Több X-es szavazás

A több X-es szavazás olyan választási rendszereket jelent, amiben a szavazó egyszerre több jelöltet is támogathat. Az egy X-es (egyfordulós, relatív többségi) szavazással szemben a standard több X-es szavazás támogatottságot próbál mérni, nem pedig azt, hogy hány szavazónak a kedvence egy jelölt.

Ha több X-es szavazásról beszélünk, akkor alapesetben az egygyőzteses, egyfordulós verziójára gondolunk, amiben egy szavazó akármennyi jelöltet támogathat, és egyszerűen a legtöbb támogatást szerző jelölt nyer. Ez angolul approval votingként, azaz "jóváhagyó szavazásként" ismert. A több X-es szavazásnak vannak többgyőzteses (akár arányos), többfordulós vagy akár korlátozott variánsai is. Utóbbi esetben egy szavazó nem támogathat akármennyi jelöltet, ennek végletes verziója az egy X-es szavazás (ami viszont bár definíció szerint nem több X-es). Itt az alapesetről, a korlátlan, egyfordulós, egygyőzteses (tehát "győztes-mindent-visz", azaz "többségi") verziójáról lesz szó.

Valóban lehetséges lenne, hogy a több X-es szavazás utolsó helyről első helyre lendít egy jelöltet? A gyakorlatban ez talán nem lenne jellemző, de a példa mégis egy ilyen esetet mutat. Azért, mert egy olyan helyzetet ábrázol, ahol a Zöld talán a legkonszenzusosabb jelölt az összes közül. Ha a szavazókat egy spektrumon képzeljük el, ahol a Piros és a Sötétkék a hangos szélsőségek és a zöld és világoskék a kisebb közép tábor, a medián szavazó a zöldet választaná.

Több X-es szavazásnál alappal feltételezhetjük, hogy ilyen helyzetben a kék jelöltek támogatóinak többsége egymás jelöltjeire átszavazna. Egy X-es szavazás mellett ez a két jelölt csak megosztaná a szavazatokat és taktikai szavazás nélkül a Piros jelölt könnyen nyerhet. Több X-es szavazás mellett a "kék szavazók" őszintén szavazhatnak mindkét jelöltre, így Világoskék már elérheti Piros szavazatszámát. A Piros szavazóknak viszont, ha nagyon nem szeretnének egy kék győztest, érdekükben áll a Zöld jelöltre is szavazni. Ehhez nem kell feladniuk a saját jelöltjüket és ez továbbra is lehet simán őszinte, nem taktikus szavazás. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Világoskék szavazók egy része a Sötétkék helyett a  Zöld jelöltet érzik magukhoz közelebb állónak. Így kijöhet az eredmény, hogy a kompromisszumosabb jelöltek nyernek a szélsőségekkel szemben, hiába sok szavazónak az utóbbiak a kedvencei.

A példában a preferenciák egyébként ugyanazok, mint a rangsorolós szavazós példáknál, azzal a különbséggel, hogy extra feltételezést igényel, hogy a szavazó hol húzza meg a határt a támogatott és nem támogatott jelöltek között.