Javaslatok kritikája

A Political Capital nem egy konkrét választási rendszer javaslatot írt 2025-ben, hanem egy "sorvezetőt", egy átfogó keretetet arra, ami mentén gondolkodni lehet rajta. Ennek ellenére sok normatív (értékalapú) állítást és következtetést is tartalmaz a "tiszta" szakmai szempontokon felül (ha egyáltalán van ilyen).

Főbb pontok:

• a választási rendszer kialakítását széleskörű társadalmi egyeztetés kísérje. Ez természetesen nagyon is kívánatos lenne, de sajnos ez is felhasználható manipulatív módon, például rosszhiszemű keretezéssel.

• a választási reform terén nincs helye a demagógiának (pl. a költségeket kiemelt szempontként kezelni). Maximálisan egyetértek, hogy a demokratikus tartalom a legextrémebb esetekig mindig fontosabb, mint a költségek (amik elhanyagolhatók az ország költségvetéséhez képest). Ezzel együtt, ha konkrét megoldások közel egyenlően demokratikusak, vagy az demokratikusabb, akkor szubszidiárus érvként felmerülhet a költségvonzat, pl. hogyha a második forduló drágább, mint a rangsorolás vagy tartalékpreferencia, akkor az utóbbi mellett legitim érv a költség is. 

• nem kizárólagosan az arányos a választási rendszer az elfogadható, de legyen arányosabb a mostaninál. Ezzel is alapvetően egyet lehet érteni, de a választójog egyenlőségéből következően szerencsésebb lenne azt állítani, hogy minden aránytalanító elemnek legitim célt kell szolgálnia, annak célszerűnek (és szakszerűnek, logikusnak), szükségesnek és a célhoz képest arányosnak kell lennie. Pl. ha a stabil kormánytöbbség elősegítése a legitim cél, arra alapvetően használhatók egymandátumos kerületek, mert az logikailag nem feltétlenül segíti a célt, de egy győztesbónusz ellenben legitim lehet, feltéve, ha az célhoz kötött és limitált. Így nem lenne elfogadható az, hogy a parlamenti mandátumok 75%-át automatikusan megszerzi a legnagyobb párt, mert ez nyilvánvalóan túlzó, indokolhatatlan győztesbónusz. Mindent a megfelelő cél szerint kell mérlegelni, ilyen lehet pl. helyi képviselet, megszemélyesített képviselet, nemzetiségi képviselet, stb. Mindent kontextusban kell vizsgálni, pl. a kormánytöbbség garantálásánál az alkotmányozó többségre vonatkozó szabályokkal való összefüggést, a konstruktív bizalmatlansági indítványt, stb.

folyt. hamarosan

A DK-nak (a 2026 február eleji hivatalos kommunikációjukkal ellentétben) nincs törvényjavaslata a választási rendszerrel kapcsolatban. Egy határozat javaslata van, amiben a kormányt kérnék meg, hogy dolgozzon ki egy javaslatot. Frissítés: már van törvényjavaslat, részben más tartalommal.

Észrevételek (az eredeti határozatjavaslattal kapcsolatban):

• A DK-nál valószínűleg továbbra nincs valaki, aki értene a választási rendszerekhez, különben valószínűleg nem követelnének "kétfordulós és arányos" rendszert. Mivel a javaslat ezen kívül semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, ennyit lehet róla mondani. Nem totális elméleti képtelenség, de minden bizonnyal, aki kétfordulósat követel, az aránytalanra gondol (akár tudtán kívül), aki pedig tényleg arányosat akar, az értelmetlennek tartaná a második fordulót. Azt nem lehet értékelni, amit nem írtak le, de lehet sejteni, hogy valójában nem arányos rendszert javasolnak.

• Az előző pontot támasztja alá, hogy több ponton értelmetlenségeket vagy tévedéseket írnak a győzteskompenzációval kapcsolatban.

• A javaslat szövege szerint a választási rendszer nem lehet pártpolitikai kérdés, de mégis be akarja vonni a pártokat a kialakításába.

• Az egyik fő pont, amit külön hirdetnek is, a határon túliak választójogának megszűntetése. Azon felül, hogy elég ízléstelen a választójogi reformot az választásra jogosultak körének szűkítésével promotálni, olyan nemzetközi elvekre hivatkoznak, amik nem ide tartoznak, sőt az egész koncepció inkább az ilyen elvek ellen megy. De egyébként a (határozat)javaslat nem venné el az összes határon túli állampolgár szavazójogát, csak azokét, akiknek a választás előtti 20 évben nem volt belföldi lakcímük. Frissítés: A törvényjavaslat elvenné mindenkitől.

• Rosszul veszi ki magát, hogy ezzel szemben a belföldi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó, dolgozó állampolgárok szavazási lehetőségeit bővítenék. Önmagában ez értékelendő lenne, de az előző pont tükrében visszás, talán egyenesen cinikus, átlátszó pártpolitikai érdekből történő húzás lenne. Hab a tortán, hogy az indokolásban az adózást is említik, vagyis összemosnak mindenféle dolgot, a következetesség finoman szólva nem erőssége a javaslatnak.

• +1: a javaslat szövege egy szóval sem említi az EJEB szerint is jogsértő nemzetiségi listás "választás" reformját. Ez már valahogy nem fért bele...

A DK választási törvényjavaslatáról (2026 február, márciusban az Országgyűlés igazságügyi bizottsága elutasította)

Kezdjük a javaslat létével és időzítésével. A javaslat léte önmagában dícséretes lenne, hiszen, még ha nem is tetszik amit egy párt mond, az értékelni kellene, ha legalább konkrétumot mond, ígér. Sajnos ebben az esetben két körülmény vet árnyat erre a javaslatra. Az egyik, hogy ez nem az egyetlen javaslat, sőt, pár napja, amikor bejelentették, még nem ez volt közzétéve. A mai napig a párt honlapján egy másik javaslat található meg az “ismerd meg törvényjavaslatainkat” szekcióban. Az egy határozat-javaslat, aminek más a tartalma (fent). Például a határozat javaslat olyan törvényjavaslatot követel, amelyben nem minden határon túli választójogát vennék el, hanem csak akinek 20 éve nem volt lakcíme az országban. Most melyik javaslatnak mi a célja? Jóindulatúan azt feltételezném, hogy a törvényjavaslat a sebtapasz akar lenni, a határozatjavaslat pedig egy későbbi teljesen új törvényt akar megalapozni. De ez elvisz minket a második problémás körülményhez, az időzítéshez. A választás ki van írva. Ez a törvényjavaslat tényleg ennek a választásnak a szabályait módosítaná? Ha igen, ez nagyon súlyos sérelme lenne a választási alapelveknek, a jogbiztonságnak. Ha nem erre a választásra szólna (hanem csak ígéret), akkor pedig miért kell beadni most?

Tovább a javaslat tartalmára. Maradnék szigorúan csak a szűkebb értelemben vett választási rendszerre vonatkozó szabályok kommentálásánál, azaz csak a szavazatok és mandátumok kérdéseinél. Természetesen itt mindenki maga eldöntheti, hogy egyetért-e azokkal a normatív célokkal, amiket én szívesen látnék érvényesülni a rendszerben. A kritika alapja viszont jelen esetben nem is ez, hanem pontosan a szakmai oldala: hogy a megalkotott szabályok összhangban vannak-e a kinyilatkoztatott célokkal, értékekkel: hogy mennyire célszerűek, szakszerűek az alkalmazott megoldások az adott értékek mentén.

• A törvényjavaslat számos ponton hangsúlyozza az arányosságot, mint vezérelvet. A probléma azzal van, hogy annak jelentését meghamisítja, kiüresíti azt. Ezért tűnhet úgy, hogy túl keményen beleállok pont a DK-ba, holott a Második Reformkor és a Jobbik is nagyon hasonló javaslatokat dobott be vagy  nyújtott be. — Akkor most tisztázom: a Jobbikra egyébként hasonlóan érvényes a kritikám, mert ők is szisztematikusan félrebeszélnek az arányossággal kapcsolatban a kommunikációjukban (de ők csak hasonló határozatjavaslatot nyújtottak be, abból még szintén elvileg lehetett volna valami arányos). A 2RK esetében konkrét és kevésbé konkrét felvetések csoportja egyelőre még a javaslat, és ők úgy láttam nem kommunikálják, hogy arányosat akarnak, max. hogy “arányosabbat”  — A DK mondhatná azt, hogy nem akar jelentősen arányosabb rendszert, csak mást. Vagy mondhatná azt, hogy jelentősen arányosabb, sőt, kifejezetten arányos rendszert akar, de akkor javasoljon is olyat. A probléma azzal van, hogy többségében arányosról kommunikálnak, de nem olyat javasolnak.

• Az egyik fő módosítás, ami a javaslatban áll, a kétfordulós rendszer bevezetése. Ez természetesen a szokásos elmúlt 16 éves ellenzéki beidegződésnek felel meg, hogy “a régi rendszer kétfordulós volt, tehát kérjük vissza a kétfordulóst”. A kétfordulós rendszer viszont nem feltétlenül arányosít, sőt, az arányossággal csak nehezen összeegyeztethető. (Erről írtam korrábban, nem fejtem ki, linkelem) A javaslatban legalább elsősorban olyan verzióját javasolják, amiben csak két jelölt juthat tovább a második fordulóban (nem a régi rendszerbeli minimum 3 jelöltes variációt pl.). Rontja a képet, hogy valamiért csak belekerültek a kétfordulós logikája józan ésszel nehezen megmagyarázható érvényességi küszöbök, amik tulajonképpen csak arra jók, hogy kvázi visszarontsák “egyfordulósabb” jellegűre.

• A másik fő pont a “győzteskompenzáció” eltörlése. Ez is tipikusan az az ellenzéki reflex, a “nem látjuk a fától az erdőt” tipikus példája. Egyrészt, a győztes-töredékszavazatok eltörlése a javaslat kontexusában nem olyan nagy ügy azt tekintve, hogy a második fordulóval eleve nehezen lenne összeegyeztethetők (minden bizonnyal ezért nem léteztek egyéni ágról 2014 előtt). Másrészt, nem, az eltörlése nem állítja helyre “az egyéni és listás mandátumkiosztás funkcionális elkülönülését”, ahogy azt a javaslat indoklása állítja, és semmiképp sem “állítja helyre az arányosságot”. Ilyeneket elsősorban olyanok állítanak, akik látják át a rendszert, nem ismerik a szakmai oldalát, csak beakadt nekik, hogy “győzteskompenzáció=rossz”. A győztes-töredékszavazatok eltörlése, kombinálva a kétfordulós rendszerrel, valójában paradox módon akár növelni is tudná az effektív “győzteskompenzációt”.

A Jobbiknak is van programja. Sőt, ők valamivel többet írtak a választási rendszerről, mint a többiek, persze ennek egy része az, hogy a választási rendszeres pont alá becsúsztak az ügynökakták és a Szent Korona misztériuma is.

Azért gondolom érdemes kommentálni, mert szerintem ennél se hallgattak valamirevaló szakértőre, különben nem lenne tele hibákkal, párat említve:

• "az egyik fél számára szinte garantált a kétharmad"

• "arányos"=/="arányosabb"

• győzteskompenzációval kapcsolatos állítások, beleértve a 7-8-as számot

• a régi rendszer országos listás aránya (ami nem volt fix, de mindegy, legalább helyesen kimásolták a 2010-es eredményből a 64-et) és "ahogy [a kétfordulós rendszer] működött 2010-ig"

• Franciaország nem prezidenciális...

Talán nem kell kitérnem arra, mik a problémák a meglehetősen fantáziátlan elképzeléseikkel a parlament, pontosabban újabban csak az alsóház választására, megtettem ezt részletesebben a DK tervei kapcsán (nagyvonalakban ugyanaz).

De hogy ne tűnjön úgy, hogy csak negatív vagyok mindennel, elmondom mi az, amit kontextus nélkül akár pozitívan is értékelni tudnék benne:

• van mondásuk a felsőház lehetősége kapcsán, konkrét javaslat. Hogy ennek így van-e értelme, fair-e (ahhoz képest, hogy mennyire torz, ahhoz képest nagyon erős lenne ez a felsőház...), az egy másik kérdés. De van mondás a nemzetiségi és a határon túliak önálló képviseletére is (bár pont ez utóbbi szerintem nagyon durva arány ilyen jogkörű felsőház mellett...)

• az államfőválasztást (amit egyébként önmagában nagyon is meg lehet kérdőjelezni, ahogy az itt felvázolt problémás államfői szerepfelfogást is) kifejezetten a parlamenti ciklus felére időzítették. Ennek még lehetne is értelme (ha összhangban lenne az államfő funkciójával)

• a program beemeli a kötelező szavazás lehetőségét (erről lehetne diskurzus)

• az országos lista állítását nem az egyéni jelöltek számához kötnék (ezt jó lenne más programokban is látni, ha már valaki a vegyes rendszerhez ragaszkodik...)

A közvetlen államfőválasztás indoklása viszont szerintem nagyon gyenge, mert egyszerre várja el, hogy az elnök továbbra is a nemzet egységét testesítse meg, de közben erősen politizálná az intézményt és a fékek és ellensúlyok fő elemeként tekint rá. Anélkül, hogy megmondanám, szerintem melyik a jobb út, azt gondolom a kettő együtt nem egy koherens vízió. Vagy legyen egy tejesen átértelmezett, néptribunus-féle az államfő, akit félidős választáson választanak és a miniszterelnök ellensúlya, vagy legyen tisztán államfő aki csak ceremoniális... (harmadik út is van: a végrehajtó államfő, akár prezidenciális, akár atipikus parlamentáris rendszerben)

Még arra mutatnék rá, hogy a program írója annyira belelendülhetett az alanyi választójog korlátozásába, hogy véletlenül (?)

• vagy eltiltaná az EU állampolgárait az önkormányzati választáson való részvételből, ami elsődleges EU joggal (EUMSZ) ellentétes

• vagy szigorúbb feltételhez kötné a magyar állampolgárok szavazati jogát, mint a nem magyar állampolgárokét

A Második Reformkor párt 2025 óta a következőket javasolja:

• Több országos listás mandátum

• Kétfordulós szavazás

• Győzteskompenzáció eltörlése

• 3%-os országos választási küszöb

• Határon túli (listás?) választókerület

Kritikák

1. A legelőremutatóbb része lehet a határon túliak önálló képviseletére tett javaslat, ugyanis erre számos konstruktív alternatívát el lehet képzelni, ami egyszerre szolgálhatja a nemzeti egységet és a valódi képviseletet a határon túl elő magyar állampolgárok mindkét csoportjának. Az ördög a részletekben rejlik, például nagy naivitásnak is bizonyulhat, ha hirtelen a belföldiek által választott képviselőkön felül választhatók olyan képviselők, akiknek nominálisan függetlennek kéne lennie, de a gyakorlatban nem lesznek azok. Így egy rossz megoldás csak tovább erősítheti megosztottságot kérdésben.

2. A kétfordulós rendszer visszavezetése, a listás mandátumok arányának növelése és a "győzteskompenzáció" eltörlése egyszerre fantáziátlan, szakmailag lehangolóan gyenge és a múlt hiábáira kellő tekintettel nem levő javaslatcsomagot alkotnak. Szakmai szempontból nem arról van szó, hogy ezek mind abszolút elutasítandók — adott értékválasztások mellett külön-külön és együtt is szólhatnak mellettük érvek.

• Azonban ha a cél például egy arányosabb (vagy esetleg arányos) választási rendszer, arra nem a kétfordulós választás a szakszerű módszer. A kétfordulós rendszer nem feltétlenül arányosabb, mint az egyfordulós, ráadásul további nemkívánatos eredményekre vezethet. Különösen a 2014 előtti rendszer kétfordulós variációja a legalább 3 továbbjutóval, érvényességi küszöbbel gyakorlatilag csak a rendszer bonyolítására és kétfordulós rendszer erényeinek a mérséklésére volt jó. A rendszer kifejeterren a (klasszikus kétfordulós rendszer logikájától egyébként idegen) visszalépésekre volt tervezve, amik tovább növelték a stratégiai manipulációs lehetőségeket (töredékszavazatok útján) és a választók kezéből pártok irányába vitték a döntéseket.

• A listás mandátumok arányának növelése megintcsak egy olyan elem, ami bár láthatóan az arányosítás egy eszközeként merülhetett fel, szakmai szempontból egy lusta módszer. Lehet akár az egyéni mandátumok aránya növelése mellett is sokkal nagyobb arányosságot garantálni. Természetesen van pár dilemma, nem lehet olyan vegyes rendszert tervezni ami minden esetleg kívánatos kritériumnak megfelel, de érdemes végiggondolni alternatívákat — például a többmandátumos választókerületeket és a német típusú mandátumkompenzációt.

• Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik a "győzteskompenzáció" eltörlése is. Ez is egy olyan pont, ami tipikusan teljes perspektívavesztést okozott az ellenzéknek, és több, mint egy évtized után még mindig tévhiteket terjesztenek róla (pl. hogy speciálisan magyar találmány lenne).

3. A küszöb levitele 3%-ra megintcsak egy olyan javaslat, ami látszólag nem szorul túlságosan indoklásra, ellenben mégis elég fantáziátlan és a — a céltól függően  — szakmaiatlan megoldás. Ez furcsa lehet, hiszen természetesen rengeteg ország használ hasonló küszöböket, mint amilyen a magyar, és a 3% valóban egy többé-kevésbé elismert "középérték". De az elterjedtsége még nem azt jelenti, hogy akármennyire is szakszerű megoldás lenne az általában hangoztatott céljainak elérésére (elsősorban: fragmentáció elkerülése). Kívánatosabb lenne inkább célhoz kötöttebb eszközökhöz folyamodni, ilyet javasolt például Csóka Endre magyar matematikus az elmúlt években, de említendő még a Németországban felvetett tartalékszavazat intézménye is. Ne a küszöb mérete legyen a kérdés, hanem annak fajtája! Van tartalékszavazat vagy nincs? Van listás második forduló (ha már egyéniben van...) vagy nincs? Helyi a küszöb vagy országos? Van alternatív küszöb? (pl. egyéni mandátumszerzés révén?) — egy konkrét célok figyelembevételével meghatározott, szakszerűbb, megengedőbb 5%-os küszöb igazságosabb lehet, mint egy "balta típusú" 3%-os. 

Összességében én azt javaslom, ezt a csomagot, ami nagyvonalakban egyezik DK, a Jobbik és a Momentum elmúlt 16 évben újra és újra rágott javaslataival, ami a régi rendszerhez való részleges visszatérést (sőt, annak még fontos elemeit meg sem említve) ígéri, hátra kellene hagyni.

Ez a magyar választási rendszerről szóló különböző javaslatok kritikáit tartalmazó oldal 2026.03.11-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.