Kvóták és kvóta módszerek

A kvóta szónak több jelentése is van, ezekben a közös, hogy mindig egy hányadra, egy adott részre utal. Tág értelemben a kvóta nem mindig egy valamihez arányos részesedést jelöl, hanem lehet bármilyen előírt hányadot annak nevezni. Kvótának nevezzük pl. azt a szabályt is, ha a mandátumok elosztásánál azok legalább 40%-át női jelölteknek tartjuk fönn (női kvóta vagy nemi kvóta), de ez a jelentése nem arányos képviseletre vonatkozik (bármire bármekkora kvótát elő lehet írni, ez egyfajta minimum vagy maximum arányt jelent).

Az arányos képviseletnél a kvótának szűkebb jelentése van, de még így is két különböző értelemben használhatjuk a szót, ami kicsit zavaró lehet:

• "Mandátumkvóta": Az egy pártra (listára, csoportra) arányosan jutó mandátumok számát is nevezhetjük kvótának. Az ideális (tökéletesen arányos) kvóta itt viszont gyakran törtszám lenne, ezért ebben az esetben alsó (mandátum)kvótáról és felső (mandátum)kvótáról beszélhetünk még, ami a mandátumkvóta felfelé és lefelé kerekítve.

• "Szavazatkvóta" (választási kvóta): az egy mandátumhoz elégséges szavazatok számát is kvótának nevezzük bizonyos módszerek esetén. Ekkor a kvóta valamennyiben az osztó szó színonímája, a különbség az, hogy az ún. osztó módszerek esetén magára az osztóra koncentrálunk, míg a kvóta-módszerek esetén a kvóta általában egy fix egység, amivel valójában burkoltan a kivonás műveletét végezzük el az osztás révén.

A továbbiakban elsősorban a szavazatkvóta, választási kvóta értelemben lesz szó a kvótákról és a kvóta módszerekről, a mandátumkvótát a megkülönböztethetőség miatt inkább arányos részesedésnek érdemes hívni. Szó lesz majd a magyar választási rendszerben található "kedvezményes kvóta" intézményéről is, ami szintén egy szavazatkvóta.

Választási Kvóták

A választási kvóta az egy mandátum megszerzéséhez (legkevesebb) elégséges szavazatok számát jelenti, amit a választás szabályai határoznak meg vagy abszolút értékben vagy a szavazatok arányában. Így ha a kvóta 20 000, akkor a 21 000 szavazatot szerző párt vagy jelölt garantáltan mandátumot fog szerezhet. A kvóta egyben a továbbiakban egy viszonyítási pont is a többletszavazatok számításához. Mivel az előző példa szabály szerint 20 000 szavazat elégséges egy mandátum megszerzéséhez, a 21 000 szavazatot szerző párt többletszavazatait a kvótához viszonyítva állapítjuk meg, ami így +1000 lesz.

Nem beszélhetünk kvótáról, ha nincs a választás előtt a szavazatok arányában se meghatározva az egy mandátum megszerzéséhez elégséges szavazatok száma, például a relatív többségi elv esetén. A relatív többség esetén a mandátumszerzéshez elégséges (és szükséges) szavazatok száma az m+1-edik jelölt szavazatainak száma plusz egy szavazat, például egy győztes esetén ez a második helyezett jelölt szavazainak száma plusz egy. Ez nem egy kvóta, milyen ez a választás előtt nem meghatározható se abszolút szavazatszámban, se szavazatarányban. Ennek a többletszavazatok számítása miatt az ún. "győzteskompenzáció" kérdésében van jelentősége.

• Az egyik legismertebb kvóta az abszolút többség, vagy egyszerűen csak "többség". Az abszolút többség az egésznek több, mint a felét jelenti (amit pontatlanul úgy is szoktak hivatkozni, hogy "50%+1"). Az abszolút többség alkalmazása azt jelenti, hogy a mandátumszerzés garantált, ha valaki megszerzi a szavazatok több, mint felét.

• Az egyszerű kvóta (Hare kvóta) az összes szavazat osztva az összes mandátummal [ v / m ], azaz 4 mandátum esetén ez 25%, 2 mandátum esetén 50% lenne. Viszont észrevehetjük, hogy 1 mandátum esetén az egyszerű kvóta 100% lenne, ami nem túl hasznos. Ellenben az egyszerű kvóta az, ami a tökéletes arányosságra törekszik.

• A minimális kvóta (Droop kvóta vagy Hagenbach-Bischoff kvóta) alapja az összes szavazat leosztva az összes mandátum plusz eggyel [ v / (m+1) ]. Ez például 4 mandátumnál 20% lenne, ami vegyük észre, hogy szigorúan nézve éppen túl alacsony (akár 5 mandátumot is ki kellene vele osztani), ezért ennél egy hajszálnyival magasabbnak kell definiálni. Ezt (nem túl elegánsan) meg lehet úgy tenni, hogy hozzáadunk egyet [ (v / (m+1) ) + 1 - az eredeti Droop-kvóta], vagy hozzáadunk egyet és lefele kerekítjük. Vegyük észre, hogy egy mandátumra ennek a kvótának a lényege ugyanaz, mint az abszolút többségnek: több szavazatot kell szerezni, mint az összes szavazat osztva kettővel (kettő: mandátumok száma plusz egy, azaz 1 + 1).

• Elképzelhetőek más kvóták is, de a minimális kvótánál alacsonyabb kvóták (sőt, ha nem növeljük meg egy hajszálnyival az m+1-el osztott szavazatszámot, maga ez a kvóta) is csak pszeudo-kvóták, ugyanis túl sok mandátumot osztanának ki ahhoz képest, amit előre meghatároztunk célnak. Ilyen például az Imperiali-kvóta, amiben az összes szavazatszámot mandátumszám plusz kettővel osztjuk le [ v / (m+2) ]. De meg lehet határozni akár szavazatarány helyett egy fix szavazatszámban is a kvótát, a probléma ezzel is az, hogy attól függően, hogy ez milyen szavazatarányt jelent majd, másképp működik és pszeudókvótának bizonyulhat.

Kvóta módszerek

A különböző módon definiált kvóták ismertetése után nézzük meg, hogyan működnek a kvóta módszerek. Kvóta módszert lehet használni pártok (listák) közötti mandátumelosztásra, de egyes egyéni rendszerekben, pl. az egyetlen átvihető szavazat esetén is szükségszerű a kvóta használata.

Szűk értelemben a kvóta módszer azt jelenti, hogy minden párt vagy jelölt csak a kvóta után szerez mandátumot. Ha egyéni rendszerről van szó, akkor ez azt jelenti, hogy csak a kvótát elérő jelöltek nyerhetnek, ha pedig listás rendszerről, akkor minden lista annyi mandátumot szerezhet, amennyiszer elérte a kvótát. (ezt mandátumkvóta értelemben úgy is nézhetjük, hogy minden lista az alsó mandátumkvóta szerint kap mandátumot). Ez azonban azt jelentheti, hogy nem minden mandátumot osztanak ki, illetve elsősorban a nagyobb pártoknak kedvez, mert gyakorlatilag a D'Hondt módszer lefelé kerekítéséről van szó. A másik (ezzel ellentétes, felső mandátumkvótás) lehetőség, hogy minden megkezdett kvóta-egység után járnak mandátumok, így azonban túl sok mandátumot ki lehet osztani, illetve minden olyan jelölt/lista azonnal szerezne egy mandátumot, amely akár csak egy szavazatot is szerzett (ez Adams módszere szerinti kiosztás lenne, ami felfelé kerekítésnek felel meg és a pártoknál nem is, de tagállamok között lehet értelme).

Általában amikor kvóta módszerekről beszélünk, akkor olyan módszerekről van szó, ahol a kvóta szerinti mandátumelosztás az első lépés, majd a második lépés a maradékmandátumok kiosztása. Azaz vesszük a kiosztandó mandátumok számát, kiszámoljuk a kvótát és először a szűk értelemben vett kvóta módszerrel kiosztunk annyi mandátumokat, amennyit lehet, majd a többit egy kiegészítő módszerrel határozzuk meg, ki kapja. (Ez a megközelítés az első lépést lefelé kerekítésnek veszi, de fordítva is megfoghatjuk: akár felfelé kerekítéssel is kioszthatunk mandátumokat, de akkor a lefelé kerekítésnél használt szabály ellentétével kell megállapítanunk, hogy kiktől veszünk el annyi mandátumot, hogy ne legyen többlet.)

A legjelentősebb (és legarányosabbnak nevezhető) kvóta módszert kiegészítő szabály a legnagyobb maradékok módszere.

Nem nevezzük kvóta módszereknek az osztó-módszereket (D'Hondt, Sainte-Lague, Adams, Hungtington-Hill stb.)

Kvóta szabály (Kvóta-kritérium)

A kvóta szabály az egyszerű kvóta (Hare-kvóta, Hamilton-kvóta) szerinti szabály (pontosabban kritérium, elvárás aminek egyes rendszerek megfelelnek, mások nem), ami úgy szól, hogy egy párt nem szerezhet kevesebb mandátumot, mint amit az egyszerű kvóta szerinti (tört)mandátumszámának egész része (alsó mandátumkvóta), illetve nem szerezhet többet, mint amennyi ugyanez a (tört)mandátumszáma feltelé kerekítve (felső mandátumkvóta). Ez az elvárás egy olyan igazságossági intuícióból eredeztethető, miszerint

1. tökéletesen arányos képviselet esetén minden párt annyi mandátumot szerezne, mind amennyi a szavazatszáma leosztva az egyszerű kvótával (egyszerű kvóta: összes szavazat száma osztva az összes kiosztandó mandátum számával)

2. ha már törtmandátumokat nem lehet kiosztani, kerekíteni kell

3. ez a kerekítés csak az ideálishoz két legközelebbi egész számhoz történhet (lefelé vagy felfelé)

A kvóta szabály szerint tehát nem lehet átugrani egy mandátumszámot. Egy 51%-os párt 50 mandátumból tökéletesen arányos képviselet esetén 25,5 mandátumban részesülne, de ezt kerekíteni kell és a kvóta szabály szerint ezt csak 25 vagy 26 mandátumra lehet kerekíteni - pl. 24 vagy 27 mandátumra nem.

A kvóta módszerek mind követik a kvóta szabályt, így a kvóta + legnagyobb maradékok módszere is, azonban a pszeudo-kvóta módszerert nem (ezek pont ezért nem valódi kvóta módszerek).

Hare vagy Droop?

Hamarosan