Taktikus szavazás

A klasszikus “kisebbik rossz” (vagy “kisebbik jó”, ha a pohár félig tele, ez megítélés kérdése) taktika: amikor a szavazó az őszinte kedvence helyett egy másik jelöltre/pártra szavaz. Egy X-es szavazásnál ez azt jelenti, hogy csak a másikra szavaz, vagyis a kedvencére nem, rangsorolásos szavazásnál pedig, hogy a rangsorban az őszinte preferenciáihoz képest felcseréli a sorrendet. Több X-es szavazáson nem feltétlenül taktikus szavazás mind a kettő jelöltre szavazni*, de több X-es vagy pontozós szavazólapon több pontot adni a kisebbik rossznak (mint a kedvencnek) viszont mindenképp az (a rangsort ezzel egyértelműen felcserélné a szavazó).

Milyen rendszerekben releváns ez a taktika? Gyakorlatilag mindegyikben (hagyományos egyfordulós, kétfordulós stb.), kivéve a (klasszikus) több X-es (approval voting) és pontozós szavazásokon, ahol a szavazók a kedveltebb jelöltekre attól függetlenül szavazhatnak, hogy az kisebbik rosszra hogyan szavaznak (“a rangsorolás relatív, a pontozás abszolút”). De ez nem jelenti azt, hogy minden érintett rendszerben ugyanolyan lenne a jelentősége ennek a taktikának: az egyfordulós (egy X-es relatív többségi) esetében például híresen sokkal jelentősebb, mint például számos rangsorolós módszernél.

Angolul ez a “turkey-raising” ~áldozati bárány nevelése lehetne magyarul, de sokszor ez nem is annyira bárány, mint kis ördögfióka nevelése. Különösen többfordulós kontextusban lehetne kilökésnek is nevezni (“pushover”). Arról van szó, amikor a szavazó kifejezetten egy általa nagyobbik rossznak tartott jelöltet támogat, nemcsak akár a “kisebbik rossz” helyett, hanem akár a kedvence helyett is.

Miért tenni valaki ilyet? Például a hagyományos kétfordulós szavazásban olyankor érhető ez tetten, amikor az első fordulóban valakinek jobban megérné a kedvenc jelöltje helyett egy (gyakran szélsőséges) másik jelöltre szavaznia, hogy inkább az jusson tovább a második fordulóba egy erősebb jelölt helyett. Így a kedvenc jelöltjének könnyíti meg végső soron a győzelmet, azzal, hogy könnyebben legyőzhető ellenfelet segít be neki a második fordulóba.

Van olyan taktikus szavazás is, ami inkább egyes “kompromisszumkereső” rendszerek sajátossága, és kifejezetten ennek a kijátszásáról van szó, “túlzó” szavazat leadásával. Két fajtát sorolok ide, a “kisebbik rossz” ELLEN szavazást (eltemetés?) és az úgynevezett “bullet voting” és társai, amik hasonló taktikák, de az egyik inkább a rangsorolós rendszerekben jellemző, a másik a pontozós módszereknél (beleértve a több X-es szavazást).

A cél az előző taktikához hasonlóan nem a “kisebbik rossz” segítése, hanem általában a kedvenc jelölt esélyeinek növelése, de az eszköz más: a nagyobbik rosszat nem helyezi a szavazó a kedvence fölé, csak a kisebbik rossz fölé. A hangsúly azon van, hogy a kisebbik rosszról a szavazó nem vallja be, hogy az neki a kisebbik rossz, mert akkor a (kompromisszumkereső) rendszer akár a kedvence ellen is őt segítené.

A többgyőzteses rendszereknél felmerülhet az, hogy a szavazó a kedvenc jelöltjét azért nem támogatja, mert az “úgyis nyer”, ellenben helyette a szavazatát hatékonyabban tudja hasznosítani valamelyik másik kedvelt jelölt javára. Ez az ábrán is nagyon hasonló a “kisebbik rossz” taktikához, a különbség (a többgyőzteses helyzeten kívül még) abban fogható meg, hogy a szokásos “kisebbik rossz” esetén a szavazó tudatosított célja is kisebbik rosszat segíteni a kedvenc jelölt kárára, ahelyett választja a szavazó, míg a “potyautas” taktika esetén továbbra is célja, hogy a kedvence is nyerjen, de mellette inkább a “kisebbik jó” javára ad le hatékonyabb szavazatot.