A félelnöki (félprezidenciális) rendszer egy olyan köztársasági kormányforma, amelyben a végrehajtó hatalom a kormánynál van, ami politikailag felelős a parlamentnek (törvényhozásnak), azonban annak de facto része az államfő (köztársasági elnök) is. Két fő altípusa a miniszterelnöki-elnöki modell és az elnöki-parlamentáris modell.
A miniszterelnöki-elnöki modellben a miniszterelnököt az elnök nevezi ki, de csak a parlament távolíthatja el (bizalmatlansági indítvánnyal). Ez a negatív parlamentáris rendszer egy variánsaként is értelmezhető, erősebb köztársasági elnöki jogkörrel, amihez általában közvetlen választás (erősebb és önálló demokratikus legitimáció) is tartozik.
Az elnöki-parlamentáris modellben a kormány(fő)t az elnök is bármikor menesztheti. Ez instabilabbá teszi a kormány helyzetét. Franciaország papíron miniszterelnöki-elnöki, de a gyakorlatban az elnök kérésére is le szoktak mondani a kormányfők. A weimari köztársaság alkotmánya elnöki-parlamentáris volt.
Jelentős kérdés a törvényhozási választási rendszer jellege, valamint a pártszerkezet. A félelnöki rendszer mögötti gondolat gyakran az, hogy az erős elnök legyen egy kevésbé pártpolitikai szereplő. Félelnöki rendszerekben (a parlamentáris rendszerekhez képest) gyakrabban kerülnek vezető pozíció külsős szereplők, azonban a rendszer a pártokra is visszahat és azok gyakran sokkal személyközpontúbbak.
Max Weber, Charles de Gaulle, Duverger
A miniszterelnöki-elnöki típusú félprezidenciális modell: a külön demokratikus legitimációval rendelkező elnök komoly szerepet tölt be a kormányalakításban, azonban a kormány(fő) a parlamentnek is felel. Így ez bizonyos értelemben a parlamentáris rendszer egyik variánsa.
A félelnöki rendszerek fő attribútumai:
Köztársasági államforma: míg parlamentáris rendszer lehet hivatalosan monarchikus államformájú országokban, sőt, innen származik, a félprezidenciális rendszer egy köztársaságok esetében használt elnevezés. A monarchikus párja az olyan (fél)alkotmányos monarchia, amelyben az államfő jelentős végrehajtó hatalmi jogosultsággal rendelkezik, de a kormány felelős a parlament felé (is). A félprezidenciális rendszer ennek a köztársasági verziója, dinasztikus uralkodó helyett demokratikusan legitimált államfővel, akit azonban egyfajta "választott király" szereppel is le szokták írni.
A kormány(fő), azaz a miniszterelnök politikailag felelős a törvényhozás (parlament) felé. Így elmozdításához elég a törvényhozó (testület többségének) bizalmatlansága. Ebből következően nincs fix ciklusa, nincsen korlátozva az se, mennyi ideig lehet valaki miniszterelnök. Ha a parlamentben az elnök ellen egyértelmű többség alakul ki, a parlament és a miniszterelnök pozíciója felértékelődik. Ha az elnök arra kényszerül, hogy a parlamenti többség számára elfogadható miniszterelnököt nevezzen ki, az így kialakul helyzetet kohabitációnak nevezik.
Az államfő nem kizárólagos vezetője a végrehajtó hatalomnak, de annak részese vagy egyik feje. Ettől még létezik egy külön kormányfő, a miniszterelnök, akinek a szerepe gyakran másodlagossá válhat az elnök mellett. Az elnököt a parlament nem mozdíthatja el politikai okokból, legfeljebb jogi úton. Az elnök újraválaszthatóságára gyakran vezetnek be korlátozást (term limit).
Az elnök meghatározott esetekben feloszthathatja a törvényhozást, előrehozott választást írhat ki.
Nem nagyon érvényesül a hatalmi ágak (merev) elválasztásának elve. (a végrehajtó hatalom politikailag felelős a törvényhozónak, kivéve az elnököt)
Az elnököt külön választják, általában közvetlenül (de pl. Franciaországban eredetileg nem így volt) és hosszabb ciklusra, mint a parlamentet (pl. hosszú ideig Franciaországban 7 évre választották az elnököt).
A törvényhozó testületet általában parlamentnek nevezik.
Franciaországban, ami a félelnöki rendszer mai “mintaállama”, korábban a weimari köztársaságban (Németország)
Ez a félelnöki (félprezidenciális) kormányformáról szóló összefoglaló 2026.05.20-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:
Shugart, M.S., 2005. Semi-Presidential Systems: Dual Executive And Mixed Authority Patterns. French Politics, 3(3), pp.449-471.
Siaroff, A., 2003. Comparative presidencies: The inadequacy of the presidential, semi-presidential and parliamentary distinction. European journal of political research, 42(3), pp.287-312.
Ganghof, S., 2021. Beyond presidentialism and parliamentarism: Democratic design and the separation of powers. Oxford University Press