Embedded Files
Az egyenlő részvétel módszere (angolul: Method of Equal Shares) egy arányos közösségi költségvetési szabály. Ez azt jelenti, hogy a célja, hogy minden szavazó szavazata valóban ugyanannyit érjen a közösségi költségvetés nyertes ötleteinek kiválasztásánál.
A közösségi költségvetésekről általánosságban is lesz szó a Választási Tudásbázison. Itt most elég annyit tudni, hogy elsősorban olyan közösségi költségvetésekről van szó, amiben van egy fix keretösszeg, vannak már valahogy (állampolgári tanáccsal vagy anélkül) kiválasztott, szavazólapra kerülő ötletek (amiknek mind megvan a saját becsült költsége) és ezekről a választópolgárok közvetlenül szavaznak. Akár úgy is elképzelhetjük, mintha egy képviselőtestületet választanánk, de jogilag egyenlő képviselők helyett különböző költségű projektekkel kell feltölteni a "mandátumokat", aminek összege a közös költségvetés.
Egyenlő részvétel módszere honlap
Arányos közösségi költségvetés?
Arányos közösségi költségvetés?
Arról már volt szó, hogy Magyarországon is rengeteg különböző rendszert használnak közösségi költségvetésekhez például van ahol körzetekre osztják a várost, van, ahol kategóriák vannak, van ahol egyik se. Ezzel együtt, és ez még fontosabb, a szavazási rendszer abban is más, hogy milyen szavazatot lehet leadni. Van ahol, egy X-est, van ahol több X-est (akár körzetenként vagy ezeken átívelően), van ahol akárhány X-et, van ahol rangsorolni lehet az ötleteket és van ahol 5-ös skálán értékelni lehet. Sőt, olyan is van, ahol úgy lehet több ötletre szavazni, hogy ezeknek az összege maximum a keretösszeg lehet. Ami viszont közös, hogy a szavazatokat általában pontokként kezelik és a legmagasabb összpontszámmal vagy átlagpontszámmal rendelkező ötletek nyernek (ez egyfajta relatív többségi elv).
Ez azt is jelenti, hogy tipikusan (a blokkszavazáshoz hasonlóan) nem minden szavazat értéke lesz egyenlő. Van, akinek több kedvelt ötlete is megvalósulhat, van akinek egy se. Pénzben kifejezve, valakinek akár 100-ból 70 milliónyi összértékben lett sikeres szavazata, valakinek csak 20 milliót érek összesen azok a győztes ötletek, amikre szavaztak. Ez a fajta egyenlőség teljesen szinte sosem kerülhető el, márcsak azért sem, mert van akiknek sok ötlet tetszik, van akinek kevés és néha a szavazási rendszer is korlátokat állít ennek őszinte kifejezésére. De nem kell belenyugodtnunk, hogy túl nagy eltérések legyenek, sőt, a szavazatok értékét lehet egyenlősíteni: ez az arányos módszerek lényege (hasonlóan az arányos több győzteses választásokhoz).
De ez hogyan néz ki közösségi költségvetésnél?
De ez hogyan néz ki közösségi költségvetésnél?
Ahogy arányos több győzteses módszereknél is vannak közvetlen, egyéni típusú arányos rendszerek, közösségi költségvetésnél se kell az ötleteket listákba sorolni, ahhoz, hogy arányos módszerrel szavazni lehessen róluk. Az egyenlő részvétel módszere, sima több X-es szavazólappal (ami talán a leggyakoribb az ilyen szavazásokon) többé kevésbé ugyanúgy működik, mint ahol az ötleteket előre meghatározott keretből pontozni, szabadon értékelni, vagy rangsorolni lehet. Az egyetlen szavazólap-típus, amivel nem működik, az az egy X-es, de ez eleve ritka közösségi költségvetések esetében. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért azt a verzióját nézzük, ahol mindenki akármennyi ötletre szavazhat.
Ha mindenki akármennyi ötletre szavazhat, akkor ha csak a legtöbb támogatást szerző ötletek nyernek, könnyen felmerülhet, hogy egy nagyobb választói csoport diktálja az egész eredményt: hiába a több győztes ötlet lehetősége, ha minden nyerő ötletet akár többé kevésbé ugyanazok támogatják. Mivel a közösségi költségvetések nem olyan nagyszabású vagy megosztó szavazások, nagyon extrém példák még erre nem jelentek meg, de ennek hiányában is jelentős egyenlőtlenségek jelenhetnek meg. Az egyenlő részvétel módszere úgy korrigálja ezt a "többségi" győztesválasztást, hogy mindenkinek a szavazata (tehát az általa támogatott összes ötlet, mint preferenciaprofil nem egyenként a támogatott ötletek) ugyanannyit érjen. Elsőre azt gondolhatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a szavazó megosztja a szavazatát több ötlet között, vagyis úgy támogathat kettőt, hogy ketté osztja a szavazatát, de nem erről van szó (ez csak sima fix pontszám-elosztós rendszer lenne). Arról van szó, hogy miután a legelső győztes ötletet (majdnem) a szokásos szabályok szerint megtaláltuk, a következő győztes kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy egyes szavazóknak már volt nyerő ötlete, másoknak még nem. Tehát azoknak a szavazóknak, akiknek még nem nyert támogatott ötlete, a következő győztes kiválasztásánál továbbra is ugyanannyival érvényesül a szavazata, de akiknek volt már nyerő ötlete, náluk korrigált szavazatértékeket használunk. Ezt gyakorlatilag addig folytatjuk, amíg a teljes költségvetésről nem döntöttünk.
Úgy is el lehet képzelni, hogy mindenki az összeg egyenlő részéről rendelkezik. Ha az egyik kedvenc ötletem már nyert, akkor én már "elköltöttem" a rám jutó összeg egy részét (a többi támogatóval közösen), vagyis nekem már nem annyival érvényesül a szavazatom, mint akinek még semelyik kedvenc ötlete nem nyert. Az elv talán emlékeztethet a többletszavazatok logikájára például a single transferable vote rendszerében, vagy ahogy a D'Hondt mátrixban "korrigáljuk" az egyes listákra leadott szavazatokat, mielőtt megtaláljuk a következő győztest.
Egy csapással több problémát?
Egy csapással több problémát?
Az arányos módszer nem csak azért lehet jó, mert mindenki szavazata egyenlőbben érvényesül, hanem ennek további, indirektebb pozitív hatásai is lehetnek:
A szavazók átlagosan több nyertes projektet hagynak jóvá: tehát az egy főre jutó nyertes ötletek száma nő. Ez részben azért is van így, mert a hagyományos módszerek sokszor a nagyobb ötleteknek kedveznek aránytalanul, amit az egyenlő részvétel módszere nagyban korrigál.
Több szavazó szavazott legalább egy nyertes projektre: tehát kevesebb szavazó maradt nyertes ötlet nélkül. Természetesen, ha vannak akik csak egy ötletre szavaznak, semmilyen rendszer sem garantálhatja (vagy kellene garantálnia), hogy mindenkinek legalább egy kedvenc ötlete teljesül, de ha mindenki szavazata egyenlőbben érvényesül, mindenképp jobbak az esélyei azoknak is, akik csak egy ötletet támogattak.
A választók elégedettsége egyenlőbben oszlik meg. A hagyományos szavazási módszer használatakor egyes szavazók nagyon elégedettek, mások pedig 0 jóváhagyott projektet kapnak a végeredményben. Ezzel szemben az egyenlő részvétel módszere több szavazónak ad olyan átlagos elégedettségi szintet, ahol elégedettek a költekezés 10-40%-ával.
Földrajzi kiegyensúlyozottság: az egyenlő részvétel módszere mellett a nyertes ötletek a térképen is láthatóbban egyenletesebben oszlanak el, kevésbé dominálnak a népszerű csomópontok. Mindez a "többségi" rendszerben olyan mesterséges beavatkozásokat igényelne, mint körzetek vagy kvóták, de az arányos módszer ezt organikus módon, tisztán a szavazatok alapján megoldja.
Hasonlóan kiegyensúlyozottabb méretbeli és tematikus arányok várhatók a győztes ötletek között. A közösségi költségvetési szavazások gyakran torzítanak a nagyobb ötletek és egyes típusú ötletek irányába, amit kategóriákkal és kvótákkal szoktak próbálni ellensúlyzni. Arányos módszer mellett ezek a torzulások mérséklődnek, illetve a szavazói preferenciákat jobban követik az eredmények.
Taktikai szavazás?
Taktikai szavazás?
Taktikai szavazás minden választási rendszerben van, de nem mindegy milyen típusú és milyen gyakran áll elő ilyen helyzet. A jelentőségét az is befolyásolja, hogy a szavazók számára mennyire evidens a taktikai szavazási lehetőség, mennyire kockázatos, hogy egyáltalán mennyire láthatók az ilyen lehetőségek.
Az egyenlő részvétel módszere sem mentes a taktikus szavazási lehetőségektől, azonban ezek jelentősége nem tűnik nagynak. Mint arányos többgyőzteses egyéni módszer, felmerül a free-riding típusú szavazás lehetősége, amikor egy szavazónak esetleg nem éri meg támogatni a kedvenc ötletét, ha úgy látja az "úgyis nyerni fog", mert azzal csökkentené a szavazatának az értékét, mire az pl. a második kedvenc ötletéhez jutna. Ezen felül fordítva is igaz lehet, hogy egy adott közepesen támogatott ötletet nem biztos, hogy érdemes támogatnia, mert azzal adott esetben a kedvencét veszélyeztetheti (bullet voting).
Az is fontos, hogy mihez hasonlítjuk az adott módszert. A legtöbb közösségi költségvetés móhó (greedy) módszert használ, ami gyakran a blokkszavazáshoz ("győztes mindent visz"), korlátozott szavazáshoz vagy akár az egy X-es szavazásokhoz hasonlítható. Ezekben a bullet voting mellett jelentősebb lehet a kisebbik rosszra (vagy kisebbik jóra?) való szavazás kényszere is, míg a free riding probléma sem tűnik el. Valószínűsíthető, hogy sok szempontból a taktikai szavazás problémája, ha egyéni szinten elméletileg gyakran kimutatható is, a nagy kép szempontjából sokkal kisebb az egyenlő részvétel módszerében, hiszen minden szavazat sokkal egyenlőbben érvényesül, sokkal kevésbé szükséges ellentaktikázni az egyenlőtlenség tükrében.
Összességében, az arányos közösségi költségvetési rendszerekben a taktikus szavazás jóval komplexebb, de gyakorlatban talán kevésbé jelentőségteljes téma. Ennek elméleti kutatása mindenképpen érdekes lehet. De ezen felül a gyakorlatban fokozott lehet a szavazói információhiány szerepe, és sokkal nagyobb jelentősége lehet az olyan szempontoknak, hogy hány ötletre lehet vagy ajánlott szavazni, hogy a pszichológiai oldaláról ne is beszéljünk.
Megjegyzések
Megjegyzések
Ez az közösségi költségvetésekről szóló összefoglaló 2025.03.30-i állapota a Választási Tudásbázison. Terv szerint a tartalom még bővülni fog elsősorban illusztrációkkal és ajánlókkal további tájékozódáshoz:
Google Sites
Report abuse