Japán unitáris alkotmányos (parlamentáris) monarchia, országos szinten a parlament (nemzeti diéta, országgyűlés) két házát, a képviselőházat (alsóház) és a tanácsosok házát (felsőház) közvetlenül választják.
Az általános parlamenti választások során csak képviselőházat (de annak egészét) választják meg, ez alapesetben 4 évente történik. A tanácsosok házának tagjait ezzel szemben 6 évre választják, de 3 évente tartanak választásokat, ugyanis egyszerre a felsőházi mandátumok felére írják ki a választást. Az alsóházi és a felsőházi ciklusok nincsenek szinkronban, a kettő választás alapesetben soha nem esne egybe, ez csak olyan kivételes helyzetben történt eddig meg, amikor az alsóházi előrehozott választást pont a felsőházi választás idejére írnák ki.
A választáson részvétel nem kötelező, a választójog alsó korhatára pedig 2016 óta 18 év (20 helyett).
A képviselőház tagjait (összesen: 465 képviselő) árokrendszerben választják: 289 képviselőt egyfordulós, egy X-es relatív többségi szavazással egymandátumos körzetekben, 176 képviselőt pedig többmandátumos körzetekben arányos képviseleti rendszerben. Ez a rendszer így "vegyes többségi" (vegyes aránytalan) képviseletet nyújt, a magyarországi rendszerhez hasonlóan az egyéni kerületek dominánsak az eredmény szempontjából.
Az egyéni jelöltek szerepelhetnek pártlistán is. Mivel a csak pártlistákon szereplő jelöltekre nem lehet közvetlenül szavazni, ilyen szempontból a rendszer inkább zárt listás, de nem teljesen: valamennyi szerepe van ugyanis az egyéniben is induló jelöltek elért eredményének, ami alapján előlrébb kerülhetnek a listán, vagy akár ki is eshetnek a listáról - hasonló elv érvényesült(t) egyes német tartományok "best losers" típusú vegyes arányos rendszereiben.
A 248 tagú Tanácsosok Házának felére írnak ki választást 3 évente így egyszerre (alapesetben) 124 mandátumról döntenek. Ebből 50 mandátumot országos listáról osztanak ki, D'Hondt módszerrel (küszöb nélkül), 74-et pedig többmandátumos egyéni kerületekben egyetlen nem átvihető szavazati rendszerben. A két ág egymásra nem hat, így itt is árokrendszerről van szó.
Az egyetlen nem átvihető szavazati rendszer azt jelenti, hogy egy többmandátumos körzetben a szavazó (az egyfordulós, egymandátumos, egy X-es relatív többségi szavazáshoz hasonlóan) egy jelölt neve mellett X-elhet, és a legtöbb szavazatot szerző jelöltek nyernek. Bár ez látszólag egy "többségi" rendszer (relatív többségi szabályt látunk), valójában, pont, hogy nem az: "többségi" (győztes-mindent-visz típusú) akkor lenne, ha annyi jelöltre lehetne szavazni, ahány győztes lehet az adott kerületben. Egyetlen X esetén viszont ez egy félarányos rendszer, sőt tökéletesen alkalmazott taktikák mellett a pártok mandátumszáma ekvivalens lenne a D'Hondt módszerben szerezhető mandátumaikkal. Ilyen szempontból a japán rendszer egészen elegánsnak tűnhet: (listás) D'Hondt módszer az országos szinten + d'hondt-szerű egyéni szavazás helyi kerületekben.
Két szépséghibája van azonban a rendszernek:
Az egyéni kerületek nagyjából megfelelnek a közigazgatási prefektúráknak, így 45 választókerület van, viszont, ahogy fentebb is írtam, alapvetően csak 74 egyéni mandátumot lehet elnyerni minden választáson, és a választást az egész országban tartják (ellenben pl. az Egyesült Államok szenátusi választásaival). Így nem nehéz kimatekozni, hogy mindenképp lesz néhány egymandátumos körzet. Elég sok ilyen van és csak pár többmandátumos (pl. Tokió egy választáson 7 felsőházi tagot választ), így a választás egyéni ágon sok helyen tényleg egyfordulós (egymandátumos) egy X-es szavazásra egyszerűsödik, ahol a győztes mindent visz. Ezzel gyakorlatilag egy olyan egyenlőtlenség is felmerül, hogy egyes körzetekben a győztes párt mindenképpen jelentősen felülreprezentált (egymandátumos, de valószínűleg a 3 mandátumos körzetekben is), míg más körzetek arányosabbak, vagy kifejezetten a második legnagyobb pártnak kedvez (pl. nagy eséllyel a kétmandátumos körzetek ilyenek).
A másik probléma, hogy kicsi mozgástér arra, hogy az egy képviselőre jutó választópolgárok számát ki lehessen egyenlíteni, így óriási a malapportionment (választókerületi egyenlőtlenség) a választáson (ez egyébként az alsóházi választásokon is így van, de erről majd máskor)
A rendszer azonban még mindig arányosabb, mint a "hagyományosabb" vegyes többségi rendszer, amit az alsóházi választásokra használnak, elsősorban a többmandátumos egyéni kerületek miatt, de az országos lista és a küszöb hiánya is segít (ez a kettő 50 mandátum kiosztását teszi lehetővé arányos módszerrel, így 1%-nál alig nagyobb pártok is képviselethez juthatnak).
Az egyetlen nem átvihető szavazatnak egyébként érdekes történelme van Japánban, a 90-es évekig ezt használták az alsóházi választásokra is. Tervezek majd erről is írni, különösen az ebben a rendszerben használható taktikák miatt.
Ez a japán választási rendszerről szóló oldal 2025.09.23-i állapota a Választási Tudásbázison, ami egyelőre szinte csak azt a szöveget tartalmazza, ami a 2025-ös felsőházi választás idején jelent meg a Választási Tudásbázis facebook oldalán. Néhány forrás további tájékozódáshoz:
Hamarosan