Kormányformák

Mivel időnként felmerül a téma, érdemes tisztázni, hogy mit (nem) jelent az elnöki (prezidenciális) kormányforma.

Az elnöki rendszer elsősorban azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalomnak a törvényhozótól független demokratikus legitimációja van. Nem arról van szó, hogy “erős elnök van” vagy gyenge.

Az elnöki rendszer fő attribútumai:

• Köztársasági államforma (míg parlamentáris rendszer lehet hivatalosan monarchia államformájú országokban, sőt, innen származik, prezidenciális rendszer csak köztársaságokban alakult ki)

• Az államfő és a kormányfő (végrehajtó hatalom feje) személye ugyanaz

• A kormány(fő) politikailag nem felelős a törvényhozó felé. Így csak jogi (impeachment) eljárás keretében mozdítható el, nem elég törvényhozó bizalmatlansága. (talán ez a legfontosabb eleme a modellnek) Ebből következően a mandátumát fix időre szólónak tekintjük.

• Az előbbinek megfelelően domináns a (törvényhozó és végrehajtói) hatalmi ágak (merev) elválasztásának elve. (vö: parlamentarizmusban végrehajtó inkább alárendelt a törvényhozónak, nem 3 egyenlő hatalmi ág egyike)

• Az elnököt közvetlenül választják (kivétel pl. Egyesült Államok, ahol elektori kollégium van, de itt is főszabály a külön demokratikus legitimáció)

• Nincsen miniszterelnök (van kivétel, de ez azt jelenti, hogy névlegesen van szó miniszterelnökről, inkább félrevezető a neve a hivatalnak, így pusztán az elnevezés létezésétől még nem lesz elnöki helyett félelnöki a rendszer)

• A törvényhozót parlament helyett általában kongresszusnak hívják

• Az olyan rendszer, amiben az elnök az államfő és kormányfő is egyben, de a parlament választja és annak felel (Dél-Afrikai Köztársaság, Nauru stb.). Az ilyen rendszer egyértelműen parlamentáris típusú, csak éppen az elnök és a miniszterelnök pozíciója ötvözve van.

• Gyakori tévhit, hogy Franciaország kormányformája elnöki rendszer lenne. A francia típusú félelnöki rendszer a “miniszterelnöki–elnöki” néven is ismert modell tankönyvi példája, amely alapvetően a parlamentáris kormányforma egy módosított formája. Ahogy a parlamentáris modellben, itt is a kormány (a végrehajtó hatalom legfőbb szerve) a Nemzetgyűlésnek (a törvényhozás alsóházának) felelős, az elnök felé politikai felelősséggel nem tartozik. A kormányt így a bizalom megvonásával a Nemzetgyűlés menesztheti, a köztársasági elnök nem. A miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalom feje (a parlamentáris rendszerekhez hasonlóan) a köztársasági elnök, az államfő nevezi ki azonban nem menesztheti. A kormány üléseit a köztársasági elnök vezeti, és amennyiben pártjának abszolút többsége van a Nemzetgyűlésben, akkor az államfőnek jelentős szerepe van a kormányzásban. (Ekkor de facto ahhoz hasonló a kormányzat, mint az a szokatlan típusú parlamentáris rendszer, ahol az államfő egyben kormányfő is, pl. Dél-Afrikában.) Amikor viszont a köztársasági elnök pártja kisebbségben van a törvényhozásban (cohabitation), akkor az elnöktől a miniszterelnök és a parlament felé tolódnak el az erőviszonyok, azaz egy szokásosabb parlamentáris dinamikáról van szó. A választások időzítésének jelentősége van abban, hogy melyik helyzet mikor és hogyan állhat elő.

• Az olyan országokban, ahol diktatúra van, nem érdemes (demokratikus) kormányformákról beszélni. Ugyanis ilyen esetekben papíron lehet egy demokratikus kormányforma, de a valóság ettől lényegesen elválik, így nem érdemes összekeverni se az elnöki, se a parlamentáris, se más rendszerekkel ezeket az országokat.

• Az Egyesült Államokban, ami az elnöki rendszer “mintaállama”

• A legtöbb közép- és dél-amerikai állam szintén elnöki rendszerben működik

• Dél-Koreában

• Az Európai Unióban egyedül Ciprus használ elnöki modellt.

hamarosan

Ez biztosan magyarázatra szorul, mert sajnos nem eléggé ismert. A félparlamentáris kormányforma egy olyan struktúra, amiben a parlamentnek csak az egyik háza (vagy akár egy bizottsága) felé tartozik politikai felelősséggel a kormány (a végrehajtó ág), de a másik ház is teljes jogú törvényhozó. Mire jó ez? Arra, hogy a klasszikus parlamentarizmussal szemben, amiben vagy mindkét ház felé, vagy csak a jóval erősebb felé felelős a kormány, sokkal jobban megvalósul a hatalmi ágak szétválasztása.

Erről mindenképp írok majd részletesebben, mert véleményem szerint ez talán a legideálisabb kormányformák egyike. A parlamentarizmussal a legfőbb probléma a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya, ami aránytalan választási rendszerrel kombinálva végzetes lehet, a hatalommegosztás teljesen elveszhet. Az elnöki rendszerben az egyik legjobb dolog a hatalmi ágak rendes elválasztása, de sajnos a klasszikus modellje hajlamos egy személybe koncentrálni az egész végrehajtó hatalmat. Ráadásul ezt visszahívás lehetősége nélkül, csak olyan sebtapasz-szintű kiegészítésekkel, mint a ciklus limitek. A félparlamentáris rendszer (szemben a talán az elnökinél is problémásabb félelnöki rendszerekkel) viszont biztosítja, hogy legalább a törvényhozás fele (és annak választása) nem arról szól, hogy ki legyen a miniszterelnök, így tényleges ellensúly lehet. Így a félparlamentáris modellben adja magát, hogy ha az alsóház (a kormány háza) aránytalan is (a kormány “stabilitásának” nagy híveinek kiengesztelésére), egy törvényhozásban egyenrangú felsőházban az arányos képviselet nem probléma, hiszen ez a ház nem buktathatja meg a kormányt, tisztán ‘co-legislator’.

A félparlamentáris rendszer az ideáltípusához közelítően kevés helyen létezik, sajnos történelmileg inkább véletlenszerű, mint szabályszerű volt a kialakulása (szemben a parlamentáris és elnöki rendszerekkel, amik “szerencsétlenül egyszerűek”), de Japán és Ausztrália környékén érdemes ezt keresni. És esetleg tanulni belőlük, úgyhogy majd én is írok róla bővebben.