Szószólók határon túli magyar állampolgároknak

A szószólók nem a képviselőkkel egyenrangú, rendes tagjai az Országgyűlésnek és elég kevés szó esik róluk. Jelenleg a 13 nemzetiségnek van szószólója, akiket elvileg az országgyűlési választáson választanak. Azonban ez nem valódi választás, mindössze arról van szó, hogy a képviselői mandátumot nem szerző nemzetiségi listákon első helyen álló személyek lesznek szószólók. A nemzetiségi listás szavazás nem választás, mivel valójában csak egyetlen zárt listára lehet szavazni, amit csak az országos nemzetiségi önkormányzat állíthat. Természetesen ez vállalhatatlan és reformra szorul (az EJEB szerint is jogsértő), amiről majd külön írok, addig is nyilvánvalóan ez nem lehet modellje a határon túli szószólók választásának. A szószólók intézménye azonban önmagában nem elvetendő, mivel ha nem is teljes, de valamilyen képviseletet lehet vele biztosítani. A szószólók ugyan nem rendelkeznek szavazati joggal az Országgyűlésben, a parlamenti bizottságuk munkájában igen. A hangsúly itt a deliberációkban való részvételen lenne, hogy a határon túli magyar állampolgárok hangja megjelenhessen a törvényhozásban. Ha viszont már szavazati joguk lenne a törvényalkotásban, határozathozatalban, akkor már képviselőkről kellene beszélnünk. A következő részben majd írok arról a lehetőségről is, hogy nem teljesen egyenrangú, hanem speciális jogállású képviselők legyenek szószólók helyett.

Hogyan válasszuk meg szószólókat? Az egyik lehetőség, hogy a külhoni parlament delegálja őket, ebben az esetben semmiképp se történjen a választás színlelése, mint most a nemzetiségi szószólóknál. Egy másik lehetőség a közvetlen választás, itt két fő variációt tudok elképzelni. Az elsőben az országgyűlési választással együtt történne a választás, a másikban külön. Ha a választás az országgyűlési választással együtt történik, akkor sokkal inkább pártpolitikai jellege lenne a választásnak. Ebben az esetben a szószólókat véleményem szerint érdemes lenne nyílt listás rendszerben választani. Érdemes lenne egyszerre 10 szószólót választani, arányos módszerrel. Remélhetőleg szóba se kerülne a blokkszavazás, mert akkor biztosan a győztes párt/koalíció minden szószóli helyet vinne. Alternatívaként, tekintettel a funkciójukra (lévén nem szavazó tagok), az egyetlen nem átvihető szavazat is elfogadható és rendkívül egyszerű megoldás lenne a 10 szószóló választására. Ebben az esetben mindenki egyéni jelölt lenne, és akár a listás arányos rendszernél is nagyobb diverzitás is elérhető lenne.

Ha szeretnénk valamennyire de-pártpolitizálni az intézményt, lehetne a szószólókat az országgyűlési választástól eltérő időpontban választani, például mindig 2 évvel az előző után. Ebben az esetben inkább érdemes megfontolni 2-3 kerület kialakítását, aminek mindegyikében több szószóló lenne választható, például egyetlen nem átvihető szavazattal, vagy rangsorolós arányos egyetlen átvihető szavazattal (STV). Ez utóbbit már javasolta 2017-ben a Közös Ország Mozgalom és 5 ellenzéki parlamenti párt két határon túli képviselő választására. Végül, ha a külhoni parlament választaná a szószólókat (én ezt csak akkor javasolnám, ha a külhoni parlamentet magát közvetlenül választják), akkor biztosítani kellene, hogy az mindig különböző területekről, különböző politikai oldalról érkező szószólókat delegál, azaz nem csak a többség hangja jelenik meg az Országgyűlésben.

Ez az oldal a weboldal szerzőjének a magyar választási rendszerrel kapcsolatos javaslatait tartalmazza, annak 2026.04.26-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz:

• Tóka Gábor: Hogyan alakítsunk ki nemzeti konszenzust a határon túli magyarok országgyűlési képviseletéről? - (Vox populi választási kalauz -  444.hu, 2024)

• Csóka Endre, Tóka Gábor: Egy jobb (elő)választási rendszer minőségibb politikát is hozhatna (Telex) 

• A hatályos törvény az országgyűlési képviselők választásáról a 2011-es, amit azóta többször módosítottak.

  • a korábbi törvény

Bármilyen észrevétel, kritika jöhet.