Embedded Files
Az elnöki rendszer (prezidenciális vagy kongresszusi rendszer) elsősorban azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalomnak a törvényhozótól független demokratikus legitimációja van. Nem arról van szó, hogy “erős elnök" van vagy "gyenge elnök".
Az elnöki rendszer fő attribútumai:
Köztársasági államforma: míg parlamentáris rendszer lehet hivatalosan monarchikus államformájú országokban, sőt, innen származik, prezidenciális rendszer csak köztársaságokban alakult ki.
A kormány(fő) politikailag nem felelős a törvényhozó felé. Így csak jogi (impeachment) eljárás keretében mozdítható el, nem elég törvényhozó bizalmatlansága. (talán ez a legfontosabb eleme a modellnek) Ebből következően a mandátumát fix időre szólónak tekintjük.
Az elnök nem oszthathatja fel a törvényhozást.
Az államfő és a kormányfő (végrehajtó hatalom feje) személye ugyanaz. (Köztársaságokban és monarchiákban is szóba jöhetne egy közvetlenül választott kormányfő, aki nem államfő és nem felelős se az államfőnek, de ilyen nem alakult ki).
Az előbbinek megfelelően domináns a (törvényhozó és végrehajtói) hatalmi ágak (merev) elválasztásának elve. (vö: parlamentarizmusban végrehajtó inkább alárendelt a törvényhozónak, nem 3 egyenlő hatalmi ág egyike)
Az elnököt külön választják, általában közvetlenül (kivétel pl. az Egyesült Államok, ahol elektori kollégium van, de itt is főszabály a külön demokratikus legitimáció). A választás lehet azonban törvényhozási választással nemcsak egyidőben, de egyes helyeken a szavazatok is össze vannak kötve. Ez feszegeti a határokat, de más tulajdonságok alapján az ilyen rendszert még prezidencálisnak szokás tekinteni.
Általában nincsen miniszterelnök (ezalól van kivétel, de ez azt jelenti, hogy névlegesen van szó miniszterelnökről, inkább félrevezető a neve a hivatalnak, így pusztán az elnevezés létezésétől még nem lesz elnöki helyett félelnöki a rendszer).
A törvényhozót parlament helyett általában kongresszusnak hívják.
A prezidenciális modell fő értéke a hatalmi ágak szétválasztása, mivel itt a végrehajtó hatalmi ág nincs politikailag alárendelve a törvényhozónak. Ennek archetípusa az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya által lefektetett struktúra, amiben a három egyenlő hatalmi ág egymást fékek és ellensúlyok rendszerében ellenőrzi. A végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágaknak külön-külön van demokratikus legitimitása (sőt, sokszor a bíróságinak is). Ugyan történelmileg ezt sok országban átvették mintaként, fontos, hogy észrevegyük: elvi szinten nem kell, hogy a hatalmi ágak szétválasztása pont ilyen prezidenciális modellt követeljen meg. El tudnánk képzelni például olyan modellt is, amiben a parlamentáris rendszerekre jellemzően létezik egy külön, nem végrehajtó államfő (köztársasági elnök vagy alkotmányos monarcha), valamint egy külön, közvetlenül választott kormány(fő) a végrehajtó hatalom élén. A világban elterjedt prezidenciális modell fő hátrányaként azonosíthatjuk viszont a végrehajtói perszonalizmust (Ganghof). A prezidenciális modell a végrehajtói hatalmat az elnöki hivatalnál koncentrálja, úgy, hogy az elnök még papíron sem felel senkinek (általában a nép sem tudja választással a ciklusa vége előtt visszahívni). A végrehajtó ág (ami még az államfői pozíciót is magába foglalja) ilyenfajta megszemélyesítése és hatalomkoncentrációja számos alkalommal veszélyesnek mutatkozott a történelem során.
Prezidenciális modell: kétcsatornás demokratikus legitimáció, hatalmi ágak szétválasztása. A törvényhozó nem választja és nem buktathatja meg a kormányt, a végrehajtó hatalom élén az elnök áll (“serves at the pleasure of the president”).
Nem elnöki kormányforma:
Nem elnöki kormányforma:
Az olyan rendszer, amiben az elnök az államfő és kormányfő is egyben, de a parlament választja és annak felel (Dél-Afrikai Köztársaság, Nauru stb.). Az ilyen rendszer egyértelműen parlamentáris típusú, csak éppen az elnök és a miniszterelnök pozíciója ötvözve van.
Gyakori tévhit, hogy Franciaország kormányformája elnöki rendszer lenne. A francia típusú félelnöki rendszer a “miniszterelnöki–elnöki” néven is ismert modell tankönyvi példája, amely alapvetően a parlamentáris kormányforma egy módosított formája. Ahogy a parlamentáris modellben, itt is a kormány (a végrehajtó hatalom legfőbb szerve) a Nemzetgyűlésnek (a törvényhozás alsóházának) felelős, az elnök felé politikai felelősséggel nem tartozik. A kormányt így a bizalom megvonásával a Nemzetgyűlés menesztheti, a köztársasági elnök nem. A miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalom feje (a parlamentáris rendszerekhez hasonlóan) a köztársasági elnök, az államfő nevezi ki azonban nem menesztheti. A kormány üléseit a köztársasági elnök vezeti, és amennyiben pártjának abszolút többsége van a Nemzetgyűlésben, akkor az államfőnek jelentős szerepe van a kormányzásban. (Ekkor de facto ahhoz hasonló a kormányzat, mint az a szokatlan típusú parlamentáris rendszer, ahol az államfő egyben kormányfő is, pl. Dél-Afrikában.) Amikor viszont a köztársasági elnök pártja kisebbségben van a törvényhozásban (cohabitation), akkor az elnöktől a miniszterelnök és a parlament felé tolódnak el az erőviszonyok, azaz egy szokásosabb parlamentáris dinamikáról van szó. A választások időzítésének jelentősége van abban, hogy melyik helyzet mikor és hogyan állhat elő.
Az olyan országokban, ahol diktatúra van, nem érdemes (demokratikus) kormányformákról beszélni. Ugyanis ilyen esetekben papíron lehet egy demokratikus kormányforma, de a valóság ettől lényegesen elválik, így nem érdemes összekeverni se az elnöki, se a parlamentáris, se más rendszerekkel ezeket az országokat.
Hol van elnöki rendszer?
Hol van elnöki rendszer?
Az Egyesült Államokban, ami az elnöki rendszer “mintaállama”
A legtöbb közép- és dél-amerikai állam szintén elnöki rendszerben működik
Dél-Koreában
Az Európai Unióban egyedül Ciprus használ elnöki modellt.
Megjegyzések
Megjegyzések
Ez az elnöki (prezidenciális) kormányformáról szóló összefoglaló 2026.03.12-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:
Ganghof, S., 2021. Beyond presidentialism and parliamentarism: Democratic design and the separation of powers. Oxford University Press.
Mainwaring, S. and Shugart, M.S., 1997. Juan Linz, presidentialism, and democracy: a critical appraisal. Comparative politics, pp.449-471.
Shugart, M.S., 2005. Semi-Presidential Systems: Dual Executive And Mixed Authority Patterns. French Politics, 3(3), pp.449-471.
Siaroff, A., 2003. Comparative presidencies: The inadequacy of the presidential, semi-presidential and parliamentary distinction. European journal of political research, 42(3), pp.287-312.
Google Sites
Report abuse