Egyetlen nem átvihető szavazat

Ha egyszerre több győztest választunk, de mindenkinek "csak egy szavazatot" adunk, azaz csak egyetlen jelölt neve mellett lehet X-elni, ezt nevezzük egyetlen nem átvihető szavazatnak (single non-transferable vote, SNTV). Ez egy nagyon egyszerű szavazási módszer, hiszen csak meg kell számolni kik kapták a legtöbb szavazatot, és ha pl. 3 győztest keresünk, akkor a 3 legtöbb szavazatot szerző jelöltet hirdetjük ki győztesnek. Ez látszólag egy "többségi" rendszer, olyan, mint az egyfordulós, egy X-es relatív többségi szavazás egy győztesre. De valójában az egy X-es szavazás kiterjesztése több győztesre az, ha annyit lehet X-elni, ahány győztest várunk, tehát pl. 3 képviselő egyidejű megválasztásakor 3 X-es lenne a szavazás. Ez a blokkszavazás, ami nagyon más hatású lehet, mint az egyetlen nem átvihető szavazat.

Az egyetlen nem átvihető szavazat a blokkszavazással ellentétben nem győztes mindent visz típusú rendszer, hanem inkább félarányos képviseletet nyújt, azaz a kisebbségeknek is nagyon jó esélyt ad a képviselet szerzésére. Nézzük meg, hogyan működik, és hogy miért nevezzük kifejezetten egyetlen "nem átvihető" szavazatnak.

Nem meglepő módon a legnagyobb pártnak több jelöltet kellene indítani, de ez még nem feltétlenül elég. Lásd a képet, ahol a piros párt elindít egy második jelöltet (halványpiros), de az eredeti jelölt úgy tűnik túlnyomóan népszerűbb nála, ezért nem tud labdába rúgni. Oké, a példában ennek a második jelöltnek elég lenne beelőzni a zöldet, de mi van, ha a kék és a zöld között is kiegyenlítettebb az állás? Ha piros párt két mandátumra lő, nekik mindenképpen érdekük, hogy a két jelöltjük között minél egyenlőbben oszoljanak meg a szavazatok, hiszen mit sem ér, ha az egyikük nagyot nyer: csak az a lényeg, hogy mindketten nyerjenek. A megoldás, amit itt mutatok elsőre úgy tűnhet, mintha tisztán elméleti lenne, de előre szólok, nem az, Japánban, ahol jó ideig így választották a parlamentet, teljesen bevett taktika volt, főleg a legnagyobb párttól.

Ha az adott választókerületet körzetekre osztják, pl. irányítószámok szerint (ezek nem választókerületek lesznek, ezek a körzetek csak a párt kampánystratégiájában jelennek meg!), és a párt a különböző kerületekben más-más jelöltek mellett kampányol, pl. úgy szórólapozik, hogy “ha a piros pártot szeretnéd, és 0000 az irányítószámod, szavazz X-re!”. Így a piros párt garantálhat magának két helyet, miután az elsőt elviszi a kék. (harmadik kép) Természetesen, ha a kék és a zöld összefognak, ugyanezzel a stratégiával visszaszerezhetnek egy mandátumot, ezáltal a nagyobb koalíciójuknak a kerületi mandátumok többségét is visszaszereznék.

Azt is sejthetjük, hogy a példában a piros racionálisan nem fog 3 mandátumot becélozni. 2-t reálisan szerezhet, de arra nincs elég szavazata, hogy a kéket 3 jelölttel beelőzze, így a győztes nem fog mindent vinni, az biztos (vö: blokkszavazás, illetve gondolkodós kérdés otthonra: mekkora %-nyi piros szavazat mellett reális, hogy a győztes mindent vihet, ha akarja?). Más helyzetben kifejezetten visszaüthet, ha egy nagy párt túl sokat akar markolni ebben a rendszerben. Ez elsőre talán nem egyértelmű, de amellett, hogy az SNTV láthatóan néha a kis pártoknak tud kedvezni, ha a nagy pártok és szavazóik tökéletesen koordinálnak, akkor valójában a D’Hondt módszer szerinti mandátumelosztást tudják reprodukálni.* Hogy mi az a D’Hondt-módszer és hogy működik? Erről is írtam nemrég, link a kommentben.

Az egyetlen nem átvihető szavazatot elsősorban azért nevezzük kifejezetten nem átvihetőnek, mert van átvihető szavazat is (transferable vote). Erről majd legközelebb írok, de annyit előre elárulok, hogy az átvihető (rangsorolt) szavazat azt törekszik megoldani, amit itt még trükkökkel kellett: koordináció, visszalépés, taktikai szavazás stb.. A single transferable vote (STV) mind az “esélytelen” jelöltekre leadott elveszett szavazatokat, mind a sikeres jelöltekre leadott többletszavazatokat (győzteskompenzáció, gasp!) automatikusan figyelembe veszi a szavazók akarata szerint. Stay tuned!

*A példában, amikor a kék és a zöld összefognak, ott már őket pont emiatt egy pártnak kell tekinteni, vagyis ez nem mond ellent annak, amit írtam arról, hogy a D’Hondt-nak felelne meg az eloszlás!

Előnyök?