De lege ferenda...
Kaptam már párszor olyan kérést, hogy osszam meg, hogy szerintem milyen legyen a választási rendszer — többször kritikaként, hogy “ha már ennyit mondom, hogy milyen NE legyen…”. Valóban kritizálni bizonyos értelemben könnyebb, de legalábbis más, mintha valamit állítani és védeni kell. Valószínű eljön annak is az ideje, hogy átfogó javaslattal állok elő ebben a témában, de nem véletlenül ódzkodom attól, hogy egy konkrét rendszert propagáljak. Pont arról szól az oldalam, hogy többet megismertessek, tágítsam a lehetőségek láthatárát. Véleményem szerint a pozitív propozíciókhoz képest sokkal fontosabb, hogy milyen régi formákat kellene (lehetőleg örökre) elvetnünk: a “kétfordulós rendszer” (különösen az a fajta ami 2014 előtt volt), a küszöb ebben a formában, a zárt listák, stb. na és persze az egy X-es szavazás úgy általában. A legnagyobb és legkönnyebben elkövethető hibákat kikerülve már nem a világvége, ha egyébként nem valami hiperegyedi, innovatív rendszer születik, hanem esetleg “csak” jobb külföldi mintákat sikerül átvenni (az mondjuk baj, ha vakon - jó lenne nagy gondossággal dönteni ezekről a helyi viszonyokra különös tekintettel). Nincs egyetlen tökéletes megoldás, de van sok jó lehetőség.
Addig is, ha felröppennek konkrétabb javaslatok, azokat lehet kritizálni fogom, de lassan megkezdenék én is párat részletesebben bedobni. És bár úgy gondolom, normál esetben az általános elvektől kell haladni a konkrét megoldások felé, most mégis a viszonylag önállósítható “extra” kérdésekkel kezdeném, az olyan elemekre javasolnék alternatívákat, amik úgymond “add-on” szerepet töltenek, vagy tölthetnek be a választási rendszerben. Ilyen kérdések például a nemzetiségi és a határon túli képviselet.