Javaslatok a magyar választási rendszerekkel kapcsolatban

De lege ferenda...

Kaptam már párszor olyan kérést, hogy osszam meg, hogy szerintem milyen legyen a választási rendszer — többször kritikaként, hogy “ha már ennyit mondom, hogy milyen NE legyen…”. Valóban kritizálni bizonyos értelemben könnyebb, de legalábbis más, mintha valamit állítani és védeni kell. Valószínű eljön annak is az ideje, hogy átfogó javaslattal állok elő ebben a témában, de nem véletlenül ódzkodom attól, hogy egy konkrét rendszert propagáljak. Pont arról szól az oldalam, hogy többet megismertessek, tágítsam a lehetőségek láthatárát. Véleményem szerint a pozitív propozíciókhoz képest sokkal fontosabb, hogy milyen régi formákat kellene (lehetőleg örökre) elvetnünk: a “kétfordulós rendszer” (különösen az a fajta ami 2014 előtt volt), a küszöb ebben a formában, a zárt listák, stb. na és persze az egy X-es szavazás úgy általában. A legnagyobb és legkönnyebben elkövethető hibákat kikerülve már nem a világvége, ha egyébként nem valami hiperegyedi, innovatív rendszer születik, hanem esetleg “csak” jobb külföldi mintákat sikerül átvenni (az mondjuk baj, ha vakon - jó lenne nagy gondossággal dönteni ezekről a helyi viszonyokra különös tekintettel). Nincs egyetlen tökéletes megoldás, de van sok jó lehetőség.

Addig is, ha felröppennek konkrétabb javaslatok, azokat lehet kritizálni fogom, de lassan megkezdenék én is párat részletesebben bedobni. És bár úgy gondolom, normál esetben az általános elvektől kell haladni a konkrét megoldások felé, most mégis a viszonylag önállósítható “extra” kérdésekkel kezdeném, az olyan elemekre javasolnék alternatívákat, amik úgymond “add-on” szerepet töltenek, vagy tölthetnek be a választási rendszerben. Ilyen kérdések például a nemzetiségi és a határon túli képviselet.

Határon túliak képviselete (külföldön elő magyar állampolgárok)

Hogy a politikai közösség határait pontosan hogyan húzzuk meg, egy komplex téma. Legitim megoldás az is, hogy a külföldön elő állampolgároknak nincsen választójoga. De a jelenlegi helyzetet tekintve nem gondolom konstruktívnak, nem gondolom jó megoldásnak. A szerzett politikai jog elvétele önmagában is problémás.

Úgy gondolom, a határon túliak szavazati joga egy kitűnő példája annak, hogyan sikerül hamis dilemmákra alapozva két oldalnak megosztania az embereket. Úgy, hogy közben a választójog támogatói valódi képviseletet nem biztosítanak a határon túliaknak, az ellenzői pedig legalább annyira önös érdekből, teljesen fölöslegesen és kontraproduktívan hergelnek ellene.

Kezdjük azzal, hogy miért mondom, hogy a határon túliak választójogát úgy adták meg, hogy valódi képviseletet nem adtak. Kezdjük ott, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők csak országos listákra szavazhatnak, így a szavazatuk absztrakt értelemben kb. 1/4-1/3 annyit ér, mint a belföldieknek. Ez explicit plurális szavazás a belföldiek számára, ami még a magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerint se lenne más helyzetben elfogadható, de mivel az Alaptörvényben az szerepel, hogy "sarkalatos törvény a választójogot, vagy annak teljességét” belföldi lakóhelyhez kötheti, ezért nincs vita hogy ez ez a lex specialis bizony derogálja a lex generalist. De teljesség nélkül is, valódi (ha nem is egyenlő) képviselet attól még lehetne. A csak magyarországi pártlistákra szavazás lehetősége pont azt jelenti, hogy erről aligha lehet beszélni. Ha az jelenlegi megkülönböztetéssel elismerjük, hogy a határon túliak egy külön csoport, akkor nem adná magát, hogy legyenek saját képviselőik? Csak egy országos listás szavazattal viszont nemcsak hogy nincsenek beazonosítható képviselőik, de még az se biztos, hogy akár egy mandátum sorsáról is döntenek (teljesen a választási eredményektől függ).

És miért mondom, hogy az ellenzői legalább annyira önös érdekből, teljesen fölöslegesen és kontraproduktívan hergelnek ellene? Az önös érdekből és kontraproduktívan inkább politikai állítások, de szerintem ezek túl sok magyarázatra nem szorulnak. A fölöslegesen viszont arról szól, hogy ha az lenne a cél, hogy a határon túli szavazatok ne legyenek hatással a magyar belpolitikára, annak ezer módja van, nem kell ahhoz a jogot teljesen megvonni. Például, hogy mondjak csak egyet az ezer közül: ha a határon túliak csak listás helyett csak egyéni szavazattal rendelkezzenek, akkor megfelelő kompenzációs szabályokkal elméletileg megoldható akár az is, hogy egyáltalán ne legyenek hatással a belföldi pártok közötti parlamenti erőviszonyokra (de mégis legyenek saját képviselőik).

De hogy pozitív példákat se hanyagoljak el, 2017-ben a Közös Ország Mozgalom választási törvényjavaslata egy egészen jó kompromisszumos megoldást (kétmandátumos külhoni választókerület) tartalmazott. Az már csak hab a tortán, hogy egy előremutató volt abban is, hogy rangsorolós szavazást javasolt erre a választókerületre.

Ezen kívül Tóka Gábor választási szakértő tavalyi cikkére utalok még jó szívvel, amiben gyakorlatilag ugyanazt kifogásolja, mint én itt és most: hogy mindkét oldal rövidtávú érdekeit követi a konszenzus és valódi képviselet helyett.

Alternatívák

Külhoni parlament (nyílt listás arányos képviselettel)
Külföldön elő magyarok szószólói (közvetlen vagy közvetett választással, 10 szószóló)
Felsőházi képviselők
Speciális jogállású képviselők (legalább hárommandátumos kerületekben választva, arányos egyéni módszerrel
Határon túli egyéni választókerület (legalább hárommandátumos kerület(ek)ben választva, arányos képviseleti rendszerben)
Határon túli listás választókerület
Egységes szavazás

Külhoni parlament

A külhoni parlament ötlete pont az, aminek hangzik: egy a határon túliak által választott, külön testület, ami őket képviseli. Pillanatnyilag nem tudok róla, hogy Franciaországon kívül is létezne hasonló, így az inspiráció egyértelműen ez. De a cél nem egy ezt másolni, hanem első körben csak egy már létező példa mentén felvetni a lehetőséget.

Fontos leszögezni, hogy a külhoni parlament lehetősége se nem zárja ki, se nem teszi szükségszerűvé a határon túliak országgyűlési képviseletét. Franciaországban például a Nemzetgyűlésben 11 határon túli egymandátumos választókerület van, ami révén a külföldön élőknek közvetlen választása és külön képviselete is van. Ezen felül “külhoni parlament” szenátorokat is választ.

A francia “külhoni parlament” (Assemblée des Français de l’étranger) összetétele (kép: Wikimedia Commons)

Egy magyar külhoni parlamentnél is felmerülnének azok a kérdések, hogy mekkora legyen, legyen közvetlenül vagy közvetetten választott, illetve milyen legyen a választási rendszer. Szerintem mivel jelenleg is van egy közvetlen, pártlistás szavazata a külföldön élőknek első körben rögtön közvetlen választással kellene próbálkozni. Ha esetleg későbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a részvétel nagyon megcsappan, akkor lehetne helyette közvetett kétszintű a választás: a határon túliak sokkal több, hozzájuk közelebbi kisebb egységek szerint választhatnának képviselőket (mint a franciaországi “konzuláris” választásokon), akik regionális elektori kollégiumokba tömörülve választanák meg a külhoni parlamenti képviselőket.

A 11 francia határon túli (nemzetgyűlési) választókerület (kép: Wikimedia Commons)

Mivel elsősorban a közvetlen választást javaslom, itt véleményem szerint lehetne egyszerűen egy nagy választókerületet alkotni, nyílt listás arányos mandátumkiosztási módszer mellett (+ úgy, hogy függetlenek is indulhatnak). Egy alternatíva lenne legalább három mandátumos regionális választókerületek kialakítása, aminek a lehetséges legkisebb egysége egy ország. Például Románián belül nem lenne több választókerület, hanem helyette a Romániában élő magyar állampolgárok nagy számára tekintettel ők háromnál mindenképp több képviselőt választanának, de például egész Dél-Amerika lehet egy választókerület.

Én hajlok arra, hogy első körben ne legyenek választókerületek, hiszen a nyílt listás szavazás és a függetlenek indulásának lehetősége révén lenne lehetőség egy-egy régióban élők érdekeire koncentráló listák és jelöltek indulására. Így elkerülhető (vagy későbbre elhalasztható) a körzetek kialakításának bonyodalma, amire lehetséges, hogy az előbbiek miatt eleve semmi szükség. Viszont kulcsfontosságú, hogy a listaállítás és a jelölés szabályai megengedőek legyenek, például ne csak magyar pártok indíthassanak listát, hanem jelöltek tetszőleges csoportja is listába tömörülhessen. Mivel a külhoni parlamentben semmiképp sem merül fel a “stabil kormánytöbbség” igénye, így jogi küszöb teljesen indokolatlan lenne. Regionális választókerületek hiányában a magyar külhoni parlament méretére egy csupán 30-40 fős létszám elegendő lehet, ami önmagában is meghatározna egy küszöböt. A szavazólapon legfeljebb 3 jelöltre lehetne szavazni — azaz egyetlen, de akár például 3 különböző listán szereplő jelöltekre (szabad listás szavazás) — majd a szavazatokat elsősorban listák (és független jelöltek) szerint összesítve osztanák ki a mandátumokat.

A francia külhoni képviseleti rendszer (kép forrása)

A magyar helyzet specialitása miatt megfontolandó lehet akár két részre osztani a külhoni parlamentet, mivel a levélszavazatok túlnyomó többsége jelenleg Romániából és környező országokból érkezik és csak kis része a pl. nyugatra vándorolt magyar állampolgároktól (akik gyakran nem jelentkeznek ki az utolsó belföldi lakcímükről, így nem szavazhatnak levélben). Az intézmény beindításánál érdemes lenne törekedni arra, hogy ne élesedjen ki egy “akiket (akik felmenőit) a határ lépett át” vs. “akik átlépték a határt” ellentét. Ha az első csoport létszáma miatt a kezdetektől dominálná a külhoni parlamentet (különösen, ha csak azért, mert az első választásra a második csoport tagjai még nem regisztráltak elég nagy arányban), akkor sokan érezhetnék úgy, hogy az intézmény nem tudja eléggé a külhoni állampolgárok egészének képviseletét megfelelően ellátni. A konkrét megoldást lehet, hogy itt már nem a választási rendszernek kellene szolgáltatnia (a két külön testület, illetve választói névjegyzés elhatárolási alapja sok bonyodalmat okozhat), hanem a testület működési szabályaiban kellene rendezni.

A külhoni parlamenti választások esetében is fontos kérdés lenne még a választás módja. Itt legalább a levélszavazásba vetett bizalmat kellene növelni garanciális szabályokkal, de a külképviseleti szavazás reformján felül még észt vagy francia mintára az online szavazás bevezetése is megfontolandó.

Külföldön elő magyarok szószólói

A szószólók nem a képviselőkkel egyenrangú, rendes tagjai az Országgyűlésnek és elég kevés szó esik róluk. Jelenleg a 13 nemzetiségnek van szószólója, akiket elvileg az országgyűlési választáson választanak. Azonban ez nem valódi választás, mindössze arról van szó, hogy a képviselői mandátumot nem szerző nemzetiségi listákon első helyen álló személyek lesznek szószólók. A nemzetiségi listás szavazás nem választás, mivel valójában csak egyetlen zárt listára lehet szavazni, amit csak az országos nemzetiségi önkormányzat állíthat. Természetesen ez vállalhatatlan és reformra szorul (az EJEB szerint is jogsértő), amiről majd külön írok, addig is nyilvánvalóan ez nem lehet modellje a határon túli szószólók választásának. A szószólók intézménye azonban önmagában nem elvetendő, mivel ha nem is teljes, de valamilyen képviseletet lehet vele biztosítani. A szószólók ugyan nem rendelkeznek szavazati joggal az Országgyűlésben, a parlamenti bizottságuk munkájában igen. A hangsúly itt a deliberációkban való részvételen lenne, hogy a határon túli magyar állampolgárok hangja megjelenhessen a törvényhozásban. Ha viszont már szavazati joguk lenne a törvényalkotásban, határozathozatalban, akkor már képviselőkről kellene beszélnünk. A következő részben majd írok arról a lehetőségről is, hogy nem teljesen egyenrangú, hanem speciális jogállású képviselők legyenek szószólók helyett.

Hogyan válasszuk meg szószólókat? Az egyik lehetőség, hogy a külhoni parlament delegálja őket, ebben az esetben semmiképp se történjen a választás színlelése, mint most a nemzetiségi szószólóknál. Egy másik lehetőség a közvetlen választás, itt két fő variációt tudok elképzelni. Az elsőben az országgyűlési választással együtt történne a választás, a másikban külön. Ha a választás az országgyűlési választással együtt történik, akkor sokkal inkább pártpolitikai jellege lenne a választásnak. Ebben az esetben a szószólókat véleményem szerint érdemes lenne nyílt listás rendszerben választani. Érdemes lenne egyszerre 10 szószólót választani, arányos módszerrel. Remélhetőleg szóba se kerülne a blokkszavazás, mert akkor biztosan a győztes párt/koalíció minden szószóli helyet vinne. Alternatívaként, tekintettel a funkciójukra (lévén nem szavazó tagok), az egyetlen nem átvihető szavazat is elfogadható és rendkívül egyszerű megoldás lenne a 10 szószóló választására. Ebben az esetben mindenki egyéni jelölt lenne, és akár a listás arányos rendszernél is nagyobb diverzitás is elérhető lenne.

Ha szeretnénk valamennyire de-pártpolitizálni az intézményt, lehetne a szószólókat az országgyűlési választástól eltérő időpontban választani, például mindig 2 évvel az előző után. Ebben az esetben inkább érdemes megfontolni 2-3 kerület kialakítását, aminek mindegyikében több szószóló lenne választható, például egyetlen nem átvihető szavazattal, vagy rangsorolós arányos egyetlen átvihető szavazattal (STV). Ez utóbbit már javasolta 2017-ben a Közös Ország Mozgalom és 5 ellenzéki parlamenti párt két határon túli képviselő választására. Végül, ha a külhoni parlament választaná a szószólókat (én ezt csak akkor javasolnám, ha a külhoni parlamentet magát közvetlenül választják), akkor biztosítani kellene, hogy az mindig különböző területekről, különböző politikai oldalról érkező szószólókat delegál, azaz nem csak a többség hangja jelenik meg az Országgyűlésben.

Felsőházi képviselet

A felsőházi képviselet, mint megoldás természetesen elsősorban azt igényelné, hogy legyen felsőház. Egy kétkamarás Országgyűlés esetén több filozófia mentén is ki lehetne alakítani a második kamarát. A felsőháznak akkor van igazán értelme, ha nem csak az alsóház duplikálásáról van szó, hanem más a szerepe. Például, ha a parlamentáris rendszerben csak az alsóház politikai bizalmától függ a kormány és a jogalkotásban a felsőház inkább deliberatív testület. Ha a felsőháznak nincs erős blokkolási képessége, hanem inkább csak módosításokat javasol (valamint törvényjavaslatokat kezdeményezhet), akkor sokkal kevésbé fontosak a konkrét arányok és a képviselet olyan szigorúbb egyenlősége, ami az alsóháznál elvárható. Ugyanígy a közvetlen választás sem elengedhetetlen. A felsőház tagjait akár sorsolással is meg lehetne (sőt, szerintem érdemes lenne, de erről majd máshol…) állapítani, de klasszikusabb megoldás lenne, ha például a regionális képviselet háza lenne. Ez utóbbi lehetőségnek elsősorban akkor van értelme, ha az alsóházban nincs regionális képviselet, vagy más egységekről van szó.

Mindezek tükrében, ha a politikailag jelentősebb alsóház képviselőinek választásánál nem lenne szavazati joga a határon túli állampolgároknak, vagy ha lenne is, de külön képviselőket nem választanának, a felsőház erre tökéletes hely lenne. Akár 20-30 képviselőt is lehetne választani határon túli választókerületekben. A választás módjára külön javaslatot nem tennék, de az egymandátumos választókerületeket mindenképp elkerülném. Helyette elsősorban többmandátumos egyéni körzetek kialakításában lenne érdemes gondolkodni. Ha a felsőház is közvetlenül a nép által választott képviselőkből áll, akkor természetesen a határon túliak képviselőit is ekkor kellene választani. Ezeket a választásokat egyébként célszerű lenne az alsóházi választásoktól időben elhatárolni.

Speciális jogállású képviselők

A felsőházi képviselőkhöz és a szólólókhoz hasonlóan el lehetne képzelni egyfajta különleges, nem teljes jogú képviselői státust is az alsóházban vagy egykamarás parlamentben. A többlet a szószólói jogálláshoz képest az lenne, hogy meghatározott esetekben (vagy akár alapesetben, de meghatározott kivételekkel) a képviselőivel azonos jogok illetnék meg a határon túliak speciális képviselőit.

A szabályozást tekintve annyiban mindenképpen több bonyodalmat hozna ez a megoldás, mint a szószólói pozíció léte, és egy jelentős kivétel lenne a képviselők egyenlősége alól. Így a felsőházhoz hasonlóan alkotmánymódosítást igényelne, szemben például a szószólói megoldással. A speciális képviselői jogállás részleteit rengetegféleképpen ki lehetne alakítani, de a magja az ötletnek az, hogy ezek a képviselők nem minden ügyben minősülnének az Országgyűlés szavazó tagjának. A megoldás egyértelmű hátránya, hogy nehéz lehet eldönteni, hogy pontosan mely ügyekben számítsanak képviselőnek, és mely ügyekben legfeljebb szószólónak.

A választásuk ezzel szemben egyszerűbb kérdés, mert alapvetően alkalmazható lehet olyan megoldás, amit a korábbi részben a szószólók lehetőségénél leírtam. A külhoni parlament általi delegáció azonban (nagy eséllyel) kiesne, mint opció, mivel nem érvényesülne a közvetlen választás elve. A közvetlen választás esetében ennek már egyértelműen célszerű lenne az országgyűlési választással együtt történnie. A korábban tárgyalt nyílt listás rendszer megfelelő lehet, azonban arra kell figyelni, hogy a határon túliak körzetében a mandátumok száma ne legyen nagyobb, mint amennyit a létszámuk indokol. Hogy mennyit indokol a létszámuk, az már trükkösebb kérdés: bizonyára nagy feszültségeket okozna, ha az állampolgárok száma lenne a döntő (az alacsony részvétel így a külhoni szavazók ráhatása az eredményre a belföldiekéhez képest többszörös lenne), célszerűbb lenne a választói névjegyzékbe feliratkozottakhoz kötni, vagy akár a szavazók számához. Ez utóbbi megoldás kifejezetten célszerű, ha az alapértelmezett esetben ők nem a többivel egyenrangú képviselők, hanem az Országgyűlés alaplétszámán felül számítanak.

Határon túli egyéni választókerületek

A szószólók és speciális státusú képviselők lehetősége után elérkeztünk a teljes jogú képviselők lehetőségéhez. Itt alapvetően a jelenlegi, vegyes rendszerből is kiindulva 3 lehetőség adódik: határon túli egyéni képviselők, határon túli listás képviselők, vagy mindkettő. — Megjegyzem, belföldön tisztán listás rendszer esetén nem kell elvetni elvből, hogy határon túlról viszont pont egyéni képviselők legyenek (pl. Szlovéniában a listás választás mellett a nemzetiségi képviselők egyéni képviselők), csak rendkívül meggyőzően meg kellene indokolni és biztosítani kellene, hogy ez semmiképp sem egy szisztematikus manipulációs cél szolgál.

Kezdem a határon túli egyéni képviselők lehetőségével, majd a következő részben részletezem a másik kettőt. Ha a listás szavazás helyett a határon túli választók egyéni képviselőkre szavaznának, saját körzetükben vagy körzeteikben, azzal tényleges képviseletet kaphatnának a mostani megoldás helyett. De ki hallott még határon túli választókerületekről? Hát, sokan. Feljebb utaltam a 11 francia határon túli egyéni, egymandátumos választókerületre. De nem csak Franciaroszágban van ilyen. Litvániában, ahol a magyarhoz hasonló vegyes rendszert használnak, ami a lenti képről lemaradt, egy egyéni választókerületben szavazhatnak a külhoniak). A többi EUs országból pedig jó pár helyen azért nincsenek határon túli egyéni kerületek, mert határon túli listás kerületek vannak helyette. Így Olaszországban, Portugáliában, Horvátországban és Romániában is.

Sőt, Magyarországon is volt már olyan javaslat az Országgyűlés előtt, ami tartalmazott volna egy kétmandátumos határon túli egyéni választókerületet, a listás szavazás helyett. Ezt a KOM által kidolgozott javaslatot 5 ellenzéki párt nyújtotta be 2017-ben. A javaslat azért is volt innovatív, mert a határon túli egyéni képviselők választására STV-t, azaz alapvetően rangsorolós arányos rendszert használtak volna (persze kétmandátumos körzet igazán arányos nem lehet, de ez van).

Úgy gondolom, a KOM javaslat jó irány, bár a kétmandátumos körzet helyett a határon túli szavazatok száma talán több mandátumot indokol. Ami viszont nem jó ötlet, hogy a határon túli egyéni választókerületek egymandátumosak legyenek. Egyrészt, a jelenlegi rendszerben, az eddigi levélszavazati eredmények tükrében (90%+ kormánypárti szavazatarány) nagyon visszás eredményeket produkálna a “győzteskompenzáció” révén. Másrészt, (a jelenlegi rendszertől függetlenül) a határon túli választókerületek között vagy óriási lenne az egyenlőtlenség, vagy egyes országokban (Romániában) több választókerületet kellene kialakítani. Ha visszanézünk a francia külhoni kerületekre, látjuk, hogy míg egy választókerület több országot ölel fel, egy ország mindig egy választókerülethez tartozik. Nemzeti parlamenti választásra az egyik ország nem osztja fel a másikat több választókerületre, ez nemcsak furcsa lenne, de rengeteg technikai akadályba is ütközne. (ugyan pont Franciaország miatt a nemzeti törvényhozás alatti szinten ez se teljesen példátlan, mert a konzuláris választásoknál ilyesmiről van szó)

Az egyéni választókerületek esetében még fel lehet vetni fontos kérdésként, hogy mit szeretnénk, kik versenyezzenek itt a mandátumokért? Függetlenek? Belföldi pártok? Külhoniakat képviselő (magyar) pártok? Mindegyik lehetséges út, de talán naivitás lenne azt hinni, hogy pont a külhoni egyéni kerületekben majd a belföldi pártpolitikától függetlenek indulnak majd a legjobb eséllyel. Még nagyobb naivitás lenne azt várni, hogy majd a semmiből kialakulna mondjuk annak a kultúrája, hogy a külhoni képviselők tartózkodnak olyan kérdésekben, amikor ők adják a mérleg nyelvét. Nem tartom jó iránynak azt se, hogy kifejezzen megpróbáljuk erőltetni, hogy a külhoni képviselők függetlenek legyenek, pl. ne ülhessenek frakciókba. Jobb lenne elfogadni, hogy a külhoni képviselők is egyik másik oldalt támogatják majd, és ebben elvárni a transzparenciát. Vagy még tovább mehetünk, és akár előírhatjuk, hogy a határon túli képviselők egy belföldi párt jelöltjei legyenek.

Miért akarnánk ilyet tenni? Például kompromisszumként. Ennek a sorozatnak az a lényege, hogy olyan alternatívákat mutatok be, amikben konszenzus, vagy legalább konstruktív kompromisszum alakulhatna ki a határon túliak választójogát illetően. Hogy a belföldi szavazók, akiknek esetleg komoly ellenérzései vannak az intézménnyel szemben is inkább elfogadják, de a külhoniak is kapjanak végre tényleges képviseletet. Most arról van szó, hogy a határon túliak csak egyéni jelöltekre szavazhatnának, listára nem. Ha ez koexisztenciaszerűen történik, akkor ez az jelenti, hogy ezek a képviselők a belföldön választott képviselők mellett/felül ülnének a parlamentben, így módosíthatnák a parlamenti erőviszonyokat. Ha viszont a (csak belföldi szavazók által leadott) listás szavazatok alapján kompenzáció történne (mint a német választási rendszerben), akkor megoldható lenne, hogy a külhoni szavazatok akár egyáltalán ne hassanak a pártok közötti erőviszonyokra. De ettől még az határon túli egyéni választókerületi képviselők ott ülnének a parlamentben, az egyes pártok belföldi eredménye szerint elért mandátumszámán belül, nem felül.

Ennek a megoldásnak két fő hátránya lehet:

Függetlenek indulását ki kellene zárni a határon túli kerületben, hiszen különben kijátszanák a belföldi pártok a rendszert
A belföldi pártoknak lehet nem lenne érdeke jelölteket indítani a külhoni kerületben, hiszen minden mandátum, amit ott szereznek, a belföldi képviselőjelölteiktől vesz el egy nyerő helyet

Az elsőt ehhez a megoldáshoz gyakorlatilag el kell fogadni, a másodikat viszont lehet akár úgy enyhíteni, hogy a külhoniak is hathassanak az Országgyűlés pártos összetételére, de kisebb erővel. Jelenleg is részleges a választójoguk és absztrakt értelemben olyan max. 1/3, de inkább 1/4 annyit ér a szavazatuk, mint egy belföldi választónak. Lehet nem elegáns, de ehhez képest konzisztensebb, átláthatóbb, fairebb lenne mondjuk 33% vagy 50%-ban rögzítve, súlyozva beszámítani a szavazatukat (legyen az országos listás szavazat, vagy az egyéni jelöltekre leadott szavazatok alapján). Kompromisszum… ha már az Alaptörvény kimondja, hogy a kühoniak választójoga lehet “nem teljes” és a jelenlegi rendszer is él ezzel a lehetőséggel.

Összességében, a határon túli egyéni képviselők lehetősége elvben mindenképp jó irány lehet, de az ördög a részletekben rejlik. Könnyű lenne úgy megalkotni ezt a rendszert is, hogy az elsősorban nem a határon túl élő állampolgárok képviseletét, hanem belföldi pártos érdekeket, illetve a társadalom további megosztását, hergelését szolgálja ebben a kérdésben. De erre a megoldásra már van jobb kiindulópont is (még ha nagyrészt elfeledett is), és több szempontból lehet még ezt csiszolni. Ha meglenne rá a politikai akarat, akkor ez igazán konstruktív alternatívája lehet a jelenlegi szabályozásnak.

Határon túli listás választókerület(ek)

A külhoni egyéni választókerület(ek) lehetősége mellett a külhoni listás kerület létrehozása is egy lehetséges alternatíva. A jelenlegihez hasonló vegyes rendszerben egyébként a kettő nem is zárja ki egymást. Mégis célszerű inkább vagy az egyikben, vagy a másikban gondolkodni, mivel akkor lehet a kevés mandátumot valóban reprezentatív módon elosztani. Ha a belföldieknek nominálisan "két szavazata" van és a külhoniaknak "csak egy", az még nem kell, hogy a képviseletük súlyát is feleakkorában (vagy mint most, még kevesebben) határozza meg. Ez még továbbra sem tiszta egyenlő választójogot jelent, de adott esetben lehet azt mondani, hogy a differenciált képviselet igénye indokolja ezt az eltérést az egyenlőségtől, a megfelelő mandátumarányok pedig minimalizálják azt (= a képviselet súlyban kb. egyenlő, jellegben más).

A határon túli listás választókerület abban különbözik a külhoniak jelenlegi (országos) listás szavazatától, hogy dedikált képviseletet jelentene. Az egyéni kerületekhez hasonlóan azonosítható lenne, hogy melyik képviselőket választották a külhoniak. A listás választókerület egyébként még nem zárja ki automatikusan, hogy független jelöltek is indulhassanak. Viszont azon túl, a listás kerület listás indulókat ösztönözne leginkább, itt is felmerül újra kérdésként, hogy belföldi pártokat, vagy kifejezetten külhoniakat képviselő pártokat szeretnénk elsősorban látni itt versenyezni. Mindkettő mellett szólhatnak érvek. A belföldi pártok kizárólagossága, mint egy végletes opció azt a választástechnikai pluszlehetőséget tartogatja magában, hogy ebben az esetben lehetőség nyílna mandátumkompenzációra, azaz megoldható lehet akár az is, hogy a parlament pártviszonyairól kizárólag a belföldi szavazatok döntsenek.

Hogy nézhetne(k) ki a határon túli listás választókerület(ek)?

Az első kérdés, hogy hány mandátumot jelentsenek összesen. Horvátországban volt korábban egy olyan megoldás (amit azóta eltöröltek és 3-ban fixálták a külhoni kerület mandátumait), ami szerint kifejezetten az összes szavazathoz képest arányosan határozzák meg a határon túli kerületben kiosztható mandátumok számát. Ez akár követendő lehet, a korábbi választási eredmények szerint pedig kb. 10 mandátumot jelentene. A dilemma csupán annyi, hogy így a parlament összlétszáma lesz egy kicsit flexibilis, vagy a parlament létszáma a fix és a belföldi listás választókerület(ek) magnitúdója kell, hogy rugalmas legyen. Ellenben bármilyen megoldás, aminek eredményeképp a határon túli szavazatok többet érnek, mint a belföldiek, nagy felháborodást okozna + vélhetően alkotmányellenes is lenne.

Akár arányos, akár fix mértékű (pl. 10-nél kevesebb) mandátum járna a határon túliaknak, a következő kérdés, hogy hány választókerület legyen. Ideológiailag akkor lehet legjobban reprezentálni a szavazókat (arányos formulát adottnak véve), ha csak egy, minél több mandátumos kerület van. De cél lehet földrajzilag is differenciált képviseletet is, a világ különböző szegletein elő magyaroknak különböző képviselők biztosításával.

Portugáliában a két választókerület van: európai és európán kívüli
Olaszországban négy: Európa, Észak-Amerika, Dél-Amerika és a világ többi része
Romániában, Görögországban és Horvátországban csak egy

Magyarországra egy alternatív opció lehet például a következő: kettős állampolgárságot tiltó országok számára egy kerület, a (többi) határos országok számára egy másik kerület és a világ többi részén elők számára is egy kerület. A kerületek mandátumszámát lehetőleg a népesség vagy a szavazatszámokhoz arányosan, vagy attól esetleg kicsit a kisebb lélekszámú kerületek javára eltérve lenne érdemes megállapítani.

A listás arányos választókerület(ek)ben a sima (az önkormányzati választási rendszerből is ismert) Sainte-Lague módszer tudná garantálni a nagyfokú arányosságot a pártok közötti mandátumelosztásnál. A zárt listás szavazás helyett érdemes lenne nyílt listásban gondolkodni, hogy a választók legalább egy preferenciaszavazatot adhassanak a kedvenc jelöltjüknek.

Egységes szavazás

Végül van egy olyan lehetőség is, hogy teljesen megkülönböztetés nélkül szavazhasson minden állampolgár határon innen és túl. Jelenleg természetesen nem ez a helyzet, és ha a mostani rendszerben akarnánk ezt megvalósítani, ez határon túli egymandátumos egyéni választókerületek kialakítását jelentené. Ez az egyenlőségen felül még annyiban is előrelépés lenne, hogy dedikált képviselői lennének a határon túli állampolgároknak. Mégis, a jelenlegi választási rendszer visszásságaira mutatna rá ez a megoldás, ugyanis az eddigi szavazati arányok fennmaradásával az egyéni mandátumokon felül rengeteg "győzteskompenzációs" szavazatot hozna még a kormánypártoknak ez a megoldás. Ugyan nem lenne teljesen pontos azt mondani, hogy a határon túliak túlnyomó része így gyakorlatilag 2 helyett 3 szavazattal rendelkezne, de az önmagában is problémás konkrét "győzteskompenzációs" formula egyik problémáját tekintve ez nem lenne teljesen légbőlkapott értelmezés sem.

Az elméletileg egységes választójog a gyakorlatban is sokkal egyértelműbben az egyenlőséget tudná szolgálni egy arányos (akár vegyes arányos) rendszer keretében. A rendszer részleteitől függően gyakorlatilag már a teljesen egységes és egyenlő választójogot jelenti akár az egy külön választókerület megoldása is, feltéve, ha annak magnitúdója arányos a választók (nem a választópolgárok!) létszámához és a szavazási formula is országos szinten egységes.

A legteljesebb egyenlőség viszont lenne, ha nem is lenne külön választókerület a határon túliaknak, hanem minden állampolgár egyetlen választókerületben választ arányos képviselettel Országgyűlést. Ezzel a megoldással viszont elveszik a specializált, dedikált képviselet garanciája. Úgy lehetne mégis visszacsempészni a rendszerbe, ha a küszöb és a jelölési szabályok például kedvezőek lennének határon túliak érdekeit képviselő pártok vagy jelöltek indulására. Alternatíva még esetleg a zárt vagy nyílt listás szavazás keretein belül speciális szabályok előírása, amivel a pártok kötelesek lennének megnevezni a határon túliak képviseletére jelölt személyeket a listákon (például kvóta).

Nemzetiségek országgyűlési képviseletE

Hamarosan

Megjegyzések

Ez az oldal a weboldal szerzőjének a magyar választási rendszerrel kapcsolatos javaslatait tartalmazza, annak 2026.01.24-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

Hogyan alakítsunk ki nemzeti konszenzust a határon túli magyarok országgyűlési képviseletéről? - Tóka Gábor (Vox populi választási kalauz) - megjelenés: 444.hu, 2024)
A hatályos törvény az országgyűlési képviselők választásáról a 2011-es, amit azóta többször módosítottak.
- a korábbi törvény
Alaptörvény - ami nem tartalmaz elvárást a választási rendszer arányosságára, szemben számos más országéval.

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.

Google Sites

Report abuse