Norvégia

Norvégiában országos szinten a Stortinget (az egykamarás parlament) tagjait közvetlenül választják, mindig 4 évente (2 évvel később, "félidőben", szintén 4 évente pedig helyi választásokat tartanak). A Stortinget létszáma jelenleg 169. A parlamenti választással egyidőben választják a Sámediggit, azaz a norvégiai számi parlamentet is. 

A aktív választásjog (szavazás) korhatára 18 év, a szokásostól annyi különbséggel, hogy azok is szavazhatnak, akik a választás évében töltik majd be a 18-at. A határon túliak külképviseleten vagy levélben szavazhatnak általánosságban a legutolsó beföldi lakóhelyük szerint (tehát Magyarországgal ellentében teljes, egyenlő a választójoguk), feltéve, hogy regisztráltak és egyéb feltételeknek megfelelnek.

A Stortinget tagjait egy kétszintű, zárt listás rendszerben választják az arányos képviselet elvei szerint, módosított Sainte-Lague módszerrel.

A norvég rendszer kétszintű: először a területi választókerületben osztják ki a mandátumokat a helyi szavazatok alapján, majd az országosan összesített szavazatok alapján további, kompenzációs mandátumokat osztanak ki. De itt jön be a trükk, hogy ezeket a kompenzációs mandátumokat is a választókerületekben osztják ki. Hogy lehet ez?

A területi választókerületek úgy működnek, hogy mind a 19 kerületben több mandátumot osztanak ki a pártlisták között arányosan. A 19 kerület korábban a 19 megyének felelt meg, de a megyék számát 11-re csökkentették, viszont a választókerületek egyelőre maradtak a régiben. A mandátumok száma választókerületenként változik 4 és 19 között, de egy különleges formula szerint állapítja meg, amiben a lakosságszám és a terület is szerepel (így a végeredmény nem tisztán lakosságarányos). Azonban minden körzetben az utolsó mandátum (tehát országosan összesen 19) kompenzációs mandátum, vagyis nem a kerületi szavazatok alapján osztják ki. A területi választókerületekben is a módosított Sainte-Lague formulát használják a mandátumok kiosztására, ami eredeti formájában gyakorlatilag a lehető legarányabb rendszer lenne. Norvégiában azonban svéd mintára az első osztónak 1 helyett 1,4-et írnak a táblázatba (hogy mi ez a táblázat, és hogyan működik, arról külön még nem írtam, de érdemes elolvasni a D'Hondt-módszerről szóló leírást, ugyanis ahhoz nagyon hasonló), így a kisebb pártok elé gyakorlatilag egy megemelt küszöböt állítanak. Explicit mesterséges küszöb (%-ban) a helyi szinten nincsen, így helyben elég erős, de országosan kicsi pártok is tudnak területi mandátumokat szerezni. Pl. 2021-ben volt olyan párt, amely 0,17%-kal szerzett mandátumot.

Miután egy híján az összes kerületi mandátumot kiosztották, megnézik az országosan összesített szavazatokat pártok szerint. Ugyanúgy a módosított Sainte-Lague formulával kiosztják a mandátumokat, de ezúttal azzal a megkötéssel, hogy 4% alatti párt további mandátumokat már nem szerezhet (mesterséges küszöb). A helyi szinten már megszerzett mandátumokat elveszteni nem lehet, azokat bele kell számolni a kiosztásnál, emiatt nem nő a parlament létszáma. Minden pártnál megnézik, mennyi plusz mandátumra lenne jogosult a már megszerzetteken felül az országos elosztás szerint, ezeket fogják kompenzációs mandátumként megkapni. Az kompenzációs mandátumok számítása tehát országos. De ez nem az utolsó lépés.

Miután megvan, hogy melyik pártnak mennyi kompenzációs mandátumot kell kiosztani, azokat hozzárendelik egy-egy választókerülethez.

Mit jelent ez a komplex rendszer végeredményben?

• Kompenzációs mandátumok nélkül a vidéki körzetekben jóval többet érnének a szavazatok, mert a kerületek mandátumszáma nem lakosságarányos. Ezen kívül az, hogy egyes körzetekben alacsonyabb a mandátumszám (ezek még az előzőek ellenére is inkább a vidéki körzetek), azt jelenti, hogy a természetes küszöb ezekben a körzetekben magasabb, nehezebb első mandátumot szerezni, és kevésbé arányos az eredmény.

• A kompenzációs mandátumok elsimítják a területi szinten képződő aránytalanságokat, és ehhez nincs is szükség külön országos listás mandátumokra, mert a kompenzációs mandátumokat minden körzetben az utolsó mandátum adja. Ez azt is jelenti, hogy az egyes kerületekbe az utolsó képviselőt nem szigorúan a helyi szavazók szavazzák be, hanem az országos és a helyi eredmény kombinációjaként dől el, hogy melyik párt kapja azt a mandátumot

• Összességében a norvég rendszer nagyfokú arányosságot biztosít, miközben kicsit eltérően kezeli a vidéki és városi szavazókat. Ez utóbbi felvet kérdéseket, de a rendszer egyaránt vádolható a vidéki szavazók privilegizálásával és negatív diszkriminációjával - valójában inkább egy kompromisszumos, különböző igényeket integráló rendszerről van szó.

Norvégia rendszere 2024-ig papíron nyílt listás, de valójában de facto zárt listás volt, ugyanis nagyon magas volt a kvóta a sorrenden való változtatásra. A 2025-ös választástól kezdve az országos rendszer zárt listás, a valamennyire nyílt listás rendszer helyi szinten egyelőre megmaradt.

Ez a norvégiai választási rendszerről szóló összefoglaló 2025.09.01-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

• Elections to the Storting (valg.no) - itt vannak pl. a választójoggal kapcsolatos alap információk

• Parliamentary Elections in Norway (stortinget.no) - itt szerepel, hogy már zárt listás

• How do elections work in Norway? - a brit ERS cikke a norvég rendszerről.

• Norway electoral reform  - ez a reform úgy tűnik nem valósult meg, de nem értem, hogy az amúgy neves szakértő szerint miért lenne ettől arányosabb a rendszer

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.