Javaslatok a magyar választási rendszerekkel kapcsolatban

De lege ferenda...

Kaptam már párszor olyan kérést, hogy osszam meg, hogy szerintem milyen legyen a választási rendszer — többször kritikaként, hogy “ha már ennyit mondom, hogy milyen NE legyen…”. Valóban kritizálni bizonyos értelemben könnyebb, de legalábbis más, mintha valamit állítani és védeni kell. Valószínű eljön annak is az ideje, hogy átfogó javaslattal állok elő ebben a témában, de nem véletlenül ódzkodom attól, hogy egy konkrét rendszert propagáljak. Pont arról szól az oldalam, hogy többet megismertessek, tágítsam a lehetőségek láthatárát. Véleményem szerint a pozitív propozíciókhoz képest sokkal fontosabb, hogy milyen régi formákat kellene (lehetőleg örökre) elvetnünk: a “kétfordulós rendszer” (különösen az a fajta ami 2014 előtt volt), a küszöb ebben a formában, a zárt listák, stb. na és persze az egy X-es szavazás úgy általában. A legnagyobb és legkönnyebben elkövethető hibákat kikerülve már nem a világvége, ha egyébként nem valami hiperegyedi, innovatív rendszer születik, hanem esetleg “csak” jobb külföldi mintákat sikerül átvenni (az mondjuk baj, ha vakon - jó lenne nagy gondossággal dönteni ezekről a helyi viszonyokra különös tekintettel). Nincs egyetlen tökéletes megoldás, de van sok jó lehetőség.

Addig is, ha felröppennek konkrétabb javaslatok, azokat lehet kritizálni fogom, de lassan megkezdenék én is párat részletesebben bedobni. És bár úgy gondolom, normál esetben az általános elvektől kell haladni a konkrét megoldások felé, most mégis a viszonylag önállósítható “extra” kérdésekkel kezdeném, az olyan elemekre javasolnék alternatívákat, amik úgymond “add-on” szerepet töltenek, vagy tölthetnek be a választási rendszerben. Ilyen kérdések például a nemzetiségi és a határon túli képviselet.

Határon túliak képviselete (külföldön elő magyar állampolgárok)

Hogy a politikai közösség határait pontosan hogyan húzzuk meg, egy komplex téma. Legitim megoldás az is, hogy a külföldön elő állampolgároknak nincsen választójoga. De a jelenlegi helyzetet tekintve nem gondolom konstruktívnak, nem gondolom jó megoldásnak. A szerzett politikai jog elvétele önmagában is problémás.

Úgy gondolom, a határon túliak szavazati joga egy kitűnő példája annak, hogyan sikerül hamis dilemmákra alapozva két oldalnak megosztania az embereket. Úgy, hogy közben a választójog támogatói valódi képviseletet nem biztosítanak a határon túliaknak, az ellenzői pedig legalább annyira önös érdekből, teljesen fölöslegesen és kontraproduktívan hergelnek ellene.

Kezdjük azzal, hogy miért mondom, hogy a határon túliak választójogát úgy adták meg, hogy valódi képviseletet nem adtak. Kezdjük ott, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők csak országos listákra szavazhatnak, így a szavazatuk absztrakt értelemben kb. 1/4-1/3 annyit ér, mint a belföldieknek. Ez explicit plurális szavazás a belföldiek számára, ami még a magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerint se lenne más helyzetben elfogadható, de mivel az Alaptörvényben az szerepel, hogy "sarkalatos törvény a választójogot, vagy annak teljességét” belföldi lakóhelyhez kötheti, ezért nincs vita hogy ez ez a lex specialis bizony derogálja a lex generalist. De teljesség nélkül is, valódi (ha nem is egyenlő) képviselet attól még lehetne. A csak magyarországi pártlistákra szavazás lehetősége pont azt jelenti, hogy erről aligha lehet beszélni. Ha az jelenlegi megkülönböztetéssel elismerjük, hogy a határon túliak egy külön csoport, akkor nem adná magát, hogy legyenek saját képviselőik? Csak egy országos listás szavazattal viszont nemcsak hogy nincsenek beazonosítható képviselőik, de még az se biztos, hogy akár egy mandátum sorsáról is döntenek (teljesen a választási eredményektől függ).

És miért mondom, hogy az ellenzői legalább annyira önös érdekből, teljesen fölöslegesen és kontraproduktívan hergelnek ellene? Az önös érdekből és kontraproduktívan inkább politikai állítások, de szerintem ezek túl sok magyarázatra nem szorulnak. A fölöslegesen viszont arról szól, hogy ha az lenne a cél, hogy a határon túli szavazatok ne legyenek hatással a magyar belpolitikára, annak ezer módja van, nem kell ahhoz a jogot teljesen megvonni. Például, hogy mondjak csak egyet az ezer közül: ha a határon túliak csak listás helyett csak egyéni szavazattal rendelkezzenek, akkor megfelelő kompenzációs szabályokkal elméletileg megoldható akár az is, hogy egyáltalán ne legyenek hatással a belföldi pártok közötti parlamenti erőviszonyokra (de mégis legyenek saját képviselőik).

De hogy pozitív példákat se hanyagoljak el, 2017-ben a Közös Ország Mozgalom választási törvényjavaslata egy egészen jó kompromisszumos megoldást (kétmandátumos külhoni választókerület) tartalmazott. Az már csak hab a tortán, hogy egy előremutató volt abban is, hogy rangsorolós szavazást javasolt erre a választókerületre.

Ezen kívül Tóka Gábor választási szakértő tavalyi cikkére utalok még jó szívvel, amiben gyakorlatilag ugyanazt kifogásolja, mint én itt és most: hogy mindkét oldal rövidtávú érdekeit követi a konszenzus és valódi képviselet helyett.

Alternatívák

Külhoni parlament (nyílt listás arányos képviselettel)
Külföldön elő magyarok szószólói (közvetlen vagy közvetett választással, 10 szószóló)
Felsőházi képviselők
Speciális jogállású képviselők (legalább hárommandátumos kerületekben választva, arányos egyéni módszerrel
Határon túli egyéni választókerület (legalább hárommandátumos kerület(ek)ben választva, arányos képviseleti rendszerben)
Határon túli listás választókerület
Egységes szavazás

Külhoni parlament

A külhoni parlament ötlete pont az, aminek hangzik: egy a határon túliak által választott, külön testület, ami őket képviseli. Pillanatnyilag nem tudok róla, hogy Franciaországon kívül is létezne hasonló, így az inspiráció egyértelműen ez. De a cél nem egy ezt másolni, hanem első körben csak egy már létező példa mentén felvetni a lehetőséget.

Fontos leszögezni, hogy a külhoni parlament lehetősége se nem zárja ki, se nem teszi szükségszerűvé a határon túliak országgyűlési képviseletét. Franciaországban például a Nemzetgyűlésben 11 határon túli egymandátumos választókerület van, ami révén a külföldön élőknek közvetlen választása és külön képviselete is van. Ezen felül “külhoni parlament” szenátorokat is választ.

A francia “külhoni parlament” (Assemblée des Français de l’étranger) összetétele (kép: Wikimedia Commons)

Egy magyar külhoni parlamentnél is felmerülnének azok a kérdések, hogy mekkora legyen, legyen közvetlenül vagy közvetetten választott, illetve milyen legyen a választási rendszer. Szerintem mivel jelenleg is van egy közvetlen, pártlistás szavazata a külföldön élőknek első körben rögtön közvetlen választással kellene próbálkozni. Ha esetleg későbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a részvétel nagyon megcsappan, akkor lehetne helyette közvetett kétszintű a választás: a határon túliak sokkal több, hozzájuk közelebbi kisebb egységek szerint választhatnának képviselőket (mint a franciaországi “konzuláris” választásokon), akik regionális elektori kollégiumokba tömörülve választanák meg a külhoni parlamenti képviselőket.

A 11 francia határon túli (nemzetgyűlési) választókerület (kép: Wikimedia Commons)

Mivel elsősorban a közvetlen választást javaslom, itt véleményem szerint lehetne egyszerűen egy nagy választókerületet alkotni, nyílt listás arányos mandátumkiosztási módszer mellett (+ úgy, hogy függetlenek is indulhatnak). Egy alternatíva lenne legalább három mandátumos regionális választókerületek kialakítása, aminek a lehetséges legkisebb egysége egy ország. Például Románián belül nem lenne több választókerület, hanem helyette a Romániában élő magyar állampolgárok nagy számára tekintettel ők háromnál mindenképp több képviselőt választanának, de például egész Dél-Amerika lehet egy választókerület.

Én hajlok arra, hogy első körben ne legyenek választókerületek, hiszen a nyílt listás szavazás és a függetlenek indulásának lehetősége révén lenne lehetőség egy-egy régióban élők érdekeire koncentráló listák és jelöltek indulására. Így elkerülhető (vagy későbbre elhalasztható) a körzetek kialakításának bonyodalma, amire lehetséges, hogy az előbbiek miatt eleve semmi szükség. Viszont kulcsfontosságú, hogy a listaállítás és a jelölés szabályai megengedőek legyenek, például ne csak magyar pártok indíthassanak listát, hanem jelöltek tetszőleges csoportja is listába tömörülhessen. Mivel a külhoni parlamentben semmiképp sem merül fel a “stabil kormánytöbbség” igénye, így jogi küszöb teljesen indokolatlan lenne. Regionális választókerületek hiányában a magyar külhoni parlament méretére egy csupán 30-40 fős létszám elegendő lehet, ami önmagában is meghatározna egy küszöböt. A szavazólapon legfeljebb 3 jelöltre lehetne szavazni — azaz egyetlen, de akár például 3 különböző listán szereplő jelöltekre (szabad listás szavazás) — majd a szavazatokat elsősorban listák (és független jelöltek) szerint összesítve osztanák ki a mandátumokat.

A francia külhoni képviseleti rendszer (kép forrása)

A magyar helyzet specialitása miatt megfontolandó lehet akár két részre osztani a külhoni parlamentet, mivel a levélszavazatok túlnyomó többsége jelenleg Romániából és környező országokból érkezik és csak kis része a pl. nyugatra vándorolt magyar állampolgároktól (akik gyakran nem jelentkeznek ki az utolsó belföldi lakcímükről, így nem szavazhatnak levélben). Az intézmény beindításánál érdemes lenne törekedni arra, hogy ne élesedjen ki egy “akiket (akik felmenőit) a határ lépett át” vs. “akik átlépték a határt” ellentét. Ha az első csoport létszáma miatt a kezdetektől dominálná a külhoni parlamentet (különösen, ha csak azért, mert az első választásra a második csoport tagjai még nem regisztráltak elég nagy arányban), akkor sokan érezhetnék úgy, hogy az intézmény nem tudja eléggé a külhoni állampolgárok egészének képviseletét megfelelően ellátni. A konkrét megoldást lehet, hogy itt már nem a választási rendszernek kellene szolgáltatnia (a két külön testület, illetve választói névjegyzés elhatárolási alapja sok bonyodalmat okozhat), hanem a testület működési szabályaiban kellene rendezni.

A külhoni parlamenti választások esetében is fontos kérdés lenne még a választás módja. Itt legalább a levélszavazásba vetett bizalmat kellene növelni garanciális szabályokkal, de a külképviseleti szavazás reformján felül még észt vagy francia mintára az online szavazás bevezetése is megfontolandó.

Külföldön elő magyarok szószólói

A szószólók nem a képviselőkkel egyenrangú, rendes tagjai az Országgyűlésnek és elég kevés szó esik róluk. Jelenleg a 13 nemzetiségnek van szószólója, akiket elvileg az országgyűlési választáson választanak. Azonban ez nem valódi választás, mindössze arról van szó, hogy a képviselői mandátumot nem szerző nemzetiségi listákon első helyen álló személyek lesznek szószólók. A nemzetiségi listás szavazás nem választás, mivel valójában csak egyetlen zárt listára lehet szavazni, amit csak az országos nemzetiségi önkormányzat állíthat. Természetesen ez vállalhatatlan és reformra szorul (az EJEB szerint is jogsértő), amiről majd külön írok, addig is nyilvánvalóan ez nem lehet modellje a határon túli szószólók választásának. A szószólók intézménye azonban önmagában nem elvetendő, mivel ha nem is teljes, de valamilyen képviseletet lehet vele biztosítani. A szószólók ugyan nem rendelkeznek szavazati joggal az Országgyűlésben, a parlamenti bizottságuk munkájában igen. A hangsúly itt a deliberációkban való részvételen lenne, hogy a határon túli magyar állampolgárok hangja megjelenhessen a törvényhozásban. Ha viszont már szavazati joguk lenne a törvényalkotásban, határozathozatalban, akkor már képviselőkről kellene beszélnünk. A következő részben majd írok arról a lehetőségről is, hogy nem teljesen egyenrangú, hanem speciális jogállású képviselők legyenek szószólók helyett.

Hogyan válasszuk meg szószólókat? Az egyik lehetőség, hogy a külhoni parlament delegálja őket, ebben az esetben semmiképp se történjen a választás színlelése, mint most a nemzetiségi szószólóknál. Egy másik lehetőség a közvetlen választás, itt két fő variációt tudok elképzelni. Az elsőben az országgyűlési választással együtt történne a választás, a másikban külön. Ha a választás az országgyűlési választással együtt történik, akkor sokkal inkább pártpolitikai jellege lenne a választásnak. Ebben az esetben a szószólókat véleményem szerint érdemes lenne nyílt listás rendszerben választani. Érdemes lenne egyszerre 10 szószólót választani, arányos módszerrel. Remélhetőleg szóba se kerülne a blokkszavazás, mert akkor biztosan a győztes párt/koalíció minden szószóli helyet vinne. Alternatívaként, tekintettel a funkciójukra (lévén nem szavazó tagok), az egyetlen nem átvihető szavazat is elfogadható és rendkívül egyszerű megoldás lenne a 10 szószóló választására. Ebben az esetben mindenki egyéni jelölt lenne, és akár a listás arányos rendszernél is nagyobb diverzitás is elérhető lenne.

Ha szeretnénk valamennyire de-pártpolitizálni az intézményt, lehetne a szószólókat az országgyűlési választástól eltérő időpontban választani, például mindig 2 évvel az előző után. Ebben az esetben inkább érdemes megfontolni 2-3 kerület kialakítását, aminek mindegyikében több szószóló lenne választható, például egyetlen nem átvihető szavazattal, vagy rangsorolós arányos egyetlen átvihető szavazattal (STV). Ez utóbbit már javasolta 2017-ben a Közös Ország Mozgalom és 5 ellenzéki parlamenti párt két határon túli képviselő választására. Végül, ha a külhoni parlament választaná a szószólókat (én ezt csak akkor javasolnám, ha a külhoni parlamentet magát közvetlenül választják), akkor biztosítani kellene, hogy az mindig különböző területekről, különböző politikai oldalról érkező szószólókat delegál, azaz nem csak a többség hangja jelenik meg az Országgyűlésben.

Felsőházi képviselet

A felsőházi képviselet, mint megoldás természetesen elsősorban azt igényelné, hogy legyen felsőház. Egy kétkamarás Országgyűlés esetén több filozófia mentén is ki lehetne alakítani a második kamarát. A felsőháznak akkor van igazán értelme, ha nem csak az alsóház duplikálásáról van szó, hanem más a szerepe. Például, ha a parlamentáris rendszerben csak az alsóház politikai bizalmától függ a kormány és a jogalkotásban a felsőház inkább deliberatív testület. Ha a felsőháznak nincs erős blokkolási képessége, hanem inkább csak módosításokat javasol (valamint törvényjavaslatokat kezdeményezhet), akkor sokkal kevésbé fontosak a konkrét arányok és a képviselet olyan szigorúbb egyenlősége, ami az alsóháznál elvárható. Ugyanígy a közvetlen választás sem elengedhetetlen. A felsőház tagjait akár sorsolással is meg lehetne (sőt, szerintem érdemes lenne, de erről majd máshol…) állapítani, de klasszikusabb megoldás lenne, ha például a regionális képviselet háza lenne. Ez utóbbi lehetőségnek elsősorban akkor van értelme, ha az alsóházban nincs regionális képviselet, vagy más egységekről van szó.

Mindezek tükrében, ha a politikailag jelentősebb alsóház képviselőinek választásánál nem lenne szavazati joga a határon túli állampolgároknak, vagy ha lenne is, de külön képviselőket nem választanának, a felsőház erre tökéletes hely lenne. Akár 20-30 képviselőt is lehetne választani határon túli választókerületekben. A választás módjára külön javaslatot nem tennék, de az egymandátumos választókerületeket mindenképp elkerülném. Helyette elsősorban többmandátumos egyéni körzetek kialakításában lenne érdemes gondolkodni. Ha a felsőház is közvetlenül a nép által választott képviselőkből áll, akkor természetesen a határon túliak képviselőit is ekkor kellene választani. Ezeket a választásokat egyébként célszerű lenne az alsóházi választásoktól időben elhatárolni.

Speciális jogállású képviselők

Határon túli egyéni választókerületek

Határon túli listás választókerület(ek)

Egységes szavazás

Végül van egy olyan lehetőség is, hogy teljesen megkülönböztetés nélkül szavazhasson minden állampolgár határon innen és túl. Jelenleg természetesen nem ez a helyzet, és ha a mostani rendszerben akarnánk ezt megvalósítani, ez határon túli egymandátumos egyéni választókerületek kialakítását jelentené. Ez az egyenlőségen felül még annyiban is előrelépés lenne, hogy dedikált képviselői lennének a határon túli állampolgároknak. Mégis, a jelenlegi választási rendszer visszásságaira mutatna rá ez a megoldás, ugyanis az eddigi szavazati arányok fennmaradásával az egyéni mandátumokon felül rengeteg "győzteskompenzációs" szavazatot hozna még a kormánypártoknak ez a megoldás. Ugyan nem lenne teljesen pontos azt mondani, hogy a határon túliak túlnyomó része így gyakorlatilag 2 helyett 3 szavazattal rendelkezne, de az önmagában is problémás konkrét "győzteskompenzációs" formula egyik problémáját tekintve ez nem lenne teljesen légbőlkapott értelmezés sem.

Az elméletileg egységes választójog a gyakorlatban is sokkal egyértelműbben az egyenlőséget tudná szolgálni egy arányos (akár vegyes arányos) rendszer keretében. A rendszer részleteitől függően gyakorlatilag már a teljesen egységes és egyenlő választójogot jelenti akár az egy külön választókerület megoldása is, feltéve, ha annak magnitúdója arányos a választópolgárok létszámához és a szavazási formula is országos szinten egységes.

A legteljesebb egyenlőség viszont lenne, ha nem is lenne külön választókerület a határon túliaknak, hanem minden állampolgár egyetlen választókerületben választ arányos képviselettel Országgyűlést. Ezzel a megoldással viszont elveszik a specializált, dedikált képviselet garanciája. Úgy lehetne mégis visszacsempészni a rendszerbe, ha a küszöb és a jelölési szabályok például kedvezőek lennének határon túliak érdekeit képviselő pártok vagy jelöltek indulására. Alternatíva még esetleg a zárt vagy nyílt listás szavazás keretein belül speciális szabályok előírása, amivel a pártok kötelesek lennének megnevezni a határon túliak képviseletére jelölt személyeket a listákon (például kvóta).

Nemzetiségek országgyűlési képviseletE

Hamarosan

Megjegyzések

Ez az oldal a weboldal szerzőjének a magyar választási rendszerrel kapcsolatos javaslatait tartalmazza, annak 2026.01.09-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

Hogyan alakítsunk ki nemzeti konszenzust a határon túli magyarok országgyűlési képviseletéről? - Tóka Gábor (Vox populi választási kalauz) - megjelenés: 444.hu, 2024)
A hatályos törvény az országgyűlési képviselők választásáról a 2011-es, amit azóta többször módosítottak.
- a korábbi törvény
Alaptörvény - ami nem tartalmaz elvárást a választási rendszer arányosságára, szemben számos más országéval.

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.

Google Sites

Report abuse