Embedded Files
Választási rendszerek Egy győztessel
Választási rendszerek Egy győztessel
A választási rendszerek egyik nagy kategóriája, amikor egy győztest választunk. Lehet az a polgármester, egy klub elnöke vagy hogy melyik szálláshelyet választjuk a csoportos kirándulásunknak.
A közös ezekben a helyzetekben az, hogy csoportosan, közösen hozunk döntést, valamilyen módon az egyéni preferenciákból. Az "egyéni preferencia" csak az egyéni belső ítéletet jelenti, azaz, hogy ha bárki ha egyedül dönthetne, akkor mi a saját véleménye, ami alapján döntene. Például, ha valakinek a kedvenc gyümölcse az alma, és szereti a körtét is, de a barackot nem: ez egy egyéni preferencia (szavakkal kifejezve). Ha egyedül kell döntenie, hogy melyiket kapja, akkor a körtét fogja választani a barack helyett.
A sok egyéni preferenciából (ami lehet teljesen önző vagy akár valamennyire önzetlen is) választásokon általában úgy hozunk csoportos döntést, hogy a véleményeket szavazatok formájában bekérjük, és ezeket összesítjük - így választjuk meg az egyetlen győztest.
Kollektív preferenciák
Kollektív preferenciák
Egy kicsit tovább is vihetjük a kérdést, hiszen egyéni preferenciának nemcsak azt tekintjük, hogy kinek mi az abszolút kedvence (például az előző példában az alma), hanem a többi között is meglehet a véleménye (például a körte és a barack között). Ugyanígy, a csoportos döntés nem csak egy elnök vagy szálláshely megválasztására irányulhat, akár elképzelhetjük, hogy az alternatívák (jelöltek, opciók) között egy sorrendet (vagy értékelést) akarunk felállítani, ez az egy sorrend ugyanúgy a "csoport véleménye", egy közös döntés, mint ahogy a sorrend tetején álló győztes. Értelmezhetjük úgy, hogy az elnökkel együtt a helyetteseinek sorrendjét is megválasztjuk, vagy a csoportunk szálláshelye szerint a tartalék-opciókról is döntünk. Ettől még továbbra is egy győztes választunk, csak kiterjesztettük a győztes fogalmát egy sorrendre.
Ettől általában elvi szinten különbözik az, amikor több győztes választunk, de köztük semmiféle sorrendet nem értelmezünk, sőt, sokszor kifejezetten törekszünk arra, hogy az összes győztest ne ugyanaz a csoport, vagy a csoportnak egy része ("többség", "kisebbség") válassza meg. Ez egy külön téma, külön keretezéssel, külön oldallal.
Preferenciák kifejezése
Preferenciák kifejezése
Az szavazási módszer egyik fő paramétere, hogy milyen bemenetet fogad el, azaz, hogy hogyan fejezhetik ki a szavazók (érvényesen) a preferenciáikat. Erre két fő módszer van, az egyik a rangsorolt (ordinális), a másik az értékelt (kardinális).
A rangsorolós modellben a szavazók az alternatívákat összehasonlítják egymással, úgy, hogy sorrendbe állítják őket. Ez megfelel annak, mintha jelekkel (>, <, =) határoznak meg a közöttük preferenciáikat. Két jelölt viszonylatában vagy az egyiket, vagy a másikat kedvelik jobban, vagy semlegesek a kettő között (egyenlőségjelet raknának, ha a rendszer ezt megengedi). Az ilyen szavazásból nem derül ki ki, hogy egy jelöltet mennyivel kedvel jobban egy szavazó a másiknál, csak az, hogy jobban, egyenlően, vagy kevésbé kedveli-e. Rangsorolni többféle szavazólappal is lehet. Van olyan amikor csak bizonyos keretek között lehet rangsorolni (pl. maximum három jelöltet, vagy az egyenlőség nem megengedett). Tipikusan azért beszélhetünk rangsorolásról (és nem az összes jelölt páros összehasonlításáról >/</= jelekkel), mert szinte sosem megengedett olyan logikátlan szavazatot leadni, amiben egy ciklus található: például, nem szavazhatok úgy, hogy az harmadik preferenciámat jobban kedvelem, mint az elsőt). Ezen felül a rangsorolás egyszerűbb és gyorsabb mint minden jelöltet egyenként összehasonlítani minden szavazólapon. Ha "A" jelöltet jobban kedvelem, mint "B" jelöltet, akit meg jobban kedvelek, mint "C" jelöltet, akkor már nem kell külön elmondanom, hogy "A"-t jobban kedvelem, mint "C"-t, ez logikusan következik az előzőekből (ezt nevezik tranzitivitásnak).
Az értékelős modellben a szavazatok egy bizonyos skálán értékelik az alternatívákat, pl. 1-5 ig, mint vagy 1-10-ig. Általában a nagyobb pontszám jelöl erőssebb preferenciát (támogatást). Itt elvi szinten nem is a jelölteket hasonlítják össze, hanem minden jelöltet egyesével egy "abszolút" mérce szerint értékelnek. Elméletben! (a gyakorlatról majd később) Amikor akárhány jelöltre lehet szavazni, az is kardinális szavazás, lényegében ugyanaz, mint ha minden jelöltnek 1-et vagy 0-át lehetne adni.
De hova illik a tradicionális egy X-es szavazólap? Általában úgy tekinthetjük, ez a rangsorolásnak az a speciális esete, amikor csak egy jelöltet lehet "rangsorolni".
Fontos, hogy a szavazólap típusából (azaz például abból, hogy rangsorolós vagy értékelős) még nem tudjuk, hogy milyen szabállyal összesítik a szavazatokat. Értékelős szavazólapokat is lehet rangsorként kezelni (a preferencia intenzitását nem használjuk fel, csak az értékeléseket csökkenő sorrendben nézzük). Sőt, akár rangsorolós szavazólapokon a rangsorokat pontokká alakíthatjuk (ilyenkor előre meghatározott súlyozással válnak fiktív értékekké a rangsorok, ezt nevezik pozíciós szavazásnak).
Példa egy rangsorolt preferenciára. A szavazó kedvence a sötétkék, legkevésbé támogatott alternatívája a piros.
Ugyanennek a szavazónak egy lehetséges értékelős szavazata.
Nem minden értékelős szavazólap jelent kifejezőbb szavazatot, mint a rangsorolós. Például, ha egy szavazó akárhány jelölt neve mellett X-elhet, az olyan értékelős (kardinális) szavazásnak felel meg, amikor minden jelöltet csak 0-val vagy 1-el lehet értékelni. 3 vagy több jelölt esetén ez nem feltétlenül tudja annyira kifejezni a szavazó véleményét, mint egy teljes rangsorolást engedő rendszer.
Több szavazat = jobb rendszer?
Több szavazat = jobb rendszer?
Gyakorlatilag minden olyan szavazási módszernél, ami nem a "tradicionális" (már ahol, amikor tradicionális) egy X-es, relatív többségi rendszernél felmerülhet a kérdés: Most akkor mindenki több szavazatot kap? Helyes az, hogy egy győztest választunk, de többre is lehet szavazni? Ahhoz, hogy ezt rendbe tegyük, nem csak arra kell figyelni, hogy különböző rendszereket külön kell kezelnünk, hanem azt is helyén kell kezelni, hogy mi egyáltalán "egy szavazat"?
Az ismertebb rendszerekből szerzett tapasztalataink szerint azt szoktuk mondani, ha valaki egy jelölt/párt/opció neve mellet X-el, akkor rá szavaz: ez tehát egy szavazat. Azonban ez nem teljesen pontos: a szavazat valójában az egész preferenciaprofil, amit egy szavazólap jelképez. A szavazatnak ilyen értelemben része az is, hogy kire nem szavazunk (ha a szavazólap ilyen bináris gondolkodást enged csak). Különböző szavazólapok különböző korlátokat szabnak a preferenciánk pontos kifejezésére. Például rangsorolós szavazásnál nem fejezhetjük ki a preferenciánk erejét, csak az "irányát".
Abból, hogy milyen a szavazólap, még nem tudjuk megítélni, hogy jobb-e egy rendszer, mert még nem tudjuk, hogy hogyan használja fel a szavazólapot. Például hiába adunk rangsorolós szavazólapot a választóknak, ha csak az első preferenciájukat nézzük meg rajta. Fordítva viszont, ha a szavazólapon a választó nem tudja eléggé kifejezni a véleményét, akkor nem is tudunk olyan rendszerrel választani a győztest, ami kifejezőbb preferenciákkal működik. Bizonyos rendszerekhez szükséges egy kifejezőbb szavazólap, de egy kifejezőbb szavazólap még nem jelenti egyből azt, hogy bármilyen rendszer "jobb" lenne.
Általánosságban viszont azt ki lehet jelenteni, hogy ha az olyan rendszert tartjuk jobbnak, amiben a szavazók árnyaltabb képet adhatnak a véleményükről, akkor minél kevesebb korlátot érdemes szabni arra, hogy hogyan fejezhetik ki a preferenciájukat. Például ha a szavazólapon a jelöltek neve melletti X-elni lehet, akkor érdemes lehet teljesen szavazóra bízni, hogy hány jelölt mellett X-elhet. Ha minden jelöltet például 1-5 skálán lehet pontozni, akkor ugyanígy nem érdemes korlátot tenni arra, hogy hány pontot lehet "elosztani", vagy hogy hány jelöltet lehet 5-ösként értékelni. Végül, rangsorolós szavazólapon az olyan korlátozások, mint, hogy az egyenlő rangsor nem megengedett, vagy hogy legfeljebb 3 jelöltet lehet rangsorolni szintén akadályoznák, hogy a szavazó őszintén kifejezhesse a véleményét, úgy, hogy azt a rendszer is figyelembe vegye.
Preferenciák összegzése
Preferenciák összegzése
A szavazólap (bemenet) mellett a másik, talán még fontosabb tulajdonsága a választási rendszereknek, hogy hogyan választanak győztest. Erre rengeteg módszer létezik, de nézzük meg a legfontosabbakat.
Szumma/átlag
Szumma/átlag
Egy X-es szavazásnál, de akár több X-es és értékelős szavazásnál "adja magát" a módszer, hogy "a legtöbb szavazatot szerző" (legtöbb pontot szerző) jelölt nyerjen (értékelésnél ehhez hasonló a legnagyobb átlag elve is). Ez a relatív többségi elv, aminek pontos működése, csak a rendszer többi paraméterének ismeretében írható le. Bár az utolsó lépésben használt szabály ugyanaz, mást jelent a relatív többségi elv, ha mindenki csak egy alternatívát jelölhet meg, mint ha akárhány opció mellett ikszelhet (vagy pontozhat).
A szumma módszer alkalmazható rangsorolásos szavazásnál is, ennek neve is van: pozíciós szavazás. Elvileg akárhány variációja elképzelhető, de hármat érdemes mindenképpen említeni. Ebből egyik maga az egy X-es relatív többségi szavazás (amikor csak a rangsorban elsőként jelzett jelölt kap pontot).
Példa rangsorolós, azon belül is pozíciós szavazásra (Borda-féle pontozással), 4 szavazóval. Az első helyen rangsorolt jelöltek 2 pontot, a második helyen 1 pontot, a harmadikon pedig 0 pontot kapnak.
Általános egyszerű többség (páros összehasonlítás)
Általános egyszerű többség (páros összehasonlítás)
A rangsorolós rendszerek egyik legjelentősebb csoportja a jelöltek páros összehasonlításán, és ezen keresztül az egyszerű többség elvén alapszik. Erről már van önálló cikk a Választási Tudásbázison. Az általános egyszerű többségi elvvel (Condorcet-győztes, illetve Smith-halmazbeli győztes megválasztása) működő rendszerek egy kiemelt területét alkotják a választáselméletnek, de pl. sportbajnokságok is megvan ezek megfelelője. Idővel ezekről is lesznek további, mélyebbre ható cikkek a Választási Tudásbázison.
Több forduló?
Több forduló?
Általában az egy X-es szavazásnak szokták a többfordulós változatait használni, de tágabb értelemben bármilyen pozíciós vagy akár más kategóriájú rendszerrel elképzelhető a több fordulós szavazás. Rangsorolós vagy értékelős szavazás mellett nem is szükséges külön fordulókat tartani, ahol mindenki újabb szavazatot ad le. Sőt, szavazáselméleti szempontból a több (valódi) forduló ez csak több taktikus szavazási problémát visz a rendszerbe. Akkor miért tartanak mégis gyakran két fordulót? Erről is lesz szó majd a Választási Tudásbázis több fordulóról szóló oldalán.
Medián
Medián
Pontozós szavazásnál nem csak a legnagyobb átlag (és az ehhez nagyon hasonló összeg) módszer létezik: egy alternatíva a legmagasabb medián szabály. Ez az átlaghoz hasonlóan a legnagyobb "átlagértékeléssel" rendelkező jelöltet választja meg, de nem a számtani közép (átlag), hanem a medián szerint. Más területeken a medián egy hasznos viszonyítási pont, és bizonyos szempontból szavazásra alkalmazva látszólag "egyenlőbben" kezeli a preferenciákat, mint a "súlyozott" pontozós szavazás. Közelebbről nézve azonban számos furcsa eredményre vezethet és az abszolút többségi kritériumot sem teljesíti. Bár a legnagyobb medián szabályt korábban mások is felvetették, "többségi ítélet" néven 2010-ben Michel Balinski és Rida Laraki javaslata vált a legismertebbé. A Választási Tudásbázison tervben van egy cikk, ami részletesebben tárgyalja majd a medián alapú szabályokat, ugyanis a többséghez ("módusz") hasonlóan nem mindegy, mire alkalmazzuk a medián (vagy akár az átlag) szabályt.
Rangsorolós szavazásnál a legmagasabb medián szavazás megfelelőjét angolul általában Bucklin votingnak hívják, de nevezzük magyarul fokozatos jóváhagyás módszerének. Ezt el tudjuk képzelni úgy, mintha az azonnali többfordulós szavazást kiesés nélkül tartanák úgy, hogy minden kör után, ahol egyik jelölt se szerez abszolút többséget az összes következő preferenciát megszámolják és hozzáadják a jelöltek pontszámához (szavazatszámához). Előfordulhat, hogy egy körben több jelölt is abszolút többséget szerez, ebben az esetben a relatív többségi elvvel kell dönteni (akinek több pontja, azaz "szavazata" van).
Egyéb
Egyéb
Vannak az előző 4 kategóriának egyikébe se illő rendszerek, például sorsolást is használó rendszerek. Idővel ezekről is lesz cikk a Választási Tudásbázison.
Egy fiktív társadalom preferenciáinak (művészi?) reprezentációja, amelyben 9 különböző rendszer 9 különböző győztest választ. Magyarázat
Megjegyzések
Megjegyzések
Ez az egy győzteses választási rendszerekről szóló összefoglaló 2024.11.24-i állapota a Választási Tudásbázison. Terv szerint a tartalom még bővülni fog elsősorban illusztrációkkal és ajánlókkal további tájékozódáshoz.
Google Sites
Report abuse