Határon túli választókerületek

De lege ferenda...

Sőt, Magyarországon is volt már olyan javaslat az Országgyűlés előtt, ami tartalmazott volna egy kétmandátumos határon túli egyéni választókerületet, a listás szavazás helyett. Ezt a KOM által kidolgozott javaslatot 5 ellenzéki párt nyújtotta be 2017-ben. A javaslat azért is volt innovatív, mert a határon túli egyéni képviselők választására STV-t, azaz alapvetően rangsorolós arányos rendszert használtak volna (persze kétmandátumos körzet igazán arányos nem lehet, de ez van).

Úgy gondolom, a KOM javaslat jó irány, bár a kétmandátumos körzet helyett a határon túli szavazatok száma talán több mandátumot indokol. Ami viszont nem jó ötlet, hogy a határon túli egyéni választókerületek egymandátumosak legyenek. Egyrészt, a jelenlegi rendszerben, az eddigi levélszavazati eredmények tükrében (90%+ kormánypárti szavazatarány) nagyon visszás eredményeket produkálna a “győzteskompenzáció” révén. Másrészt, (a jelenlegi rendszertől függetlenül) a határon túli választókerületek között vagy óriási lenne az egyenlőtlenség, vagy egyes országokban (Romániában) több választókerületet kellene kialakítani. Ha visszanézünk a francia külhoni kerületekre, látjuk, hogy míg egy választókerület több országot ölel fel, egy ország mindig egy választókerülethez tartozik. Nemzeti parlamenti választásra az egyik ország nem osztja fel a másikat több választókerületre, ez nemcsak furcsa lenne, de rengeteg technikai akadályba is ütközne. (ugyan pont Franciaország miatt a nemzeti törvényhozás alatti szinten ez se teljesen példátlan, mert a konzuláris választásoknál ilyesmiről van szó)

Az egyéni választókerületek esetében még fel lehet vetni fontos kérdésként, hogy mit szeretnénk, kik versenyezzenek itt a mandátumokért? Függetlenek? Belföldi pártok? Külhoniakat képviselő (magyar) pártok? Mindegyik lehetséges út, de talán naivitás lenne azt hinni, hogy pont a külhoni egyéni kerületekben majd a belföldi pártpolitikától függetlenek indulnak majd a legjobb eséllyel. Még nagyobb naivitás lenne azt várni, hogy majd a semmiből kialakulna mondjuk annak a kultúrája, hogy a külhoni képviselők tartózkodnak olyan kérdésekben, amikor ők adják a mérleg nyelvét. Nem tartom jó iránynak azt se, hogy kifejezzen megpróbáljuk erőltetni, hogy a külhoni képviselők függetlenek legyenek, pl. ne ülhessenek frakciókba. Jobb lenne elfogadni, hogy a külhoni képviselők is egyik másik oldalt támogatják majd, és ebben elvárni a transzparenciát. Vagy még tovább mehetünk, és akár előírhatjuk, hogy a határon túli képviselők egy belföldi párt jelöltjei legyenek.

Miért akarnánk ilyet tenni? Például kompromisszumként. Ennek a sorozatnak az a lényege, hogy olyan alternatívákat mutatok be, amikben konszenzus, vagy legalább konstruktív kompromisszum alakulhatna ki a határon túliak választójogát illetően. Hogy a belföldi szavazók, akiknek esetleg komoly ellenérzései vannak az intézménnyel szemben is inkább elfogadják, de a külhoniak is kapjanak végre tényleges képviseletet. Most arról van szó, hogy a határon túliak csak egyéni jelöltekre szavazhatnának, listára nem. Ha ez koexisztenciaszerűen történik, akkor ez az jelenti, hogy ezek a képviselők a belföldön választott képviselők mellett/felül ülnének a parlamentben, így módosíthatnák a parlamenti erőviszonyokat. Ha viszont a (csak belföldi szavazók által leadott) listás szavazatok alapján kompenzáció történne (mint a német választási rendszerben), akkor megoldható lenne, hogy a külhoni szavazatok akár egyáltalán ne hassanak a pártok közötti erőviszonyokra. De ettől még az határon túli egyéni választókerületi képviselők ott ülnének a parlamentben, az egyes pártok belföldi eredménye szerint elért mandátumszámán belül, nem felül.

Ennek a megoldásnak két fő hátránya lehet:

• Függetlenek indulását ki kellene zárni a határon túli kerületben, hiszen különben kijátszanák a belföldi pártok a rendszert

• A belföldi pártoknak lehet nem lenne érdeke jelölteket indítani a külhoni kerületben, hiszen minden mandátum, amit ott szereznek, a belföldi képviselőjelölteiktől vesz el egy nyerő helyet

Az elsőt ehhez a megoldáshoz gyakorlatilag el kell fogadni, a másodikat viszont lehet akár úgy enyhíteni, hogy a külhoniak is hathassanak az Országgyűlés pártos összetételére, de kisebb erővel. Jelenleg is részleges a választójoguk és absztrakt értelemben olyan max. 1/3, de inkább 1/4 annyit ér a szavazatuk, mint egy belföldi választónak. Lehet nem elegáns, de ehhez képest konzisztensebb, átláthatóbb, fairebb lenne mondjuk 33% vagy 50%-ban rögzítve, súlyozva beszámítani a szavazatukat (legyen az országos listás szavazat, vagy az egyéni jelöltekre leadott szavazatok alapján). Kompromisszum… ha már az Alaptörvény kimondja, hogy a kühoniak választójoga lehet “nem teljes” és a jelenlegi rendszer is él ezzel a lehetőséggel.

Összességében, a határon túli egyéni képviselők lehetősége elvben mindenképp jó irány lehet, de az ördög a részletekben rejlik. Könnyű lenne úgy megalkotni ezt a rendszert is, hogy az elsősorban nem a határon túl élő állampolgárok képviseletét, hanem belföldi pártos érdekeket, illetve a társadalom további megosztását, hergelését szolgálja ebben a kérdésben. De erre a megoldásra már van jobb kiindulópont is (még ha nagyrészt elfeledett is), és több szempontból lehet még ezt csiszolni. Ha meglenne rá a politikai akarat, akkor ez igazán konstruktív alternatívája lehet a jelenlegi szabályozásnak.

Alternatívák

• Külhoni parlament (nyílt listás arányos képviselettel)

• Külföldön elő magyarok szószólói (közvetlen vagy közvetett választással, 10 szószóló)

• Felsőházi képviselők

• Speciális jogállású képviselők (legalább hárommandátumos kerületekben választva, arányos egyéni módszerrel)

• Határon túli listás választókerület

• Egységes szavazás