Az árokrendszer a vegyes választási rendszerek, azon belül is a "vegyes többségi" (vegyes aránytalan) képviselet egyik fő fajtája. Mivel a vegyes rendszerek szokásos jelentése az, hogy 'győztes-mindent-visz' ("többségi") és arányos képviseletet kevernek, így az árokrendszerben is általában ezt történik.*
Árokrendszer esetében a vegyes rendszer két ága között nincsen kapcsolat (ezért "árok-"), ez egyben azt is jelenti, hogy nem történik kompenzáció/korrekció. Ha a rendszer egyik ága arányos, a másik pedig aránytalan, akkor a kettő keveréke az árokrendszerben mindig aránytalan (ezért: vegyes aránytalan). Az árokrendszer művelete az arányos és aránytalan elemek szimpla egymás mellé illesztése, azok egymásra nem hatnak az aránytalanság mindkét oldalon ugyanannyi marad. Ha az aránytalanság az egyik ágon 0, a másikon pedig nem nulla, akkor az össz-aránytalanság pontosan annyi abszolút értelemben, mint az aránytalan ágon. Relatív értelemben, a két ág egymás mellé illesztésével kialakított új testületben azonban az aránytalanság az arányos elem beiktatásával felhígult, csökkent. Ezt azonban nem nevezzük kompenzációnak.
Például:
A választási rendszer egyik ágán (legyen ez az egyéni ág) a győztes párt megszerezte a szavazatok 50%-ával az összes mandátumot (100/100).
A másik (arányos) ágán pedig ugyanúgy a szavazatok 50%-ával pontosan a mandátum 50%-át szerezte meg (50/100).
Ha ezt a kettő eredményt, fele-fele arányban, árokrendszerben kombináljuk, akkor a 200 fős testületben a +50 mandátum torzítás az első ágról abszolút értelemben ugyanannyi marad. Relatív értelemben viszont csökkent az aránytalanság, mert már nem 50%-nyi a torzítás (50/100), hanem csak 25% (50/200). Ezzel szemben ha a második ág tökéletesen kompenzációs lenne, akkor ott 0 mandátumot szerezhetne ez a párt, figyelembe véve, hogy az első ágon már megszerezte az összes mandátum felét (100), ami pontosan annyi, ami neki 50%-ért jár. (A kompenzációs rendszerekről viszont nem ezen az oldalon lesz szó.)
Hamarosan
Az EU tagállamai közül csak Litvánia használ rendes árokrendszert a parlamenti választásokon. Az egykamarás parlament 141 fős és ebből 71 képviselőt egymandátumos választókerületben (ebből egy a határon túliak választókerülete), 70-et pedig országos, nyílt listás választáson választanak (azaz az egyéni-listás arány gyakorlatilag 50%-50%). Az egymandátumos kerületekben a választás kétfordulós, az első fordulóban az az abszolút többség megszerzése mellett az összes választásra jogosult legalább 20%-ának támogatása is kell az eredményes választáshoz. Az országos listás választáson a küszöb alapesetben 5%, és az egyszerű kvóta és a legnagyobb maradékok módszerét használják a pártok között a mandátumok kiosztására.
Japánban az alsóház és a felsőház esetében is árokrendszert használnak. Míg az alsóház esetében egyfordulós, egy X-es relatív többségi szavazást használnak egyéni ágon, a felsőház esetében az egyéni ág maga is félarányos, ugyanis az egy X-es szavazást többmandátumos körzetekben használják (egyetlen nem átvihető szavazat, SNTV).
Ez az árokrendszerről szóló összefoglaló 2025.11.07-i állapota a Választási Tudásbázison. Terv szerint a tartalom még bővülni fog elsősorban illusztrációkkal és ajánlókkal további tájékozódáshoz.
Tágabb értelemben vegyes, összetett rendszereket lehet alkotni akár két ugyanolyan típusú rendszerből is, az árokrendszer keretein belül is elképzelhető ilyen kombináció. Viszont ez a leírás elsősorban nem erre fókuszál, hanem a gyakorlatban jellemző "többségi"+"arányos" kombinációkra.