Több győztes

Arról már volt szó a Választási Tudásbázison, hogy miféle módszerek állnak rendelkezésre, ha egy választáson egy győztest kell választanunk, vagy akár közösen akarunk dönteni egy sorrend felállításáról.

Most arról lesz szó, hogy mit tehetünk, ha egyszerre több győztest választunk, például egy képviselő-testületet, parlamentet, egy bizottság tagjait, többmandátumos választókerület tagjait vagy akár egy többfős elnökséget. Ennél egy fokkal bonyolultabb kérdés lehet, amikor különböző költségű ötletek között tartunk szavazást (közösségi költségvetés), erről külön lesz szó.

Pár fő megoldástípus van több győztes választására:

• Vissza lehet vezetni több egy-győzteses választásra úgy, hogy a szavazókat külön egymandátumos választókerületekbe osztjuk, ez viszont nem olyan egyszerű olyan szempontból, hogy új problémákat vet fel magával a körzet-kialakítási módszerrel kapcsolatban. Ezen túl, ilyen egymandátumos választókerületben szükség szerint mindig "a győztes mindent visz" elve érvényül (tévesen vagy félrevezetően ezt szokták néha a "többségi" elvvel keverni és így az ilyen rendszereket is egyszerűen többséginek hívni).

• Egy egy győzteses módszert kiterjeszthetünk több győztesre többé-kevésbé úgy, hogy a módszer szokásos szabályai szerint egy rangsort állítunk fel és azon az első valahány alternatívát választjuk győztesnek (nem csak a legelsőt). A legtöbb ilyen módszert blokkszavazásnak nevezik, de ez a kettő fogalom nem teljesen fedi egymást. Pl. az egy X-es relatív többségi szavazásnak a "blokkszavazásos megfelelője" több X-es szavazólapot használ, míg a valóban egy X-es választást több mandátumra általában nem szokták blokkszavazásnak nevezni különleges tulajdonságai miatt. A blokkszavazást úgy is elképzelhetjük, hogy olyan mintha először csak egy győztes választanánk egy módszerrel, majd megpróbáljuk megnézni, hogy a szavazók összessége kit választana következőnek, ha a már megválasztott jelöltek nem lennének versenyben. Látni fogjuk, hogy ezalapján az olyan módszereket nevezzük elsősorban blokkszavazásnak, amik "a győztes mindent visz" elvét használják.

• A "győztes mindent visz" elvvel és a blokkszavazással szembeállítható az módszer, amikor ha már egy győztest megválasztottunk, szeretnénk ha a következő győztest ne ugyanaz a szavazócsoport választhassa meg, sőt, végül minden szavazócsoport méretének megfelelően legyen képviselve. Ezt nevezzük az arányos képviselet elvének, és két fő módszer van rá: közvetlenül a szavazatok értékének egyenlőségéről gondoskodhatunk, vagy közvetetten, úgynevezett listák révén egyenlősíthetjük a képviseletet.

• Ezen kívül vannak olyan módszerek, amik egyik eddigi kategóriába se illenek. Említendő még, amikor arányos és győztes mindent visz típusú rendszereket próbálunk keverni, ezt gyakran vegyes rendszernek hívják. Ezek is sajátos problémákat vethetnek fel, ami miatt mindenképp külön kategóriát alkotnak, de fontos leszögezni, hogy a vegyes rendszer nem azt jelenti, hogy karakterében a kettő elv között van: van olyan vegyes rendszer, ami teljesen arányos (vegyes arányos képviseletet nyújt), de van olyan is, amit legfeljebb félarányosnak lehet nevezni, az ilyet "vegyes többségi"-nek is szokás hívni.