Kanada

A kanadai szövetségi parlamenti (alsóházi) választási rendszer a britektől örökölt, tiszta (egyfordulós, egy X-es) relatív többségi szavazás egymandátumos kerületekben. A taktikai szavazás jelentősége így nagyon magas.

2025

A rendszer most “véletlenül” egy egészen arányos eredményt adott, különösen a két nagy tömb szempontjából, még ha a Liberálisok egy kicsit túl is nyerték magukat az NDP-hez képest. Az ábrán is látszik, hogy Kanadában 1957 óta nem volt ilyen arányos eredmény, de ez nem volt valójában véletlen. Majdnem ugyanilyen rég nem volt ennyire kétpárti a verseny, ahogy a másik vonal mutatja. Ez a kettő bár nem mindig mozog tökéletesen együtt (mikro szinten történnek dolgok, amiket makro szinten nem feltétlenül ábrázol jól egyetlen szám), de általában korrelál egymással: Minél kevesebb a választáson induló pártok “effektív” száma, annál kevésbé aránytalan az eredmény.

A legutolsó választás 2000 óta bizonyos értelemben a ”leg-többpártibb” volt, és ettől nem függetlenül a legaránytalabb eredményű is. Most viszont mindkét mutató beesett (talán ez sem független az előzményektől...), és az aránytalanság az 5-ös Gallagher index környékén már egy kb. arányosnak is elfogadható eredményt jelent (a grafikon területén alsó ötödében, az arányos zónában láthatóan csak egy másik választás szerepel). A Konzervatívok és a regionális Bloc Québécois majdnem tökéletesen a szavazataik arányában vannak reprezentálva, ellenben az NDP kicsit alulképviselt. Természetesen ez az eredmény nagyrészt annak köszönhető, hogy a Liberálisok az elmúlt hetekben visszaszerezték erejüket, de annak is, hogy az utolsó trendek már ellenük korrigáltak. Elmaradt a jó ideje vált Konzervatív földcsuszamlás, de a pár napja várt Liberális dominancia is.

Hogy is mondta Churchill az FPTP-ról? (FPTP= first-past-the-post)

“fluke representation, freak representation, capricious representation” - most ebből legalább kettő a meglepő arányosságban köszönt vissza: a kivétel, ami erősíti a szabályt.