Argentína föderális (szövetségi) köztársaság elnöki kormányformával. Az Economist demokráciaindexén 2024-re 6,51/10, azaz "hibás demokrácia" besorolást kapott, választási folyamatokra és pluralizmusra viszont 9,17/10-es értékelést.
Szövetségi szinten a törvényhozásban a képviselőházat és a szenátus tagjait is közvetlenül választják a 24 tartományhoz illeszkedő választókerületekben. A képviselőház 257 tagjából egyszerre minden tartományban a mandátumok felét újítják meg (páratlan szám esetén az utolsó mandátum az egyik vagy a másik csoportba esik), 2025-ben 127-et. A szenátus esetében a 24 tartomány mindegyike 3 főt választ, így jön ki az testület összesen 72 tagja. Két évente mindig 8 tartomány (a 24 harmada) választ szenátorokat, 6 éves ciklusokra.
Az aktív választójog (szavazójog) alsó korhatára 16 év, a szavazás kötelező 18 év felett és 70 év alatt. A választhatóság korhatára a képviselőház esetén 25 év, a szenátus esetén 30.
Az elnökválasztás 4 évente történik, módosított kétfordulós választási rendszerben, amiben az első fordulóban az első helyezettnek elég 45%-ot szerezni a győzelemhez (ahhoz, hogy ne legyen második forduló), feltéve, hogy legalább 10%-kal vezet a második helyezett előtt.
A képviselőház (Cámara de Diputados de la Nación) esetén zárt listás, regionálisan arányos képviseletet használnak, pontosabban a D’Hondt módszerrel osztják ki a mandátumokat a pártok között. A 3%-os jogi küszöb nem országosan, hanem választókerületenként érvényes, így a legtöbb kerületben nincs jelentősége (a legtöbb állam 3-5 képviselőt választ, ami eleve limitálja az eredmények arányosságát), leginkább Buenos Aires tartományban — ahol egyszerre 35 képviselőt választanak — lehet szerepe (Buenos Aires, mint város azonban egy külön választókerület, ahol csak 12-13 képviselőt választanak, ezzel az második legnépesebb körzet). Mindazonáltal a pártok számát is nézve, a kizárólagos regionális szint, a D’Hondt módszer és alacsony körzeti magnitúdó ellenére az összeredmény meglehetősen arányos tud lenni. Különösen érdekes ez azt is figyelembe véve, hogy egyébként a tartományok közötti mandátumelosztást 42 éve (vagyis a demokráciához való visszatérés óta) nem frissítették, a mai napig az 1980-as népszámlálás adatai alapján (de még azzal se arányosan) választanak.
A szenátusnál (Senado de la Nación) a kerületenkénti 3 mandátumot ("trinomiális" rendszer?) limitált pártlistás blokkszavazással osztják ki, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy fix mandátumarányokat kapnak a pártok az adott tartományi eredmény szerint. Ez is zárt listás, vagyis csak pártokra lehet szavazni, a listákon belül jelöltekre nem (bár eddig pont erre szolgált az előválasztás, lásd az utolsó bekezdést). A relatív többséget szerző párt mindig 2 mandátumot kap, a második helyezett pedig mindig egyet. Ennek a haszonélvezője (egy arányos formulával szemben) a gyakorlatban leginkább az első helyezett, aki nagy eséllyel egy olyan pluszmandátumra tesz szert, ami arányos rendszerben a harmadik párté lett volna. Úgy tűnik, a szenátusi választás (valószínűleg pont emiatt is) meglehetősen kétpárti verseny szokott lenni, de nem feltétlenül ugyanaz a két párt versenyez mindenhol.
Ez az argentíniai választási rendszerekről szóló összefoglaló 2026.01.09-i állapota a Választási Tudásbázison. Ajánlók további tájékozódáshoz: