Vegyes arányos képviselet

A vegyes arányos képviselet, ahogy a neve is jelzi a vegyes választási rendszerek egyik fő fajtája, de egyben az arányos képviselet egyik fajtájaként is leírható. Mivel a vegyes rendszerek szokásos jelentése az, hogy 'győztes-mindent-visz' ("többségi") és arányos képviseletet kevernek, így a vegyes arányos rendszerben is erről van szó, azonban úgy, hogy a végeredmény lehetőleg teljesen arányos legyen.

Például:

• A választási rendszer egyik ágán (legyen ez egyéni ág) a győztes párt megnyerte a szavazatok 50%-ával az összes mandátumot (100/100).

• A másik (arányos) ágán pedig ugyanúgy a szavazatok 50%-ával pontosan a mandátum 0%-át (!) szerezte meg (0/100).

Miért szerez a vegyes arányos rendszer másik ágán 0 mandátumot egy 50% párt a példában? Azért, mert a szavazatok 50%-át szerezte meg, ami mondjuk 200 mandátumból 100-ra jogosítja arányos rendszerben. Mivel a párt 50%-kal mind a 100 egyéni mandátumot megszerezte, ezzel már el is érte az arányos jussát, így 0 extra (listás) mandátumra jogosult. Vegyes aránytalan árokrendszerben a párt szerezhetne még +50 listás mandátumot, annak ellenére, hogy egyéniben már 50-nel több mandátumot szerzett, mint amennyi arányos lenne. Viszont a vegyes arányos rendszernek része a kompenzáció, ami azt jelenti, hogy figyelembe vesszük, hogy mennyi egyénit szerzett egy párt.

A b) ábra azt mutatja, hogy működne az árokrendszer ilyen egyéni-listás arányok mellett. A 80 listás mandátumot arányosan elosztva a pártok között az összeredmény így 146-32-18-4 lenne, ami láthatóan nagyon aránytalan (a 45%-os párt 73% mandátumot szerez). Ilyesmi eredményt szokott produkálni a magyar választási rendszer is, bár az nem tiszta árokrendszer. 

A c) ábra már a mandátumkompenzációs logikát mutatja. A 80 listás mandátumot úgy osztják ki, hogy figyelembe veszik a már megnyert mandátumokat. A Piros párt 110 egyénit nyer, ami már bőven több, mint a 90 amire jogosult lenne, így ők egyetlen listás mandátumot se kapnak. Nekik így marad a 110 mandátum, a többi pártnak pedig 52-31-7 jut. Közelebb az arányoshoz, de még messze, ugyanis a Piros párt 20 úgynevezett “túlnyúló” mandátuma (110 az arányos 90 helyett) elvett olyan helyeket, amiket így a többi párt nem tud megszerezni. Ha csak 90 egyénit szereztek volna, akkor nem lenne ilyen gond, de mivel túlnyerték magukat, ezért ezek megtartása és 200 összmandátum mellett matematikailag lehetetlen a teljes kompenzáció. (ilyen lett volna a 2014-es magyar választás is egyébként) Ez a fajta rendszer nem feltétlenül érdemli meg a vegyes arányos nevet. Többek között Skóciában és Londonban használják, az Egyesült Királyban ezt additional-member system (“pluszmandátum-rendszer”) néven ismerik, ami legalább nem ígér túl sokat, de nem is nagyon precíz elnevezés.

A d) eredmény az új-zélandi módszeré, amiben felismerik a túlnyúló mandátumok problémáját, hogy ezzel egyes pártok “elvesznek” másoktól mandátumokat. Ezért egyszerűen “visszaadják” a rendszerhez ezeket a helyeket, ennek megfelelően a példában 200 helyett 220 fős lenne a parlament (minden választáson kicsit más lehet). Így a három kisebb párt 60-40-10 mandátumot tud szerezni, ami megegyezik azzal, amit 200 fő mellett (!) arányosan kapnának. De ez még mindig nem arányos. 220 fős testületben ugyanis ők is többre lennének jogosultak, a Piros pedig csak 99-re (ehelyett 45%-kal 50%-ot szerezhet). Bár az új-zélandiak vegyes arányosnak, azaz mixed-member proportionalnak nevezik a rendszerüket, valójában nem teljesen arányos (és nemcsak a küszöb miatt).

Az e) ábra mutatja a teljes kompenzációt vegyes arányos rendszerben. Ehhez nem volt elég hozzáadni a 20 túlnyúló mandátumnak megfelelő plusz listás mandátumokat, hanem még 23, azaz összesen 43 pluszmandátum kellett hozzá az eredeti 80 listáson felül. A 243 a legkisebb olyan országos mandátumszám, aminél ezen a választáson senkinek nem marad túlnyúló mandátuma (legalábbis a D’Hondt módszer szerint), így a legnagyobb párt sincs túlreprezentálva. A 2025-ös választás előtt még a német Bundestag rendszere ezen az elven működött, ezért ahogy csökkent a hagyományos nagy pártok szavazataránya, úgy nőtt a parlament létszáma. Bár ott ezt “megszemélyesített arányos” rendszernek nevezték, valójában ez az igazi vegyes arányos eredmény.

Térjünk vissza röviden az a) eredményre. Ez az arányos eredmény elérhető úgy is, ha nem hozzáadunk mandátumokat az alulreprezentált pártok számára, hanem elveszünk a túlreprezentált párttól. Ez történik az új német rendszerben, a Bundestag létszámát maximálták. Ez azt jelenti, hogy amely párt egyéniben “túlnyeri” magát, tőlük leggyengébb eredményekkel “nyerő” egyéni mandátumokat elveszik, pontosabban, oda sem adják. Ilyen értelemben ez a rendszer már nem vegyes, mert nincs teljes győztes-mindent-visz (“többségi”) komponens. Az ilyen rendszert nevezhetjük egyfajta “lokalizált”, illetve “megszemélyesített” arányosnak.