hacsak nem a maradékmandátumok D'Hondt-tal való kiosztását annak nem tekintjük. Egy különleges szabály van, aminek a gyakorlati jelentősége nulla: hogy ha egy párt abszolút többséget szerez a szavazatok között, de a mandátumok több, mint felét nem szerezné meg, akkor ki kell egészíteni arra. Ilyen szabály van Németországban is, ahol egy hajszálnyival több jelentősége lehetne a Sainte-Lague formula miatt. A D'Hondt alatt is csak azért merül ez fel, mert a 150 egy páros szám, páratlan esetében ez elméleti szinten se merülne fel. De ezt nevezhetjük egyfajta legitim, valódi győzteskompenzációnak. A holland politikában viszont eleve nem jön szóba, hogy valaki 50% fölötti szavazatszámot szerezzen, hát még, hogy emelett a D'Hondt-módszer pont ne adna egy ilyen pártnak több, mint 75 mandátumot.

Kapcsolt listák

A 2017-es módosítás óta nem állíthatnak a pártok közös/kapcsolt listákat. Közös listát egy név alatt továbbra is állíthatnak.

A korábbi szabályozás lehetővé tette, hogy több párt a listáit összekapcsolja, feltéve, hogy mind a 20 körzetben így tesznek. Ebben az esetben is külön-külön el kellett érniük a pártoknak a küszöböt, hogy mandátumhoz jussanak. A könnyebbség az volt, hogy az összekapcsolt listák közös jussát előbb határozták meg a többi listával szemben, majd ezután a szövetségen belül elosztották a mandátumokat. Így a listakapcsolás egy kis előnyt nyújtott a D'Hondt módszer miatt. Az intézményt elvileg azért törölték el, mert a szavazók nem díjazták a bonyodalmat és a kevesebb átláthatóságot, valamint, hogy így olyan pártokat is segíthettek a szavazatukkal, akiket nem szándékoztak támogatni.

Szavazás meghatalmazással? (proxy voting)

Hollandiában 1928 óta létezik a lehetőség, hogy egy választópolgár mást hatalmazzon meg a szavazatának leadására, erre viszonylag tág körben van lehetőség. Egyvalaki legfeljebb 2 másik választó helyett adhat le szavazatot. (2021-ben a koronavírus miatt ideiglenesen 3-at)

A listák sorrendje a szavazólapon

Hollandiában a listák sorrendjét a szavazólapon nem (csak) sorsolással döntik el. A parlamenti pártok a legutóbbi választáson elért szavazatszámuk szerint csökkenő sorrendben szerepelnek, csak ezután jönnek a nem parlamenti pártok (köztük sorsolás dönti el a sorrendet, ahogy az elég valószínűtlen egyenlő szavazatszámok esetén is).

Európai Parlament

A hollandiai európai parlamenti képviselőket 5 évente választják (a többi EU tagállaméval egyszerre). Az egész ország egy választókerületet alkot, amiben 2024-ben 31 képviselőt választottak. A "degresszív arányosság" miatt a Hollandiában választóknak még így is kicsivel nagyobb a szavazóereje az EU-s átlagnál.

A Parlament választásánál az országokon belül fő elv az arányosság: alapesetben csak arányos rendszert lehet alkalmazni, azonban ezen beül a tagállamok maguk döntik el, hogy milyet. Hollandia a legtöbb tagállamhoz hasonlóan nyílt listás arányos rendszert használ (nem így pl. Magyarországon). Ez az jelenti, hogy a szavazók nem csak pártlistára szavazhatnak, hanem azon belül egy jelöltre is, így a jelöltek előre meghatározott sorrendjén változtathatnak. A pártok között a mandátumallokáció (Magyarországhoz hasonlóan) a D'Hondt módszerrel történik, így valamennyire a nagyobb pártok felé torzít a rendszer. A választási küszöb 3,2%, ami pontosan egy mandátumnak felel meg.

Mind az aktív választójog (szavazójog), mind a passzív (választhatóság) alsó korhatára 18 év. A szavazás nem kötelező, sem levélszavazásra és meghatalmazásos (proxy) szavazásra van lehetőség, külképviseleti vagy online szavazás nem lehetséges. A szavazásra egy napon keresztül van lehetőség (csütörtök).

Megjegyzések

Ez a hollandiai választási rendszerről szóló összefoglaló 2025.09.23-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.

Google Sites

Report abuse