Kormányformák

Mivel időnként felmerül a téma, érdemes tisztázni, hogy mit (nem) jelent az elnöki (prezidenciális) kormányforma.

Az elnöki rendszer elsősorban azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalomnak a törvényhozótól független demokratikus legitimációja van. Nem arról van szó, hogy “erős elnök" van vagy "gyenge elnök".

Az elnöki rendszer fő attribútumai:

• Köztársasági államforma: míg parlamentáris rendszer lehet hivatalosan monarchikus államformájú országokban, sőt, innen származik, prezidenciális rendszer csak köztársaságokban alakult ki.

• A kormány(fő) politikailag nem felelős a törvényhozó felé. Így csak jogi (impeachment) eljárás keretében mozdítható el, nem elég törvényhozó bizalmatlansága. (talán ez a legfontosabb eleme a modellnek) Ebből következően a mandátumát fix időre szólónak tekintjük.

• Az elnök nem oszthathatja fel a törvényhozást.

• Az államfő és a kormányfő (végrehajtó hatalom feje) személye ugyanaz. (Köztársaságokban és monarchiákban is szóba jöhetne egy közvetlenül választott kormányfő, aki nem államfő és nem felelős se az államfőnek, de ilyen nem alakult ki).

• Az előbbinek megfelelően domináns a (törvényhozó és végrehajtói) hatalmi ágak (merev) elválasztásának elve. (vö: parlamentarizmusban végrehajtó inkább alárendelt a törvényhozónak, nem 3 egyenlő hatalmi ág egyike)

• Az elnököt külön választják, általában közvetlenül (kivétel pl. az Egyesült Államok, ahol elektori kollégium van, de itt is főszabály a külön demokratikus legitimáció). A választás lehet azonban törvényhozási választással nemcsak egyidőben, de egyes helyeken a szavazatok is össze vannak kötve. Ez feszegeti a határokat, de más tulajdonságok alapján az ilyen rendszert még prezidencálisnak szokás tekinteni.

• Általában nincsen miniszterelnök (ezalól van kivétel, de ez azt jelenti, hogy névlegesen van szó miniszterelnökről, inkább félrevezető a neve a hivatalnak, így pusztán az elnevezés létezésétől még nem lesz elnöki helyett félelnöki a rendszer).

• A törvényhozót parlament helyett általában kongresszusnak hívják.

• Az olyan rendszer, amiben az elnök az államfő és kormányfő is egyben, de a parlament választja és annak felel (Dél-Afrikai Köztársaság, Nauru stb.). Az ilyen rendszer egyértelműen parlamentáris típusú, csak éppen az elnök és a miniszterelnök pozíciója ötvözve van.

• Gyakori tévhit, hogy Franciaország kormányformája elnöki rendszer lenne. A francia típusú félelnöki rendszer a “miniszterelnöki–elnöki” néven is ismert modell tankönyvi példája, amely alapvetően a parlamentáris kormányforma egy módosított formája. Ahogy a parlamentáris modellben, itt is a kormány (a végrehajtó hatalom legfőbb szerve) a Nemzetgyűlésnek (a törvényhozás alsóházának) felelős, az elnök felé politikai felelősséggel nem tartozik. A kormányt így a bizalom megvonásával a Nemzetgyűlés menesztheti, a köztársasági elnök nem. A miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalom feje (a parlamentáris rendszerekhez hasonlóan) a köztársasági elnök, az államfő nevezi ki azonban nem menesztheti. A kormány üléseit a köztársasági elnök vezeti, és amennyiben pártjának abszolút többsége van a Nemzetgyűlésben, akkor az államfőnek jelentős szerepe van a kormányzásban. (Ekkor de facto ahhoz hasonló a kormányzat, mint az a szokatlan típusú parlamentáris rendszer, ahol az államfő egyben kormányfő is, pl. Dél-Afrikában.) Amikor viszont a köztársasági elnök pártja kisebbségben van a törvényhozásban (cohabitation), akkor az elnöktől a miniszterelnök és a parlament felé tolódnak el az erőviszonyok, azaz egy szokásosabb parlamentáris dinamikáról van szó. A választások időzítésének jelentősége van abban, hogy melyik helyzet mikor és hogyan állhat elő.

• Az olyan országokban, ahol diktatúra van, nem érdemes (demokratikus) kormányformákról beszélni. Ugyanis ilyen esetekben papíron lehet egy demokratikus kormányforma, de a valóság ettől lényegesen elválik, így nem érdemes összekeverni se az elnöki, se a parlamentáris, se más rendszerekkel ezeket az országokat.

• Az Egyesült Államokban, ami az elnöki rendszer “mintaállama”

• A legtöbb közép- és dél-amerikai állam szintén elnöki rendszerben működik

• Dél-Koreában

• Az Európai Unióban egyedül Ciprus használ elnöki modellt.

hamarosan

Ez biztosan magyarázatra szorul, mert sajnos nem eléggé ismert. A félparlamentáris kormányforma egy olyan struktúra, amiben a parlamentnek csak az egyik háza (vagy akár egy bizottsága) felé tartozik politikai felelősséggel a kormány (a végrehajtó ág), de a másik ház is teljes jogú törvényhozó. Mire jó ez? Arra, hogy a klasszikus parlamentarizmussal szemben, amiben vagy mindkét ház felé, vagy csak a jóval erősebb felé felelős a kormány, sokkal jobban megvalósul a hatalmi ágak szétválasztása.

Erről mindenképp írok majd részletesebben, mert véleményem szerint ez talán a legideálisabb kormányformák egyike. A parlamentarizmussal a legfőbb probléma a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya, ami aránytalan választási rendszerrel kombinálva végzetes lehet, a hatalommegosztás teljesen elveszhet. Az elnöki rendszerben az egyik legjobb dolog a hatalmi ágak rendes elválasztása, de sajnos a klasszikus modellje hajlamos egy személybe koncentrálni az egész végrehajtó hatalmat. Ráadásul ezt visszahívás lehetősége nélkül, csak olyan sebtapasz-szintű kiegészítésekkel, mint a ciklus limitek. A félparlamentáris rendszer (szemben a talán az elnökinél is problémásabb félelnöki rendszerekkel) viszont biztosítja, hogy legalább a törvényhozás fele (és annak választása) nem arról szól, hogy ki legyen a miniszterelnök, így tényleges ellensúly lehet. Így a félparlamentáris modellben adja magát, hogy ha az alsóház (a kormány háza) aránytalan is (a kormány “stabilitásának” nagy híveinek kiengesztelésére), egy törvényhozásban egyenrangú felsőházban az arányos képviselet nem probléma, hiszen ez a ház nem buktathatja meg a kormányt, tisztán ‘co-legislator’.

A félparlamentáris rendszer az ideáltípusához közelítően kevés helyen létezik, sajnos történelmileg inkább véletlenszerű, mint szabályszerű volt a kialakulása (szemben a parlamentáris és elnöki rendszerekkel, amik “szerencsétlenül egyszerűek”), de Japán és Ausztrália környékén érdemes ezt keresni. És esetleg tanulni belőlük, úgyhogy majd én is írok róla bővebben.

Ezek a hibridek talán azért is ritkák, mert elsőre nem tűnik célszerűnek máshova helyezni valakinek a kinevezését és eltávolítását. Pedig egyébként ez egyáltalán nem magától értetődő, sőt, más esetekben kifejezetten gyakori. Gondoljunk csak pl. Magyarországon is a (nem végrehajtó) államfőt, vagy akár a legfőbb ügyészt az Országgyűlés választja, de azok annak nem felelnek, politikai bizalom hiánya miatt nem elmozdíthatók. Annyiban egyébként "logikus", ha a kinevezés és az eltávolítás letéteményese ugyanaz a szerv, hogy akkor nem történhet meg az, hogy az egyik kinevez valakit, a másik meg azonnal eltávolítja csupán nézeteltérés miatt (ekkor már a közös kinevezés, "egyetértési jog", lenne indokolt). Ilyen lenne, ha a parlament eltávolítja a közvetlenül választott miniszterelnököt. Hasonlóan, így elkerülhető, hogy valaki esetleg visszahívhatóság hiányában egyáltalán nem számonkérhető. De másfelől az intézmények függetlensége, a hatalmi ágak elválasztásának elve sokszor pont azt indukálná, hogy kinevezése után ne legyen függő viszonyban az egyik a másikkal. Ez a dilemma alapja a rendszerek tervezésénél.

A fenti rendszerbesorolás alapvetően Shugart 2005-ös cikke szerint készült, de én még annyit hozzátennék, hogy nem csak a félelnöki modell hiányzik (okkal) az ábrából. Hanem az is, hogy a parlamentáris rendszerben, különösen annak archaikusabb formáiban (ami egyesek szerint mérvadóbb, de szerintem szellemiségében kevésbé "tiszta" parlamentarizmus) az államfő (legyen az alkotmányos monarchia vagy közvetlenül vagy közvetetten választott köztársasági elnök) több, mint formális szerepet kap a kormány/miniszterelnök kinevezésében. Ekkor a "tiszta" parlamentarizmus elve gyengül, mert a kinevezést már nem sorolhatjuk a parlamenti többség körébe, de nem is sorolhatjuk a közvetlenül választott miniszterelnöki modell alá. Ezen belül (és kívül) is megkülönböztethetjük a pozitív és negatív parlamentarizmust, és behozhatjuk a konstruktív bizalmatlansági indítványt.

Ez a kormányformáról szóló összefoglaló 2026.03.12-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

• Duverger, M., 1980. A new political system model: Semi-presidential government. European Journal of Political Research, 8(2), pp.165-187.  

• Ganghof, S., 2021. Beyond presidentialism and parliamentarism: Democratic design and the separation of powers. Oxford University Press. 

• Shugart, M.S., 2005. Semi-Presidential Systems: Dual Executive And Mixed Authority Patterns. French Politics, 3(3), pp.449-471.  

• Siaroff, A., 2003. Comparative presidencies: The inadequacy of the presidential, semi-presidential and parliamentary distinction. European journal of political research, 42(3), pp.287-312.  

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.