Miniszterelnöki rendszer

Ezek a hibridek talán azért is ritkák, mert elsőre nem tűnik célszerűnek máshova helyezni valakinek a kinevezését és eltávolítását. Pedig egyébként ez egyáltalán nem magától értetődő, sőt, más esetekben kifejezetten gyakori. Gondoljunk csak pl. Magyarországon is a (nem végrehajtó) államfőt, vagy akár a legfőbb ügyészt az Országgyűlés választja, de azok annak nem felelnek, politikai bizalom hiánya miatt nem elmozdíthatók. Annyiban egyébként "logikus", ha a kinevezés és az eltávolítás letéteményese ugyanaz a szerv, hogy akkor nem történhet meg az, hogy az egyik kinevez valakit, a másik meg azonnal eltávolítja csupán nézeteltérés miatt (ekkor már a közös kinevezés, "egyetértési jog", lenne indokolt). Ilyen lenne, ha a parlament eltávolítja a közvetlenül választott miniszterelnököt. Hasonlóan, így elkerülhető, hogy valaki esetleg visszahívhatóság hiányában egyáltalán nem számonkérhető. De másfelől az intézmények függetlensége, a hatalmi ágak elválasztásának elve sokszor pont azt indukálná, hogy kinevezése után ne legyen függő viszonyban az egyik a másikkal. Ez a dilemma alapja a rendszerek tervezésénél.

A fenti rendszerbesorolás alapvetően Shugart 2005-ös cikke szerint készült, de én még annyit hozzátennék, hogy nem csak a félelnöki modell hiányzik (okkal) az ábrából. Hanem az is, hogy a parlamentáris rendszerben, különösen annak archaikusabb formáiban (ami egyesek szerint mérvadóbb, de szerintem szellemiségében kevésbé "tiszta" parlamentarizmus) az államfő (legyen az alkotmányos monarchia vagy közvetlenül vagy közvetetten választott köztársasági elnök) több, mint formális szerepet kap a kormány/miniszterelnök kinevezésében. Ekkor a "tiszta" parlamentarizmus elve gyengül, mert a kinevezést már nem sorolhatjuk a parlamenti többség körébe, de nem is sorolhatjuk a közvetlenül választott miniszterelnöki modell alá. Ezen belül (és kívül) is megkülönböztethetjük a pozitív és negatív parlamentarizmust, és behozhatjuk a konstruktív bizalmatlansági indítványt.

Nem vagyok meggyőzve, hogy bármilyen módon is jó ötlet a közvetlen miniszterelnök választás (=/= közvetlen kormányfő választás), de abban igen, hogy ahogy ez a véleménycikk javasolja, az finoman szólva nem kiforrott ötlet.

Ettől még nem mentes olyan gondolatoktól, amiket igenis érdemes lenne megfontolni.

"A szavazók nagyjából 95 százaléka ugyanis az ország elsőszámú vezetőjére, azaz a miniszterelnökre akar szavazni, de miután ezt közvetlenül nem tudja megtenni, jobb híján leszavaz arra az egyéni képviselőjelöltre és arra a pártlistára, amelyről a bejutott képviselők majd azt a jelöltet szavazzák meg a parlamentben, akit ő akar.

Ez a rendszer pedig egyben az egyéni képviselőséget is kiüresíti, hiszen nem azt várjuk el elsősorban a területi képviselőnktől – ami valójában a dolga lenne –, hogy a választókerület lakosságát képviselje, hanem hogy szavazza meg a miniszterelnököt."

Abban egyetértek, hogy ha valóban szeretnénk, hogy a szavazók őszintén szavazhassanak helyi képviselőkre (ne csak kvázi miniszterelnök-elektorokra), ahhoz lehetőleg tehermentesíteni kellene az egyéni ágat a "kormányválasztástól" avagy "miniszterelnökválasztásról". Ezt akár szolgálhatja egy explicit külön miniszterelnök választás is, de ez se nem szükséges, se nem elégséges feltétel. Buzinkay György javaslata viszont ott a legbajosabb, hogy ugyanazt a rossz vegyes rendszert szánja a másik szavazatnak, ami összemossa az egyéni és a pártszavazatot, ráadásul úgy, hogy mindenféle taktikázásoknak és manipulációnak tenné ki azt.

Hogyan indulnék neki én a fenti problémának?

• Először is, nem kell hozzá közvetlenül választott miniszterelnök, lehet az közvetlenül választott másfajta kormányfő vagy kormány is (pl. elnök). Amíg miniszterelnökről beszélünk, legyen az közvetlenül választva, addig a sorsa valamennyiben függeni fog a képviselőktől.

• Másrészt, ha nem akarjuk, hogy az egyéni szavazatok a miniszterelnökről szóljanak, akkor legyen egy olyan kamara, amely nem választ vagy buktathat miniszterelnököt, lásd a félparlamentáris javaslatom. Ezzel is kompatiblis irány, hogy eltérő időpontban legyen a kettő fajta választás, bár itt szólhatnak érvek ellene is.

• Harmadrészt, legyen az egyéni szavazat az arányos, vagy legalább ösztönözzön a lehető leginkább őszinte szavazásra. Úgyhogy ne egymandátumos kerületek legyenek és ne kétfordulós választás. És lehetőleg ne legyen összekötve, fúzionálva listás szavazattal.

Ha valakit viszont inspirál a közvetlen miniszterelnök választás gondolata, akkor várom az érveket és hogy mi lenne rá a megfelelő modell.

Ez a (közvetlenül választott) miniszterelnöki rendszerről szóló összefoglaló 2026.07.13-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

• Legyen közvetlen miniszterelnök-választás! - Gemist véleménycikk

  • Jegyzetem róla substacken

• Ganghof, S., 2021. Beyond presidentialism and parliamentarism: Democratic design and the separation of powers. Oxford University Press. 

• Shugart, M.S., 2005. Semi-Presidential Systems: Dual Executive And Mixed Authority Patterns. French Politics, 3(3), pp.449-471.  

• Siaroff, A., 2003. Comparative presidencies: The inadequacy of the presidential, semi-presidential and parliamentary distinction. European journal of political research, 42(3), pp.287-312.  

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.